Azt kérte, hogy ne csengessek, csak menjek be bátran, mert valószínűleg nem fog tudni ajtót nyitni…
Esküszöm, meg sem fordult a fejemben, hogy visszakérdezzek, vagy gondolkodjak bármin is…
A fősuli óta a legjobb barátom volt. És bár nyilvánvalóan éreztünk némi vonzódást egymás iránt, barátságunkat foggal-körömmel védtük a sérülés lehetőségétől, szóval szex, szerelem, vagy bármi ami bekavarhat, szóba sem jöhetett.
Bandukoltam fel a másodikra bőszen, cipelve a nagy táskám
Igencsak szedtem a lábam, mert már három hete nem találkoztunk. Most eszméltem rá, hogy mennyire hiányzott. Voltam közben nyaralni is… hoztam is neki vásárfiákat, meg az anyu is küldött ezt-azt, a táskám többi része meg a nálam hagyott pulcsijaival volt tele. Folyton ott hagy valamit. Minden nagytakarításnál egy sporttáskányi göncöt kell vissza cipelnem hozzá. Mindegy, hát ő a Gergő, Őt már csak így szeretjük 😉
Benyitottam az ajtón és hangosan “sziázni” kezdtem
Csak valami halk válasz jött a nappaliból… valami inkább ijesztő, mint megnyugtató, így gyorsan beléptem. A szívem hevesen kalapált és semmit sem láttam a hirtelen sötétben.
– Jól vagy?? – kiáltottam izgatottan és füleltem, mint az idióta nyomozós filmekben. Fogalmam sincs mit gondoltam, de rohadt bizarr volt a helyzet és éveknek tűnt mire válasz érkezett.
– Perszehogy jól! Mi bajom lenne? – a hangja rekedt volt, mint aki rég nem szólalt meg és nehezére esne a beszéd… hát nem lettem sokkal nyugodtabb.
Léptem a hang irányába, hunyorogtam és kezdett derengeni a kép. A kanapén ült, félig hátradőlve, meztelenül és egy eszméletlenül gyönyörű nő lovagolt rajta, háttal neki, vagyis pont szembe velem. Megrökönyödtem és a földbe gyökerezett a lábam. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy odamegyek és felpofozom. De úgy isten igazából. De ahogy néztem őket, valójában sokkal inkább felizgatott a látvány, mint, hogy felbosszantott volna.
Esküszöm, én ilyen szép nőt még soha életemben nem láttam
Vagyis persze igen. Újságban. Nade hús-vér, élő kiadásban sosem. És ott lovagolt életem legjobb barátján. Két lépésre álltam tőlük. Gergő üdvözlőn tárta szét a karját. Magam sem értem miért, de engedelmesen odaléptem és megöleltem… persze bénán, ahogy a helyzet engedte, de mégiscsak ölelés volt.
– Ebből nem hagyhattalak ki – súgta a nyakamba – Azt teszel vele-velünk, amit csak akarsz. Ha akarod hozzám egyáltalán nem is kell érned. Ne menj el, kérlek! – a legdurvább az volt az egészben, hogy a nő egy pillanatra sem hagyta abba a vonaglást.
Nem válaszoltam, csak csendben hátrébb léptem
És bár első pillanatban tényleg legszívesebben hanyatt-homlok elrohantam volna, valami erő nem engedett mozdulni. Csak álltam ott és nézetem a “mozit” még jó néhány percig és bevallom, őrülten izgató volt. A látvány, a hangok, az illatok… nem bírtam tovább. Odaléptem, közvetlenül a nőhöz. Olyan közel volt, hogy éreztem a leheletét. Lehúztam a pulcsim, majd kibújtam a pólómból is. Az arca pont a melleim magasságában volt… úgy mozgott, hogy szinte összeért a bőrünk. Éreztem, hogy mennyire forró a teste. Megsimítottam hosszú vörös haját és szájon csókoltam. Nehezen vette a levegőt, de igyekezett elmerülni bennem.
Sokáig így csókolóztunk, majd a szám elkalandozott
Lehajoltam és megcsókoltam
Egyenesen a csiklóját. Annyira fel volt már izgulva ugyanis, hogy gyakorlatilag az egész puncija egy hatalmas csikló volt. Még soha nem csókoltam nőt itt, de képtelen voltam hibázni, vagy vacillálni.
Egyértelműen ezt kívánta tőlem. Izgatottam rátapadtam és ott folytattam a csókolózást a puncijával, ahol a mellével abbahagytam. Persze sokkal finomabban és lassabban, mert érezhetően közel volt már ahhoz, hogy kontrollt vesszen. Őrülten izgató volt.
Aztán valahonnan a távolból egyszercsak meghallottam Gergő élvezős hörgését
Szám az ismeretlen, gyönyörű nő csiklóját szopva, ujjaim Gergő prosztatáját simogatva, azt hiszem egy kicsit eszem vesztettem
Fogalmam sincs mi izgatott jobban, de az biztos, hogy totál mennyország volt. Azt kívántam, sose legyen vége, és a puncim ütemesen lüktetett a már sokadik orgazmustól. Szinte fájt, ahogy beleolvadtam a gyönyörükbe. Igyekeztem finom lenni, de hamarosan megéreztem, ahogy Gergő egyre képtelenebb visszafogni magát. A prosztatája kő kemény volt és csak úgy pulzált az ujjaim alatt. Éreztem, hogy majd szétrobban. Gyönyörű műlovarnőnk is egyre nehezebben maradt nyeregben így, mint valami ügyes karmester levezényeltem a tökéletes befejezést. Fogalmam sincs hogyan csináltam, vagy hogyan tudtam egyáltalán mindkettővel ennyire összehangolódni, de csodálatos volt. A két gyönyörben megfeszült test és ahogy utána egyszerre elöntött mindannyiunkat a boldog kielégülés érzése egyszerre volt esztelen, fesztelen és mindent elsodróan elemi erejű.
