Online játszótér, vagy valódi szex? …avagy segítség, molesztálják az avatáromat!

De még mindig minden nap gondolok rá és nem tudom ez mikor fog halványulni… és márcsak azért is megírom, hogy kiírjam magamból, mert így remélem jobb lesz, nekem 🙂 Szóval a történetem:

Nem vagyok igazi kattant, de imádok játszani…

Szóval, a barátaink mondták, hogy próbáljak ki egy tuti jó lövöldözős játékot az X-boxon és bár tőlem távol áll az erőszak -vagyis eddig azt hittem magamról-  határozottan élveztem. Egyre jobban beszippantott, majd teljesen magával ragadott. A játék amolyan multiplayer fajta, vagyis bárki más játékos is csatlakozhat hozzád és akkor együtt viszitek a küldetéseket és együtt harcoltok. Persze mindezt fülhallgatóval és mikrofonnal, hogy közben támogassátok egymást, taktikázzatok együtt és főleg, hogy beszélgessetek.

Először csak 2-3 naponta hívott meg játszani, majd már naponta. Borzasztóan idegesített és fárasztott, hogy beszélgessek vele, mert én tényleg játszani akartam.  Meg mégis, miről beszélsz egy idegennel???

“Ha egy nap bármit megtehetnél, kiüríthetnéd az agyad és semmi, de semmi nem számítana, akkor mit tennél meg?” Bár gondolom ez a csajozós dumája része volt, engem kicsit megállított és szívesen álmodoztam kicsit.

Nem volt egyszerű a kérdés, mert ugye azért sok dolgot meg akarnál tenni ha semmi nem számítana, aztán végül olyat válaszoltam, ami gyakorlatilag annyira nem elérhetetlen, bár a párom kicsit sem támogatja eme irányú vágyaimat, szóval mégis kicsit az, benyögtem hát, hogy:

“Szeretnék hármasban lenni valakivel, vagy 2 pár együtt. De mivel a párom max abba menne bele ha egy lány lenne velünk, így talán csak a hármas válhatna valóra!”

Aztán reggelig, amíg munkába nem ment, beszélgettünk. Megtudtam, hogy fizikoterapeuta, imádja a munkáját és imádja megérinteni az emberi bőrt, simogatni a női testet. ♥  Megkérdeztem engem is meg tudna masszírozni? És elmesélte mit tenne velem… Eszméletlenül izgatott az elképzelés, totál nedves volt a bugyim. Reggel illedelmesen elbúcsúztunk és megköszönte milyen jót tettem a lelkének

És este megint reggelig beszélgettünk és közösen masztiztunk. Tiszta hülye voltam. Fent, az emeleten aludt a párom, én meg a nappaliban, fülhallgatóval a fejemen masztiztam a szexi olasszal, szóval még azt se hallottam volna meg ha lejön és megáll előttem… de nagyon izgalmas játék volt. A legjobb pillanat az volt, amikor elcsuklott a hangja ♥ Tudtam, szinte éreztem ahogy elélvezett ♥ Reggel meg alig akart elengedni 🙂

Annyira, hogy utána felmentem és gyakorlatilag megerőszakoltam a páromat, de úgy, hogy még ő sem hitte el, hogy ez én vagyok. Jót tett a lapos házasságunknak, újra nőnek éreztem magam. Pedig nem is találkoztunk, csak beszéltünk. Ártatlan de elképesztően izgató móka volt. És ez így ment körülbelül három hétig. Kicsit játszottunk, sokat beszélgettünk és rengeteget masztiztunk együtt ♥

Mondtam hát Marcellonak, hogy most néhány hétig távol leszek, nem tudunk “találkozni”, játsszon ügyesen nélkülem kicsit, de nagyon megdöbbentem, mert teljesen kiakadt. Kérte, hogy találjak ki valamit, oldjam meg bárhogy, mert Ő azt nem bírja ki. Persze tudtam én, hogy mi a megoldás, hogy megadom neki a mobilom, de kell ez nekem??? Három napig agyaltam mi legyen, és ő közben könyörgött. Aztán persze megtört a jég, meg az ellenállásom is, és megadtam Neki végül a telefonszámom. Olyan boldog volt, alig hitte el… Mosolygós hangon mondta, hogy mostmár mehetek nyaralni mert bármikor elér, de megígéri sosem fog zaklatni, zavarni.

Vagyis volt öt napom teljesen egyedül. Egész nap cseteltünk egymással. Mindenről. Az életéről, a családjáról, az érzéseiről. Őszinte volt, legalábbis úgy érzem. Bár a mai napig nem tudtam eldönteni, hogy mennyi volt benne a taktikázás, de úgy érzem, úgy gondolom, hogy végig őszinte volt velem. Végülis semmi tétje nem volt ennek a “strange relationship”-nek 🙂

Egyik este két barátnőmmel iszogattunk…

Ő küldött magáról. Rengeteget. A kezéről, a lábáról, a szobájáról… De nekem ez nem volt ennyire egyszerű és csöppet sem volt magától értetődő. Küldjek képet egy idegennek, akit alig ismerek és nem tudod még azt sem mit akarok tőle…? Ezen persze megsértődött, mert szerinte ettől nem vagyunk egy szinten, mert ő küld képet én meg nem akarok…  Hát ebből persze napokig tartó sértődéshadjárat lett, mondanom sem kell. Sosem ígértem neki képet, kicsit bosszantott a kis hisztis akaratossága. Küldtem neki ilyen-olyan képeket magamról, mármint nyilvános profilképeket, meg barátnős-sétálósat, de csak elégedetlenkedett én meg persze annál jobban játszottam az értetlen. Semmi kedvem nem volt kitárulkozós szexi képekkel kényeztetni. Nagyon felhúztam ezzel, olyan volt végül, mint egy ovis, szinte láttam, ahogy toporzékol és követeli, hogy olyan képet küldjek, amin az a pillanat van amikor rá gondolok, mert azt akarja látni a szememben amit érzek iránta! ♥

Egyik este mikor éppen megint a sértődős játékot játszotta és fair játékra hivatkozva képeket követelt, az időjárásról kezdtem el beszélni…, hogy milyen meleg van nálunk is és kérdeztem, hogy náluk mennyi a páratartalom, majd folytattam, hogy ugyan én nem tudom nálunk mennyi, de a puncik@mban 100% ♥… hát ettől teljesen kész lett. Mondtam, hogy azonnal hívjon fel, mert szeretnek vele virtuálisan szeretkezni. Azonnal csörgött a telefonom… Meztelenül feküdtem az óriási francia ágyon, kihangosítottam és élveztem. Élveztem minden szavát, a búgó férfias hangját, ahogy irányított, ahogy lélegzett, ahogy éreztem  mennyire velem van… majd kérte menjek kutyapózba, mert akkor Ő belémhatol, hátulról, óvatosan, simogatja melleimet… és élveztünk együtt, élveztük a pillanatot, hogy csak Ő és én voltunk akkor. Őrült jó volt, őrült nagy orgazmussal. Majd, mint egy szexi filmhősnő, meztelenül a konyhában a hűtő előtt bekaptam pár falatot, csakhogy egy kis energiát szerezzek a folytatáshoz, amikor megszólalt a telefonom. Leszállt a párom gépe, másfél óra és itthon is van (hurrá) és már alig varja hogy bebújjon mellém.

Megnyugtatott ne izguljak, lesz rá lehetőség ♥ És akkor azért megint “szeretkeztünk” gyorsan♥ Majd hazaért a párom és vele folytattam a szeretkezést végig Rá gondolva. Mikor elaludt, írtam Marcellonak, de nem volt feldobva, az volt a válasza, hogy nem akar semmit sem tudni arról, mi történik velem amikor a párommal vagyok, nem érti miért, de nagyon különös neki ez a kapcsolat és nem is érti mi történik vele. Majd azért kérte, hogy ameddig tudok, beszéljek vele, így végül megint reggelig cseteltünk. Sőt! Reggel is azt kérte maradjak még mellette, végig amíg felszáll a buszra, majd a metróra és amíg el nem ér a címig ahol az új páciens várja. Kívántam neki, hogy legyen fiatal a páciense hogy kiélje magát rajta, ha már rajtam nem tudja élőben. De azt mondta Ő sajnos csak öregekhez jár és megkérdezte, hogy tényleg nem lennék féltékeny rá, ha lefeküdne most valakivel. Először nem nagyon értettem miért kérdezi, hiszen ő senkim se. Na jó, talán egy picit több mint senki, de igazából, se barátom, se szeretőm, se szerelmem, amit mondtam is Neki pont így… Éreztem, hogy kicsit meglepődött, majd újra magáról beszélt arról, hogy egy éve szakított a barátnőjével, akivel tíz éves kapcsolata volt, meg hogy az anyjával él és macskája van és kicsit olyan fura volt. (Már csak a Babetta hiányzott a tökéletes Csoki image-hez)

Amikor csak tudtam, írtam neki, de Ő valahogy megváltozott. Keveset írt és azok is olyan béna üzenetek voltak: “csak érezd jól magad… és teljesüljön az álmod…” Folyamatosan ezeket hajtogatta, nem is igazán értettem, majd rájöttem, hogy még mindig féltékeny. Azon kattogott, hogy a nyaralás alatt, vagy a közelgő szülinapom kapcsán, összejön a titkos kis vágyam. Persze megírtam neki, hogy ne aggódjon már, annyira nem is szeretném, de nem nyugtattam meg. “Ha akarod úgy lesz”, csak ezt mondogatta. Eléggé bosszantott, hogy hogy lett egy jó kis könnyed, tét nélküli kalandból ilyen magyarázkodós, nyűgös viszony.

Nem bírtam ki, persze írtam Neki, de nem nagyon akart válaszolni, úgyhogy végül megírtam neki, hogy ha úgy érzi zárjuk le, akkor én természetesen elfogadom, csak mondja már meg konkrétan mit gondol. Alig akartam elhinni amit erre válaszolt. Azt hittem rosszul látok. Azt írta, hogy Ő úgy gondolja, hogy én sokat használom a szívemet és ez már több számomra, ezért ha én nem akarom akkor ő nem ír többet. Hogy mi a franc??? Hogy lehet ekkora gyáva nyúl? Ha véget akar vetni, miért nem vállalja fel a felelősséget??? Miért én mondjam ki hogy vége? Annyira bosszantott és ráadásul én alapból egy logikus csaj vagyok, aki két lábbal áll a földön. És azt gondoltam velem eddig is mindent megbeszélhetett, nem hittem el, hogy nem képes kimondani a dolgokat. Megírtam, hogy nem zavar, ha lett új barátnője, ha esetleg ez a baja, sőt, örülök neki, ha boldog és szeretném, ha barátok maradnánk és beszélgethetnénk úgy, mint eddig, bármiről. De azt mondta nem kell neki barát se, meg senki se, mert őt úgyis csak átveri mindenki, jobb is, ha nincs senkije és most hagyjam néhány napot gondolkodni, mert nem tudja mi van vele és tele van az agya mindennel.

Akkor este egy barátnőmmel iszogattunk és persze kibukott belőlem az egész sztori. Röhögtünk, bosszankodtunk, majd egyszercsak Niki felkapta a telefonom és megírta Neki, hogy: “egy gyáva NYUSZIKA vagy”. Na ez volt az a bizonyos pont az “i”-n.  Ez a mondat úgy robbantotta szét a macho öntudatú agyát, mint egy teherautónyi dinamit. Nem üzent, nem tombolt, de pár perc alatt letiltott mindenhonnan. Kicsit mosolyogtam akkor, de inkább csak kínomban, mert szinte azonnal meg is bántam, hogy így megbántottam. És persze válaszok továbbra sem jöttek a miért-re, ettől pedig egyre dühösebb és elkeseredettebb is voltam.

Csináltam egy teljesen hasonló, új karaktert az X-boxon és játékba küldtem.  Hamar bedobott mellé a gép és már jelölt is barátnak és hívott is játszani. Beszélgettünk, na persze szigorúan csak írásban, mert Rosabella hangja valószínűleg ismerős lett volna neki. Gyorsan megnyílt, sokmindenről beszélt, bátran kérdezgettem is, gyorsan jutottunk hát a csajozós részhez. Kérdeztem, mit vár, mit akar egy nőtől? A válasza fájdalmas volt. Azt írta Ő már semmit nem akar augusztus óta, mert akkor történt vele valami és azóta semmit nem akar senkitől… és, hogy nagyon reméli, hogy én, mint Rosabella nem vagyok egy “sweet wife” aki amúgy csak mellékesen flörtölget.

Elmondtam hogy nagyon hiányzik, meg a beszélgetéseink is és, hogy megtudjam miért lépett le ilyen ok nélkül és kegyetlenül, de nem akart velem már semmiről sem beszélgetni. Az sem érdekelte, hogy nem én, hanem a barátnőm küldte azt az üzenetet, meg egyáltalán semmi más sem. Megköszönte, hogy hiányzik nekem és azt is, hogy ezt megírtam neki és elbúcsúzott. Én is Tőle. És próbáltam lezárni. Ez szeptemberben volt… most karácsony van… nem bírtam ki, írtam Neki…