Most olyat történetet írok le, hogy nem tudom Tarantino vagy Kovi lenne-e rá irigyebb?
Száguldós sztori Reni mesetárából:
“Nem tudom mi a franc tört rám. Még életemben nem csináltam ekkora baromságot.
Biztos a hirtelen lehűlés, vagy a kevés alvás, mindegy, oltári nagy kretén voltam.
Autós a történet, de gondolom ez a címből kiderült…
Szóval kocsival mentem szépen a dolgomra, egy nem túl nagy vidéki kisvárosban. Egyszercsak elém került egy tötymörgős pöcs. Konkrétan az volt. Már a második körforgalomnál fékezett rohadt rossz ritmusban és teljesen indokolatlanul. Elborult az agyam és gondoltam adok neki egy-két leckét úrvezetésből, meg kis közlekedés-illemtant, csak úgy gyorstalpalós stílusban.
Elkezdtem menni utána
Na jó, nem csak simán mentem utána, hanem elkezdtem tolni. Úgy rendesen. Csodálkoztam, hogy egyáltalán kapcsolt, mert elég balfasznak tűnt elsőre, de észrevette magát és elkezdte nyomni a gázt. Már nem voltam annyira dühös, kezdett tetszeni a dolog, így a következő körforgalomnál hagytam, hogy mögém kerüljön és elkezdtünk játszani. Vagyis én lettem az üldözött, ő meg a hajtó. Oltári volt. Száguldoztunk a városon, mint valami filmben. Na nem sokat, csak egy-két kört tettünk, majd valamelyik egyirányúnál megint én kerültem mögé és addig hergeltem a seggében hajtva, hogy beleszaladt egy pirosba.
Hirtelen felszállt a köd és valahogy elment a kedvem a folytatástól
Elhadartam egy gyors imát, hogy túléltük és nem lett baj és abba akartam hagyni azonnal. Rájöttem, hogy ez kicsit sem vicces és hogy ez nem egy film. A probléma viszont az volt, hogy neki viszont esze ágában sem volt befejezni a játszmát.
Láttam, ahogy visszafordul és elindul utánam. Ismertem egy pár kis mellékutcát, de azért elkezdett remegni a kezem. És a gyomrom is.
“Ez kurvára nem volt jó vicc, baszki!” – zakatolt az agyamban
Gyorsan végiggondoltam, hogy mi lenne a legbiztonságosabb hely, ahol megállhatok, ….“de hát ez egy kisvároooos!!!” – üvöltötte a fura hang a fejemben – “hogy lehettél ennyire ostoba, hülye picsaaa??”
Bevallom, rohadtul beszartam
Találtam ugyanis egy félreállt teherautót, ami mögött leálltam, de láttam, hogy ott ment el a keresztutcában, mégpedig cirkálva. “Ez keres, bassza meg!!” – atyaég. Nekem viszont egy porcikám sem kívánt egy ilyen ismeretséget. Az izgalmas egy pillanat alatt vált félelmetessé. “Benzinkút!” – ugrott be a tuti mentő ötlet. Ott mindig vannak, meg be is van kamerázva…, ott talán megejthető egy ilyen kényszertalálkozó biztonságosan és le is lehet zárni ügyesen. “Igen, az jó lesz!” – nyugtáztam és képzeletben vállon veregettem magam.
Csakhát, hogy hogyan jutok el odáig?!
Már megint olyan voltam, mint egy filmsztár. Csak most a “szexis-üldözős” jelenetből egy amolyan “a főhős most épp az életéért küzd”-ben láttam magam. Taktikákat gondoltam végig, meg hogy mikor is “törjek ki” a rejtekemről… Így utólag elmesélve több, mint vicces, de ott bujkálva, cseppet sem éreztem annak.
Azt persze tudtam, hogy normál esetben simán lerázom, ha arról van szó, de most ideges voltam és kurvára paráztam
Az járt a fejemben, hogy hibázni fogok. Leblokkolt az agyam. Mi van, ha kinyírok valakit, mert behajtok egy buszmegállóba. Tényleg minden eshetőség lejátszódott a fejemben. De hát itt sem maradhattam örökké. Ha én ismerem ezt az utcát, jó eséllyel ő is megtalálja előbb-utóbb. És találkozni vele, biztos nem kívántam itt bujkálva.
Elindultam hát és örültem, mert nem láttam őket
Szerencsésen eljutottam a kútig és a hátsó részére, de ettől persze azért nem voltam láthatatlan. Bementem gyorsan a shopba és szerencsére jól tele volt.
Megálltam az üvegfalnál kémkedő pozícióban… Láttam, ahogy elhajt az úton. Pár perc múlva még egyszer. És aztán újra. Megnyugodtam, hogy kizárt, hogy ennyire kitartó legyen, biztosan nem jön többé. Kisétáltam egészen az úthoz, hogy kinézzek és ott parkolt. Az út szélén a benzinkút mellett.
-Nabasszus! – szakadt ki belőlem megrökönyödve.
Visszaódalogtam a kútra és kértem egy ásványvizet
A pultos megpróbált beszélgetni velem, de én folyamatosan a bejáratot bámultam összeszorult gyomorral. Persze feltűnt neki és megkérdezte min izgulok ennyire és elmeséltem neki egy-két szóban a sztorit, hogy ha mégis lesz valami balhé, legalább képben legyen, meg talán még meg is sajnál egy kicsit és talán megvéd, vagy ilyesmi. De röhögött. Nagyon. Egészen addig, míg a két fickó be nem lépett a kócerájba. Egy cingárabb, ő a sofőr, meg egy tagbaszakadt, aki ezek szerint az utas lehetett.
A cingár se szó, se beszéd elindult felém
Tényleg mint egy kibaszott film, basszus. Végig engem nézett és csak jött, mint egy buldózer.
– Szia! – szólalt meg végre. A hangja határozottan csengett ugyan, de kicsit sem tűnt idegesnek
– Helló! – az enyém viszont nagyon is. Kínosan. Csodáltam, hogy egyáltalán ennyi kijött belőlem
– Meghívhatlak valamire? – és egy oltári kedves, minden felülíró mosolyra húzódott a szája
– Tessék??? – köpni-nyelni nem tudtam – Azt hittem dühöngeni fogsz! – még remegett kicsit a hangom, de határozottan jobban éreztem magam
– Baszki! Velem még nő ilyet sohasem csinált! – és kérdő tekintetem látva folytatta – Még sosem alázott senki így szarrá. Találkozni akarok veled! – és a mosolya a kedvesből valami huncutul szenvedélyes csíkká változott. Elröhögtem magam és kissé enyhült a szorítás a gyomromban is és fogalmam sincs honnan lettem hirtelen ennyire laza, de elsütöttem az év legbénább viccét:
– Bocs, de nem randizom olyanokkal, akik szarabbul vezetnek, mint én! – na, persze a szemem nem ezt mondta, de azért kicsit még aggódtam, hogy beborít a vizemmel.
De nem ez történt. Csak álltunk és röhögtünk
És amikor végre már a kezem sem remegett és végig mertem nézni rajta rendesen, kiderült, hogy elcseszettül jóképű. És ahogy néztük így egymást tovább mosolyogva végül két ásványvíz társaságában, egyre inkább az lett. Valójában álmaim pasija volt.
Ha hiszitek, ha nem, randi lett belőle …ott azonnal
A versenyzés élménye gyorsan alakult át vad szex extázissá. Az én autómba ültünk be, a haverja elvitte az övét és kihajtottunk a városból. Nem mentem gyorsan, mert már az első lámpánál őrült csókolózásba kezdtünk. Forró volt, durva és ellentmondást nem tűrő. Sokkal jobban csókolt, mint vezetett, bár ezt a poént most kihagytam. Mondjuk levegőm sem lett volna hozzá elég, kalandozó kezei ugyanis extra gyorsan találták meg az utat oda, ahonnan már nem volt hátraarc. Amilyen lassan vezetett autót, olyan gyorsan vezetett fel engem a gyönyöröm csúcsaira. És amilyen vadul vezettem én, olyan gyorsan lettem doromboló kiscica a kezei alatt.
Mire sikerült egy csendes parkolót találnunk már úgy kívántam, hogy az sem zavart volna, ha tele van
Muszáj volt megállnom és megérintenem. Éhes volt a szám és követelőző a puncim. De mindent megkaptam szép sorjában és tökéletes tempóban. Mire gyönyörű és hatalmas farkával végre belémhatolt, teljes összhang volt kettőnk sebességében. Eszembe sem volt sürgetni soha többé. Eszembe sem volt többé pont semmi más.
“Ezt otthon senki ne csinálja utánam! 😉 Élvezzétek az őszt és soha, de soha ne hajtsatok eszement módon! Tessék biztonságosan vezetni és sokkal többet szerelmeskedni!”
