Lívia története:
Már hetek óta, szinte minden este találkoztunk
Ő is lejárt abba a kis agyament társaságba, akikkel estéről-estére megváltottuk a világot és okosabbak voltunk mindenkinél. Néhány pálinka, sör, bor és cigi dobozszám… kellőképpen felkészülten estünk minden témának neki és lelepleztük a világ összes összeesküvés elméletét. Tényleg!
Szóval, egy ilyen emelkedett hangulatú estén kezdődött minden
Pont valami nagy sztoriban voltam benne épp és magyaráztam és hergeltem bele magam, amikor megfogta a kezem. Csak úgy barátilag… nyugtatólag szánta, de mintha a villám csapott volna belém. Tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben a fickóval, mert Ő volt az egyetlen, aki annyira idegesített, akivel annyi külön vitám volt és legalább annyira volt elszánt és indulatos, mint én, szóval totál az agyamra ment, de ezt nem gondoltam. Valójában az sem tűnt fel, hogy férfi. Csak egy idegesítő lény volt, a közelemben.
“Persze, nyilván a vita heve”
Gondoltam azonnal, de mintha belém égett volna az érintése. Többször rá is néztem a kezemre, hogy nincsenek-e rajta nyomok. Ja, hülyén hangzik, de ilyet még életemben nem éreztem. És közben ugyanúgy idegesített. Nemcsak amiket mondott, hanem, ahogy…! Ja, és cseppet sem találtam vonzónak. Túl magas, túl nagy, túl dús és túl sötét haj… még véletlenül sem az esetem. Na, nem mintha lenne ilyen, de Ő tuti nem az. És én meg pláne nem vagyok olyan csaj, akivel ilyenek megtörténnek! Ne, már! Persze, villámcsapásos érintés, mi?! Hát én ezekben rohadtul nem hittem.
Egy körasztalt ültünk körben és Ő kettővel ült mellettem
Kvázi szemben velem… éreztem, ahogy néz. Ahogy egyre többször néz. És észre sem vettem, de a kezünk egyszerre ért az öngyújtóhoz. Ahogy az ujjaink találkoztak, megint ugyanaz az égető, villámcsapásszerű érzés futott át rajtam. Fölállt, körbesétált az asztalnál és lovagiasan tüzet adott. A tenyerem rátettem a felém nyúló öngyújtós kezére és végig ott tartottam, amíg hosszan parázslóra szívtam a cigarettám. Már nemcsak villámlott, csak tűzforrón bizsergett az egész. Szinte el is felejtettem, hogy hol vagyok, és persze épp egy vita közepén. Csend lett és én zavartan kaptam körbe a tekintetem, de ők nem azt látták, amit én éreztem, csak a válaszomra vártak, szerencsére.
Másnap este késve értem oda és a fenntartott helyem, pont mellette várt
Beléptem és kellett némi idő, hogy a szemem, az utcai fényes lámpák után, megszokja a benti sötétet. Elindultam az üres szék felé, persze mindenki tekintetétől követve, miközben soroltam a napi szarságokat és színpadiasan kikapcsoltam a mobilom. Nem mertem ránézni úgy, nagyon direkt, csak a szemem sarkából hesszeltem és konstatáltam, hogy igen, tényleg nem jóképű. Muszáj volt nyugtáznom, mert valahogy tegnap óta csak azon az érintésen járt a fejem. De most megnyugodtam, nem, Ő nem az én emberem, tuti nem fogok beleszeretni.
Pont tíz percem volt fürdőzni ebben a nyugalomban
Amikor egyszercsak megéreztem a lábát hozzásimulni az enyémhez. “Milyen francos varázsló ez a pasi??” -kérdezhettem volna, ha lett volna értelme, de teljesen mindegy lett volna a válasz. Annyira kellemes és izgató volt az érzés, hogy egy pillanatra sem akartam elhúzni a lábam. Az futott át rajtam, hogy milyen régen nem ért hozzám férfi ilyen finoman. Jó, van az Ádám, akivel kábé együtt vagyunk, de az ő érintése már réges régen semmi hasonló élményt nem nyújt. Vagyis, legyünk őszinték, ilyen soha nem is volt. És azt is lássuk be, hogy ez nem is igazi kapcsolat. Még csak össze sem költöztünk… belémvillant, hogy máris magyarázkodom. Őrület. Mi a szar ez?? Nem is akarok tőle semmit, csak kicsit “lábazunk”. Ebben semmi rossz nincs, nem?!
Nem volt. Sőt! Nagyon jó volt
Forró, izgató és valami olyan elementáris szex áradt a legkisebb mozdulatából is, hogy szép lassan kezdem fonalat veszteni. Egy tűzadás, egy bokamozdítás, egy vállfogás ahogy feláll és kimegy a mosdóba… mind mind megannyi szexuális aktus volt. Úgy éreztem magam, mint egy lázas kiskamasz. Huncutkodtam, mosolyogtam… valaki meg is kérdezte, hogy mit ebédeltem. Mikor éjjel elköszöntünk puszit akart adni, amin úgy megdöbbentem, hogy hátraléptem és úgy kellett elkapnia a kezem, mert a hirtelen mozdulattól a padkán estem volna át különben. (És a többieknek még mindig semmi nem tűnt fel…) Ahogy visszahúzott, puszi után egy pillanatra a nyakamba szagolt és odalehelt egy “jó éjt” is.
Következő nap már alig vártam a jeleket
Ültem az asztalnál , dobogott a szívem, a gyomrom görcsben és hatalmas gombóc a torkomban. Esküszöm azon izgultam, hogy eljön-e. Azt se tudtam igazán ki Ő. Csak a Karesz hozta magával egyszer. Azt se, hogy család? Barátnő…? Bármi ilyen… De mindegy is volt, mert megérkezett és én alig vártam, hogy a közelében lehessek. Már nemcsak a kezemben volt villámcsapás. Az egész testemben éreztem és még jobban szerettem volna. Izgatott a pimaszsága, a kezelhetetlensége, a vitái és az, hogy annyira szabálytalan az egész figura.
Magas volt, nagy és nagyon sötét hajú…
De valahogy már annyira nem is nagyon. Kiment a mosdóba, de a kanyarból még visszanézett rám és kaján vigyorral intett, hogy kövessem. Balra, majd jobbra mutatott és egy hurokba tekerte végül vissza a kezét… hosszú pillanatokig nem értettem mit akar, vagy, hogy is gondolja, hogy észrevétlenek maradhatunk, ha utána megyek, de aztán leesett a tantusz. Ha a konyha felé megyek, akkor is át tudok jutni a mosdó folyosójára. Bár még sosem próbáltam, biztos voltam benne, hogy lehet, valahogy a pincérek is úgy járnak. “Na, megnézem, kaphatunk-e szendvicset” felkiáltással elindultam a konyha felé. Bekiáltottam, hogy kérünk enni, majd rohamléptekkel a hátsó folyosó felé lódultam. Bekanyarodtam és őrült csalódott lettem. Azt hittem a sarkon túl, az egyenes folyosón ott fog állni és várni csillogó szemekkel…. de a folyosó tök üres volt. Pisilek, ha már itt vagyok -gondoltam és bandukoltam a mosdó felé, mikor az egyik ajtó mögül kinyúlt egy kar és berántott.
Ott álltunk, egymással szemben, orrom a mellkasához ért és egymásra néztünk
Millió pillanatig álltunk így. Majd engedett a szorításon és végtelen lassan elkezdte lejjebb ereszteni a karját. Megállt a derekamnál és becsúsztatta az ujjait a pólóm alá. Hatalmas sóhaj tört fel belőlem. Aprókat lépkedett a meztelen bőrömön végül az egész tenyerét a hátamra lapította. Megremegtem és akaratlanul is szorosan hozzá simultam. Térdre ereszkedett és belémszagolt mélyen. Fejét a pulcsis melleim közé fúrta, kezeivel a hátam simogatta és annyira éreztem ahogy kíván. Beletúrtam a valószerűtlenül sötét hajába, ami elképesztően selymes volt egyébként, és közelíteni kezdtem az arcommal felé. Felnézett és gyönyörű vastag szájával rátapadt az enyémre. Nem csókolt meg igazán, csak épp hozzámért. Majd felemelkedett és átült valami székre. Én azt sem tudtam hol vagyunk, de ő megdöbbentően otthonosan mozgott a helyiségben.
Az ölébe húzott és végre megcsókolt
Mély, hosszú és őrülten intenzív csók volt. Éreztem, ahogy hullámokban önti el a testem a vágy. Olyan nedves volt a bugyim, mint még soha talán és a kezeim önálló életre keltek. Nem volt semmi kapkodás, vagy vad a mozdulatainkban. Ki akartam élvezni minden érintést. A bőre forró volt, illatos és tökéletesen ruganyos. Ahogy a kezem a mellkasán kalandozott élveztem, ahogy megremeg némely mozdulatomtól és élveztem, ahogy ellazul a másiktól. Csókolt, ölelt vagy csak tartott az ölében… farmerja övénél elidőztem. Imádtam, ahogy a durva anyag és a finom férfi bőr találkozik. És imádtam érezni ahogy fokozódik a fokozhatatlan.
Ahogy egyre feszült benne a vágy, úgy szorított egyre jobban
Belemarkolt a fenekembe, a combjaimba… de egy pillanatnyi sürgetést nem tett. Nézte az arcom, ahogy felfedezem őt és amikor felnéztem eszement boldogságot láttam az arcán. Egyszercsak megfeszült a teste, mélyen a szemebe fúrta a tekintetét és megremegett…. majd egy nagy sóhajtással elernyedt. Riadtan nézett rám “basszus, én elélveztem! A saját gatyámba, mint egy tizenkét éves!” Belőlem kitört a röhögés. Nem hittem el, de annyira elöntött a boldogság, hogy nem is számított semmi. Egy férfi, aki ennyire rám tud hangolódni??! Odavoltam. És persze hosszas helyzetelemzésre nem is lett volna időnk, hisz vissza kellett mennünk a többiekhez, de aznap annyira már nem is volt kedvem vitázni. Mosolyogtam és az átlagnál sokkal, de sokkal elnézőbb voltam mindenkivel. Valahogy szebb hely lett a világ.
Reggel felhívott és randit kért
És, hát perszehogy kapott is. Nem bírtam kiverni a fejemből azóta az első, véletlen kézmozdulata óta, nagyon kellett nekem. Aznap este egyikünk sem ment a világmegváltók közé. Aznap este saját világainkat egyesítettük a habos fürdőkádban. Vitázni azóta is imádunk és olykor zeng is tőlünk az egész lépcsőház, de az intim terünk a nyugalom és a béke otthona. Úgy tud vad és szenvedélyes lenni, hogy szinte hozzám sem ér és mindent el tud nálam érni egyetlen simogatásával. Szóval, jelentem a Gyönyör és Ő beköltözött kis lakásomba. Ja, és egyáltalán nem is túl magas, és nem is túl nagy és nem is túl sötét a haja. Ki állította ezt a baromságot?
