Szandra hívását kaptam fel hirtelen, mert tudtam, hogy nagyon nincs a topon mostanában:
– Na, most légy okos! Ma mit ajánlasz hosszan tartó, kínzó szerelmi bánat esetére? – trillázott, viccesen idézve a kedvenc filmünkből, de a hangja kicsit sem volt olyan könnyed, mint szerette volna.
– Neked?? A futást! – vágtam rá persze azonnal. Nyilván nem hittem, hogy tényleg megoldaná a kínjait, de a fizikai terhelés igenis segít. De legalábbis kevesebb teret hagy az agyatlan agyalásra…
Kicsit elvicceskedtünk még, próbáltam komolyan venni, de nem hagyta
A barátságunk most kifejezetten nem jött jól. Egy idegennel mennyivel könnyebb, gondoltam, és csöppet sem nyugodtan tettem le a telefont.
Pár nappal később, csilingelő hanggal szól bele a telefonba:
– Futás, okostojás?? Sokkal jobbat találtam! Szex kell nekem és kész!
– Jajj, ne, Szandi! Nem lehetsz ennyire egyszerű! Mikor jött ez be neked? Most komolyan!
– Na, ne rinyálj már! Nem vagy az anyám! Azóta sokkal okosabb és ügyesebb vagyok. Már csak tudom mi kell nekem. És az biztos, hogy nem a büdös izzadságszagú délutáni szaladgálás. Szexet akarok! Férfit! NŐ akarok lenni… meg ‘istenkirálynő’… és ‘csodálatosságosság’! Hát nem érted?!
– Ohh, basszus! Azt nem így kell! – kezdtem volna bele, de rájöttem, hogy elkéstem – Te már találtál is valakit, ugye?
– Valakiket, drágám! Úgy bizony! Te sem vetted észre, hogy tele a város jobbnál jobb pasikkal? Hja, eddig nekem sem tűnt fel, de kiderült, hogy gyönyörű vagyok és, hogy nagyon is kelendő.
– Figyi! Azok a pasik eddig is ott voltak, csak szólok. Tudod, miért nem vetted őket észre? Mert szerelmes voltál! És a kutyaharapást szőrével fogalmam sincs honnan származik, de nálad nem fog működni. Még a Zoliba vagy zúgva mindig! Jobb, ha tudod! Menjünk inkább wellnesselni… vagy jógázni. Tényleg! Két éve akarsz jógázni! Keresünk egy jó helyet és elmegyek veled, esküszöm!
– Na, hagyjál már! Nem fogok tovább búslakodni és nem fogom tovább bámulni, hogy Ő milyen jól van! – nem sírta el magát, de a hangja megcsuklott.
– Jajj, hát! Búslakodásról szó sincs. Elmegyünk fesztiválozni, meg spa-ba, meg kirándulni. Felhívunk néhány régi ismerőst is… na??
– Na, ja! Csámcsogjanak rajtam minél többen?! Hurrá! Kösz nem! – és olyan volt a hangja, mint egy kisgyereknek akinek leesett a fagyija, a haverjának meg még tele a tölcsér.
– Oké, nem pátyolgatlak, ígérem. Végülis, én is elég szarul vagyok. De én holnap este akkor is elmegyek arra a jubileumi bulira – ránéztem, de semmi felcsillanó szem, érdeklődő tekintet… sokkal inkább egy gúnyos mosoly.
– Jó, majd meglátom. Most muszáj dolgoznom – és sietve lerakott.
Nem hívott délelőtt, hát rácsörögtem
– Na mi van te végzet asszonya? Meddig dolgoztál te tegnap? – kérdeztem, mikor hallottam, hogy valószínűleg az én hívásomra ébred.
– Tessék? Mi?? Ja, szia. Semmi, jól vagyok, majd hívlak később – és lerakta.
Na, klassz. Bepasizott. Jöttem rá azonnal… Mondjuk nem volt nehéz, lássuk be. Tényleg nagyon szép volt és tényleg bármelyik ujjára találhatott volna férfit, de most nagyon szarul volt. És az, hogy nem volt hajlandó beismerni, totál kétségbe ejtett. Nem vagyok egy tyúkanyó típus, de most bekapcsolt a féltési ösztönöm. Már láttam, ahogy végigkeféli az egész várost és én nem vagyok képes megmenteni saját magától.
Késő délután hívott csak vissza, túláradó, de hamis vidámsággal
Elmesélte, hogy két napja ismeri a csodálatos férfi állatot és élete legjobb dugásán van túl és pont nehogy elkezdjek neki már bármit is mondani, mert az élet szép és a szex igenis remek búfelejtő…
Nem mentem bele az okoskodásba és a hegyi szövegbe, végülis… tudtam, hogy az most csak olaj a tűzre és akár még igaza is lehet. Vagyis tudtam én, hogy jó “módszer”, rajtam is volt, hogy segített már, de Neki nagyon nem volt való… éreztem és féltettem, de hagytam, és csak titkon reméltem, hogy tényleg érezni fogja, ha kell neki valaki, aki segít.
Napokig nem beszéltünk
A hívásaimat nem vette fel, csak és kizárólag cseten kommunikált. Látszólag Ő volt a világ legboldogabb nője. Rákapott a pasizásra és ment is neki, mint a karikacsapás. Miért is ne ment volna? Hat nap négy randi. Remek teljesítmény! Kábé, mintha a ribanc olimpiára tartott volna felkészülést. A randik nagyrésze persze eget rengető szexben végződött és persze szerinte, ez volt élete legjobb hete…
Hajnal háromkor csöngött a telefonom
– Szandi? Mi van??? – azt se tudtam hol vagyok, mikor megláttam a nevét a kijelzőmön villogni és öntudatlanul felvettem a telefonom.
– Bemehetek? – szipogta a cukibb hangján.
– Hova?…hozzám?? Mivaaaan?? – próbáltam összeszedni magam, de nem nem nagyon találtam az irányt…
– Aha. Lent állok a kapu előtt. – és sírva fakadt.
– Ohh, bakker, persze! Gyere fel, csöngess, nyomom mindjárt a gombot. – és már ugrottam is ki az ágyból.
Nem is kérdeztem semmit, csak hagytam, hogy bejöjjön, mintha tök normális lenne ez az egész…
Mentem a konyhába, benyomtam a kávégépet és kivettem a maradék pezsgőt a hűtőből. Ő pisilt, vagy mosakodott, vagy nem tudom mit csinált, de a fürdőben volt elveszve hosszú percekig. Amikor kijött, egészen döbbenetesen remekül nézett ki. Amíg meg nem szólalt.
– Baj van! – sírta el magát minden kérdés és jólkinézés ellenére. Lerogyott a kanapéra és már nyúlt is a pezsgős pohárért.
– Oh, basszus! Mi történt? – a legrosszabbtól tartva tetem fel a kérdést. Szent meggyőződésem volt, hogy megerőszakolták, vagy megverték, vagy ilyesmi… – már rá is készítettem az arcom a szörnyű hír fogadására, de a “szörnyűhír” váró arcom, egy pillanat alatt váltott át a “nakurváraerrőlbeszéltemokostojás” arcomra.
– Baszd meg, én nimfomániás vagyok! – és most még jobban sírt, mint előtte
– Mi van?? Jajj, dehogy vagy te semmi! Tudod mi vagy? Egy buta liba, aki nem hiszi el, hogy jobban ismerem, mint ő saját magát – persze igyekeztem a legkedvesebb hangomon beszélni, nem lebaszásért jött nyilván, dehát ami igaz, az igaz. Elmeséled? – és melléhuppantam a kanapéra.
– Szexelek. Sokat és jókat… de semmi. Egyre szarabb az egész. A pasik meg örülnek, hogy mennyire oké vagyok, milyen jól bírom. De hiába a sok sikítós orgazmus egy nagy szart ér az egész. Bár ők boldognak tűnnek a végén… én viszont csak sírni akarok. …csak egyre többet élvezek és mégis egyre boldogtalanabb vagyok…
– Szandiii! Basszsus! Hát nem ezt mondtam az elején?! Ez a búfelejtő, bosszúszex nem neked való! Biztos van akinek ez ad új lökést, de lásd be, te nem ilyen vagy… Látod? A futástól legalább a hasad kisebb lenne – rámosolyogtam és végülis örültem, hogy hamarabb rájött, mint gondoltam és talán egy kis lelki masszázzsal ez a négy kósza numera, önbizalommá fordítható nála. (bocs fiúk!)
– De akkor mit csináljak? – nézett megint a cukibb nézésével.
– Szedd össze magad, baszd meg! -igen, van terápiás “baszdmeg”- Béna csaj, béna pasikat kap, jó csaj, meg jókat. Ennyi. És majd akkor szexelj, ha valakit kívánsz, ne pedig akkor, ha valakit el akarsz felejteni!
