Így kerültem két f@sz között, a padlóra:
Erika: – Képzeld, ma azt mondta a pszichológus, hogy ez nem is annyira különleges eset és nem is igazán ritka!
Én: – Tényleg?!
Erika: – Ühüm! És épp csak azt nem mondta, hogy igazán abbahagyhatnám a hisztit… Tuti, hogy annak veszi! Látom rajta, hogy egyáltalán nem érti a dühömet.
Én: – Nem is az a dolga, lássuk be. De, talán ne menj többet, ha nem érzed benne a támogatást. Meséld el most nekem, leírjuk és temessük el örökre!
Erika: – Végülis… – mondta lehangoltan és belevágott:
Vicces sztorinak tűnik, de attól még igaz, színtisztán igaz… Erika mesélte:
Hat hónapja lakott nálam. Hat csodás hónapja…Tudom, mert folyton ki kellett számolnom, mert annyira nem éreztem, hogy megy az idő. S, ha valaki rákérdezett, mindig számolgattuk… közösen… ábrándos tekintettel… És csak fogtuk egymás kezét, combját, beleettünk egymás kajájába, kinyitotta az ásványvizem és az éjszakák nagy részében a saját őrjítő orgazmusomra ébredtem. Hátranyúltam és Ő, mint egy fáradhatatlan szexerőmű csak tolt hátulról. Imádtam erre ébredni az éj leple alatt. Nem is értem, de tényleg szerettem. Izgalmas volt és annyira extrém. Persze szeretkeztünk mi néha napközben is, de csak úgy nagyon elvétve. A világos a romantikáé volt, a sötét hajnal viszont a vad és fülledt erotikáé.
Semmi kérdés nem volt köztünk
Ha a nagyihoz kellett menni, jött velem boldogan… de jött lelkesen minden egyéb más családi eseményre is. Sőt! Ringatta a barátnőm kislányát, bratyizott a másik barátnőm pasijával, felhívta anyut, ha titkos ajándékügy volt, elintézte a vízvezetékszerelőt és segített TV-t választani. Ha kellett felkutatta a kerület diétás cukrászdáját és kiderítette hol játsszák pont azt a filmet, amire nekem épp szükségem van. A legtutibb cipőket és legmenőbb szoknyákat hordtam. Színes voltam, boldog és kielégült.
Sokat és mindenfélét megbeszéltünk mindig
Tudta, hogy fiatalabb koromban volt egy-két lányos kalandom, egy-két csókolózás, kis petting más csajokkal és imádta hallgatni. Majdnem mindegy hol és miről indult el a téma, szinte mindig ide lyukadtunk ki. De én nem bántam. Annyira cuki volt. És tök mindegy mit csinált, annyira áradt belőle a szex. Persze sokszor fontuk tovább a fonalat és többször el is terveztük, hogy egyszer meglepjük magunkat egy ilyen közös élménnyel.
Az egyik ilyen agymenős estén feldobta, hogy szerinte itt az idő, ő bizony nem bírja tovább
Nem is tudom, hogy történt, szó-szót követett, pohár-poharat és gyakorlatilag másnap estére le volt beszélve egy randi hármasban. Reggel próbáltam rendet tenni a fejemben, de ő olyan boldog arccal ébredt, hogy végül eszembe sem jutott, hogy akadékoskodjak, vagy értetlenkedjek.
Sokáig folyt a forró víz a kádba, pedig már bőven ellepett a víz
De olyan jó volt, ahogy körülölelt a hatalmas hab és hallottam a fülemben, ahogy tompán pattognak, zizegnek és csiklandoznak az apró buborékok. Belebizseregtem az elképzelésbe, hogy hamarosan megtörténik és tudtam, hogy még jobban fogom utána imádni. Kicsit persze bennem volt a félsz, de egyáltalán nem miatta. Tudtam, hogy úriember lesz és azt is, hogy én fogok vezetni és nem lesznek kellemetlen pillanataink. Végigsimítottam a lábam… egy gyors tisztázó borotválás nem árthat, gondoltam. Végighúztam hát rajta egy párszor a penge-ötösfogatot… míg már tuti, hogy makulátlan sima voltam mindenhol.
Extra adag testápoló és mindenből még egy kicsi… gyakorlatilag ez lett a nap mottója, nem?!
A kicsit többel nem lehet baj, igaz?! Vicceskedtem gondolatban magammal és a mókás, hogy röhögtem is a saját vicceimen. Jó társaság vagyok… Néztem magam hosszan a tükörben. Jó csaj voltam. Kétségtelen. Na, nem egy szuperjó, de egy felső közepes simán. Mi a szart izgulok? Nehéz lett volna megfogalmazni, így kibékültem annyival, hogy nem izgulok, inkább izgatott vagyok, arra pedig megvan minden okom, végülis…
Anita hajszál pontosan hétkor nyomta meg a csöngőt
Mindketten összerezzentünk az éles, kellemetlen hangra. Háttal egymásnak bíbelődtünk valamin a konyhában, de mire én megmozdultam volna Ő már ki is nyitotta az ajtót.
– Szia… – hangzott háromszor egymás után a béna köszönés, nade valahogy csak el kell kezdeni.
Hangulatoldásnak Gergő poharat nyomott mindkettőnk kezébe és a konyhán át a nappali felé terelgetett minket. Nyilván senki nem volt profi ebben, de azért nagyon cikisen sem vettük az akadályt. Volt egy kis, illedelmes csacsogás a közlekedésről, hogy elinduljon a beszélgetés valamerre, aztán néhány félinformáció a vélhetőleg közös ismerősökről, de a jó zene és a még jobb bor viszonylag gyorsan szállt a fejünkbe és lett igencsak kívánatos az édes hármas. Innen már nagyon könnyedén ment az egész. Én teljesen belevesztem Anitába és gyakorlatilag ráhagytam Gergőre, hogy mennyire száll be.
Hát nem nagyon tette…
És én a világ legboldogabb embereként éltem meg ezt az egészet. Eszméletlenül jó volt. Anitával felváltva kényeztettük egymást, Ő pedig a fotelból, kényelmesen hátradőlve, elegánsan egy pohár borral az egyik és a farkával a másik kezében láthatólag nagy örömét lelte ebben. Nem emlékszem, hogy kiverte volna, de biztosan oda volt a helyzetért nagyon. Csillogott a szeme és ragyogott az arca..
Annyira feldobott és megerősített, hogy egy ilyen úriember az én szerelmem. Csodáltam és rajongtam érte, ha lehet, az eddiginél is jobban. Egyszerűen tényleg tökéletes volt.
Pár hét múlva pedig, még jobban elképesztett
Feldobta, hogy a kétlányos este után, talán jöhetne egy kis dupla vagy semmi, szóval hívjunk meg egy pasit magunkhoz. El sem akartam hinni. Ez a férfi tényleg szép lassan minden kívánságom teljesíti?! Kicsit vonakodtam ugyan, de azért igent mondtam. Valójában picit ijesztő volt, hogy nehogy ez tegye tönkre a meseszép álmot, ami köztünk van. Mert mi van ugye, ha mégsem készült fel, hogy engem egy másik férfi… Nagyon nyugtalan voltam. Napokon keresztül kértem, hogy gondoljuk ezt még át… és, hogy nekem azért ez nem annyira fontos… de nagyon elszánt volt. Minden beszélgetésünk végén mindentudón mosolygott és elképesztően magabiztos volt. Senkivel nem tudtam megbeszélni, még elmondani sem mertem senkinek.
Nos, ismét a kádban ültem a nagy estén és hallgattam a pattogó buborékokat
Izgultam, paráztam, ideges voltam, de persze azért az egekig feldobott. Azon gondolkodtam, ha ma nem kapok agyvérzést, akkor soha. Kikiabáltam Gerinek, hogy hozzon nekem egy vodka-szódát. Hozta is mosolyogva és a piával együtt letelepedett mellém a kádhoz. Nézett és mosolygott szerelmesen… vagy elnézőn? Nem is tudom. Annyira sejtelmes volt. Persze imádtam és meg is nyugodtam, amíg mellettem volt. Jó volt ránézni. Benyúlt a vízbe és végigsimította a testem. Megállt a lábam között, elkomolyodott a tekintete és határozottan a csiklómra tette az ujjait. Körbetapintotta, majd egy ponton finoman nyomni kezdte. Erősen, de mégis olyan gyöngéden ért hozzám, miközben végig mélyen a szemembe bámult, hogy másodperceken belül, minden egyéb mozdulat nélkül spontán elélveztem. Csak szótlanul nézett tovább, majd hirtelen elvette az ujját, amitől úgy rándult össze az egész testem, hogy majdnem újra elélveztem.
– Baszd meg! – tört ki belőlem elragadtatva, hirtelen és önkéntelenül, majd szorosan összezártam a combjaimat. – Ezt nem hiszem el! Mi volt ez? – felnéztem rá, de nem válaszolt, csak mosolygott, felállt és simán kisétált a fürdőből.
Alig vártam, hogy megszólaljon a csengő és meglássam végre Zolit
Kicsit késett, de megjött végül. Sármos volt, tiszta illatú és tiszta tekintetű. Azonnal tudtam, hogy jó ötlet volt. Fogyott némi vodka és szólt a jó zene, de azért picit nehezebb volt a kezdet, hisz fogalmam sem volt Gergőt meddig nem bántom még. Tök mindegy mit beszéltünk meg, mennyire rágtuk át a helyzetet, bennem ott volt még a félsz rendesen. Persze, azért az alkohol csak elkezdett dolgozni és áldásos hatására a ruháink is szépen lekerültek, ezután pedig már nem volt megállás.
Természetesen Gergő és én ketten együtt kezdtük el
Majd szépen kivárva a sorát és helyét bejött a képbe Zoli. Vagyis a számba. Először csókolózni kezdtünk, majd fölém térdelt és a nyelvét lecserélte a hatalmas farkára, miközben lelkes szerelmem tovább kényeztette a puncim, hol a szájával, hol a farkával juttatott a csúcsra. Tagadhatatlanul a kedvenc álmom volt ez az egész, így viszonylag hamar kerültem az észvesztés határára. Imádtam, őrjöngtem és teljesen kész voltam. Látni akartam őket! Mindent! …hogy soha, soha, soha többé el ne felejtsem. Igyekeztem felkönyökölni, de nem ez volt a hét legjobb ötlete tőlem. Biztos, hogy nem ezt a képet akartam beégetni az agyamba, mint a kétpasis estém örök emléke, ugyanis a látvány valahogy nagyon kijózanító volt.
Egy üstökös fényével és erejével tört be sötét kis tudatomba a felismerés: itt, ma, én vagyok a harmadik!
Az ütemesen engem baszó pasim ugyanis teljes áhítattal merült el a Zoli szájában, vagyis úgy csókolóztak, mint akik fel akarják falni egymást. Megérezhették, hogy megmerevedtem a történetben és igyekeztek úgy folytatni, mint akik jól elvannak ebben a hármasban és véletlen leltek csupán erre a csókra, de valahogy nem volt kerek ez az egész. Ahogy megfogta, megsimította, irányította… éreztem, hogy ez nem első alkalom és nem egy egyéjszakás kaland voltak ők ketten egymás számára. Próbáltam minél inkább hátravonulni és teret adni nekik, miközben a szívem vérzett. Nem attól, hogy a pasim mással van, vagy, hogy egy másik pasival, hanem, hogy szerelmes. Másba szerelmes. A végére kristálytiszta lett a kép és megkérdeztem, hogy most pakoljak össze, vagy van mit megbeszélnünk?
Szerintük volt…
Néhány pohár vodka után képes voltam leülni és végighallgatni őket, de egyezség nem született. Gergő végül sírva magyarázta, hogy belém és a Zoliba is pont ugyanannyira szerelmes és nagyon szép pár lehetnénk mi így hárman és igazán észrevehetném, hogy mindenkinek ez lenne a legjobb… Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, végülis úgy csalt meg és hagyott el, hogy meg akart közben tartani. Nem javított sokat a kedvemen, bevallom. És persze ez egy rohadt csapda volt, hogy mivel pasi a bizonyos csábító harmadik, úgy tűnt hogy ezért vagyok duplán sértett, pedig duplán sértett nem ezért voltam, hanem, mert duplán voltam átbaszva és kész. Jézusom! Visszafelé nézve olyan nagyon ostoba baromnak tűntem, hogy el sem akartam hinni, hogy ez velem történt. Pedig ez velem történt…
