Huszonkettő voltam… pimasz, buta és meggondolatlan
Anna mesélt:
Keserű, de szükséges tanulság volt ez részemről. És bár kissé sem kellemes visszaemlékeznem rá, hátha van olyan okos köztetek, aki a más kárán is képes tanulni
Hat teljes, szerelmes, gyönyörűséges hónapja jártunk már együtt…
Ő volt a megtestesült odaadás, figyelmesség és érzelem. Szinte mindent együtt csináltunk. Nekem még nem igazán volt munkám, próbanapokra, meg felvételi beszélgetésekre jártam, Ő meg rugalmasan kezelte az életet. Szóval sokat voltunk együtt. És persze ezt a sok időt igyekeztünk nagyon élvezetesen eltölteni. Mondhatni a napok nagyrészében szerelmeskedtünk. A nap többi részében meg arra készültünk…
Egyre vadabb és vadabb dolgokat próbáltunk ki
Aztán elkezdtük fokozni. Valahogy nem volt megállás. Mindig ez járt a fejünkben, szinte már rögeszmésen kerestük az izgalmat, hogy hogyan lehetne még extrémebb a dolog. Végül talán már nem is maga az együttlét, a szex, hanem a kihívás volt benne az igazán izgató. Jó, persze elcseszettül feldobott, hogy tudtam, hogy mi jár folyton a fejében. Nem is tudom…, belehergeltük magunkat és úgy maradtunk.
Nem tudom mi tört rám aznap
Elkezdtem feszegetni a durvább oldalt, kértem, hogy legyen erőszakosabb. Kötözzön meg, meg ilyenek. Persze erre séróból nemet mondott, és hogy sosem tenne velem ilyet…, meg szeret és szeretni akar, nem bántani… Ez egyrészről jól esett, persze, de másrészről baromira elkezdte piszkálni a csőröm, hogy nemet mondott nekem valamire. Egyszerűen nem hagyott nyugodni a dolog és innentől napi szinten csesztettem ezzel. A baj az volt, hogy én sem akartam igazán, vagyis fogalmam sem volt mit is feszegetek. Egyre bunkóbb és alázóbb lettem. Mígnem az egyik délután, az egyik ilyen “kedves” megnyilvánulásomkor felállt és akkora pofont adott, hogy szó szerint végigterültem a kanapén.
Mikor feltápászkodtam volna, már ott állt a köntös övemmel a kezében
Visszalökött és hátratekerte a kezem. Hiába kértem, hogy hagyja abba, hogy elég volt a viccből, és hogy most már megértettem, nem engedett el. Szorosan összekötözte a kezem és elkezdte lerángatni a farmerom. Hason feküdtem és tényleg tehetetlennek éreztem magam. Sírni kezdtem…, ami nagy hiba volt. Ahelyett, hogy megenyhült volna, a hajamnál fogva felemelte a fejem a plédről és betömte a szám, közben pedig válogatott ordenáréságokat kiabált és folyamatosan “teribanc!”-ozott.
Olyan volt, mint egy őrült. Féltem és fájt minden mozdulata, csak azért könyörögtem magamban, hogy legalább gyorsan vége legyen. Tudtam, hogy ezt már nem úszom meg szárazon, éreztem a hangján, hogy teljesen bekattant.
A fejemben sok minden nem maradt meg a folytatásból
…de a lelkem eléggé szilánkosra tört, az biztos. Szerencsére a tudatalatti sok mindent megold, nameg, “az évek és a rutin”, de azért volt egy-két nyomasztó mélyrepülésem ezután, gondolhatjátok. Jótanácsot nem fogok adni, de egy összegző gondolatsort talán mégis.
Szexelj érzéssel, bátran, sokat, sokszor, de tudatosan!
Csak azzal és csak azt tedd meg, amit igazán szeretnél. De azt tedd meg! És figyelj a párodra. Ez még a legönzőbb pillanatokban is társasjáték. Amit egymásból kihoztok, az mind teljesen oké, de az erőltetésnek nyögés lesz a vége, a bunkóságnak pedig sírás. Nyilván ebben az eldurvult helyzetben már egyikünk sem volt saját maga.
Két, egymástól független, a szexet kedvelő, az átlagnál talán kicsit magasabb hőfokon élő ember voltunk, egy ágyban. Na, ez az, ami nem működik.
Tudod,aki ingoványos talajra lep vállalja a felelősséget!
Te olyat kívántak átélni amit mas meg rém almában sem! Nem tudlak sajnálni.😞
Szia! Nem én, de mindegy. Köszönöm a választ, de ha hiszed, ha nem az élet sokszor attól lesz színesebb, ha kipróbálunk dolgokat. Persze, az erőszakos dolgok nem tartoznak talán ezek közé, de, még akár jól is elsülhetett volna, ha jobban ismerik magukat és egymást.