Az elmúlt két évem, leginkább egy expressz vonat száguldásához mérhető csupán
Mondjuk egy vezető nélküli, elszabadult vonatéhoz persze. A legjobb és a legsötétebb időszakom is volt ez egyben, és csak akik ismernek tudják, hogy “Óóóó, dehogy”. Mindegy, a lényeg, hogy most kábé megvolt minden, ami ami a saját magam megismeréséhez, a fejlődésemhez, a magas- és mélyrepülésekhez és persze kiteljesedésemhez kellett. Szóval olyan rohadt jól sikerült, hogy a végén ott álltam, totál összezilálva és teljes értetlenségben, kurvára egyedül. Jó, persze, impulzív lényként nem először éltem át ilyet, de ez most tényleg “nagyon jól” sikerült.
Végülis sok minden kiderült rólam, még az is, hogy szerencsére kicseszettül emberi lény vagyok
Kicsit szenvedtem is ettől ugyan, de azért annyira nagyon nem, mert az élet, amit elindítottam, szélsebesen vágtázott még mindig mellettem és a huzata azért néha magába szippantott és vitt magával még a lendület. De lassítanom kellett ezt tudtam és vágytam is, csak kicsit élveztem még a forgószelet, ami néha megcsapott.
– OK, Muci – elmélkedtem – most tényleg nyomj egy rendes RESET-et, állj vissza a kezdővonalra, rágd meg amit tanultál és dobj egy hatost!
Megfogadtam a magam jótanácsát és így is történt. Három hónap alatt szakítottam mindenkivel, akivel vélt, valós, vagy alakulni készülő kapcsolatban voltam sőt! Azokkal is akik évek óta csak úgy a levegőben lógtak, de éreztem, hogy még hatnak rám, szóval, tényleg mindenkivel és közben nagyon igyekeztem nem keresni senkit. Tényleg nagyon.
Dehát persze, azért egy-két kávézás…
…és hát a pasi nagyon jófej volt. És eszement a humora, magáról az eszéről meg ne is beszéljünk. Nem is értem, eddig miért nem találkoztam vele, ismerősöm már ezer éve. Mindegy, most találkoztam és az egy-két kávé végül egy kis motelben végződött. Mármint odavittük… Minden megvolt benne, amit nem szerettem volna soha többé látni egy férfiban és mégis vonzott, mint a mágnes. Nem is értettem, de nem tudtam neki nem-et mondani. Valahogy annyira új és annyira régi is volt egyben. Mintha örök idők óta ismerném…
De most, ahogy itt ülök ebben a kedves kis panzióban és a zokniját bámulom, csak az az egy kérdés zakatol a fejemben, hogy:
– Most tényleg, kedves Sors! Baszakszol velem?? Annyira nem kértem sokat, csak egy tiszta, új lapot. Annyi volt csupán, hogy ne legyen zenész, ne legyen semmilyen köze ingatlanokhoz, ne legyen művész fajta, vagy sportoló ne főzzön és …nem, több nem volt azt hiszem. Valóban, a vicces alsóneműkről talán nem szóltam… Nade a többi?? Saját zenekar? Félmaraton? Rész egy étteremben? (kettő egy csapásra, ügyes vagy!)… Oké, ezekre azt mondtam, hogy lépjünk túl. Viszont most itt állt a mókás zoknijába, csillogó szemmel és nekem nem sikerült a felhőtlen a mosolyt kicsikarnom magamból.
Még szerencse, hogy az Övé az volt és csillogó szeme talán észre sem vette az én pillanatnyi zavarom
Frankenstein fura szörnye, kutyafasza ehhez képest, az összes volt pasimból összegyúrt férfihoz képest, én mondom. Nem mozdultam meg az ágyról, hagytam, hogy ő közelítsen felém…, bár néhány tizedmásodpercig átvillant a fejemen, hogy még elfuthatnék… de a tizedmásodpercek gyorsan elmúltak, Ő pedig megcsókolt. Mégpedig úgy, ahogy talán még soha senki. Olyan tiszta engem akarás volt a mozdulatban, hogy a hülye kérdések, érzések, hanyatt-homlok menekültek a szobán kívülre. Miközben az ajkaimra tapadt, finoman hanyatt döntött az ágyon és hatalmas, puha tenyerével végigsimította a hasam. Beleborzongtam az érintésbe. A hűvös ágynemű és a forró tenyere valami egészen különleges zuhanásba vittek. Meg akartam adni magam neki, ki akartam élvezni minden pillanatot abból, ahogy felfedez. Egyre mohóbban csókoltam, ő pedig az arcom simogatta. Kitolta a kósza hajszálakat a szememből és gerincemig hatolt belém a tekintetével.
Alig mertem levegőt venni, nehogy a varázs szertefoszoljon
Ő pedig nézett és elindult a szájával lefelé, végig a testemen. Ahogy lélegzett, éreztem, hogy szinte beszippant magába. Minden egyes négyzetcentit végigcsókolt rajtam. Remegtem, annyira kívántam már. A bugyim alá nyúlt kétoldalt, finoman megemelte a csípőm és határozottan, egy mozdulattal letolta a combom közepéig. Fejét az ölembe fúrta és egy hatalmas levegőt vett. Felnyögött és a forró levegő elárasztotta a combjaimat, a puncimat, a hasamat. Hosszan, nagyon hosszan tartott amíg az összes levegőt kifújta. Éreztem, ahogy egyre nedvesebb leszek és önkéntelenül széjjelebb nyitottam a combom. A bugyim bevágott a combomba, de nem érdekelt. A fájdalom azonnal gyönyörré változott, amikor a nyelvét megéreztem. A félig zárt lábaim között csókolt. Végig a szeméremdombomon, majd egyre lejjebb, egyre beljebb, a nyelvével vágva utat a szeméremajkaim között.
Megemeltem a fejem, hogy lássam amit csinál, de a következő pillanatban a párnát a fejemre szorítva, sikítva elélveztem
Akkor lejjebb húzta a bugyim, ügyesen áthúzta a cipőmön és kényelmesen visszahelyezkedett a combjaim közé. A párnát a fejem alá tettem és elmerültem a látványban. Még sosem láttam férfit ilyen élvezettel nyalni. Gyakorlatilag percenként volt orgazmusom és a testem úgy remegett, hogy sokszor szinte fájt, ahogy összehúzódik. És mindent elért, mindent kihozott belőlem, amit csak lehet. Az egyébként igen jól képzett, de legalább ugyanolyan jólnevelt puncim, totál elolvadt tőle. Egyszercsak térdre emelkedett és elképesztő elégettséggel pásztázta végig a testem. A blúzom még rajtam volt, épp csak a gombjaim voltak nyitva, a melltartóm a nyakamban, a tenyere pedig a szeméremdombon pihent…
Fölémhajolt és megcsókolt. Föl akartam emelkedni vele, de visszanyomott a párnára
– Nyugi! Sehova sem sietünk.
– Nem csak…
– Cssssss! – és a szemembe nézve két ujját mélyen belemártotta a puncimba. Felsikkantottam és újra megadtam magam. Akartam. Mindent akartam, hogy megtegyen velem. Visszahajolt a lábam közé és olyan finoman csókolt, amitől én azonnal könyörögni kezdetem. Ám minél jobban mozogtam, ő annál finomabban ért csak hozzám. A csípőm önálló életre kelt és a gyönyört követelte, képtelen voltam lassítani. Elvette a száját, rámnézett és az ujjait egy határozott, de finom mozdulattal még mélyebbre tolta belém, majd mozdulatlan maradt. Éreztem, ahogy a mindent elárasztó lüktetés végigfolyik a testemen. Nem jött ki hang a torkomon, csak bámultunk egymás szemébe és némán élveztük az orgazmusom. Így tartott végig, amíg teljesen véget ért.
Azonnal tudtam, hogy nemcsak a rossz tulajdonságokból van felvértezve az exeimből, de a legjobbakból is
Mikor végre a számba és a kezeim közé vehettem, már azt hiszem full szerelmes voltam belé. És most minden tökéletes. Imádom ahogy reagál az érintésemre, és ahogy kielemez egy-egy fotóm. Imádom, hogy ura a testének és ahogy az enyémet irányítja. A hosszú menetek, a vad falhozcsapások és a néma, elcseszettül hosszú orgazmusok…
“Még nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, de biztosan nagyon jó kislány voltam. Szóval, köszi kedves Sors, most kicsit nem csesztetlek új kérésekkel és bocs az oktalan vádakért! Szeretlek! “
