Most történt az orrom előtt:
Áll a nő a bolt előtt…
Fura járású, széles mosolyú pasi tart felé. Már jó messziről elkapja a nő tekintetét és igézve nézi. Annyira, hogy a nő sem képes levenni róla a szemét, láthatóan mondani készül valamit. Szóval nagy léptekkel közelít és egymást nézik, bár a nő inkább gyanakodva, mint érdeklődve, de azért nézi.
– Szia! – mondja végül mikor odaér, olyan magabiztosan és zavarba ejtően, mintha fel kellene őt ismerni
– Szia – hangzik illedelmesen, de kissé kérdőn a nőtől
– Olyan ismerős vagy! – és egészen közel lép hozzá, emelve a karját, hogy megfogja a nő vállát, aki ettől automatikusan hátrébb lép egyet. A férfi nem zökken ki a szerepéből, fesztelenül folytatja – Nem dolgoztál Te a csokiban? (esküszöm ezt mondta, jelentsen is ez bármit)
– Nem – válaszolta egészen nagyra kerekedett szemmel, nyomatékos fejrázás kíséretében
– Akkor máshol? – váltotta százfogú mosolyát ezer fogúra
– Hogy mi?? – illedelmes hangja kezdett morcosra váltani – Hogy dolgoztam-e máshol? Úgy érted valaha?! Bárhol? – képed el teljesen a kérdés abszurditásán
– Aha – válaszolta hulla komolyan, mintha ez tényleg egy értelmes beszélgetés lenne
– Te most ismerkedni próbálsz? Vagy mi bajod van? Őszintén, ez bejött már valaha, valakinél?- már morcos sem volt, csak nagyon szomorú, hogy mára is csak egy kretén jutott neki. Sarkonfordulás közben odadobott még egy “sziát” és lassan elsétált.
