Sőt! Nem dolgozom akármikor sem, bármikor meg pláne. Elmesélek egy-két sztorit Nektek, csak úgy, mert a coach is csak ember 😀
Viszont ez a bejegyzés csúnya szavakat tartalmaz és elég megrázó is olykor, szóval olvasása, csak saját felelősségre!!!
Épp egy online konzultáció kellős közepén ültem
Amiben csak azért fontos, hogy online, mert normál esetben nem is láttam volna ugye az üzeneteimet, de így nyitott laptoppal… hát most láttam, és majdnem be is estem az asztal alá.
Messenger üzenet 1.: Kedvesnek tűnsz, láttam a videóid, beszélni szeretnék veled. – Hát, bár valóban kedves vagyok és szeretem is, ha kedvesnek neveznek, de nyilván egy személyes beszélgetés közben nem reagálok a bejövő szöveges üzenetekre… mármint szerintem, ez magától értetődő. Szerintetek nem?!
Hát talán mégis rosszul gondoltam
Mert néhány percen belül, az üzenet írója megcsörgetett. Szintén messengeren… Itt már összeszaladt a szemöldököm, de még élt bennem a “jóhiszem”, hogy “talán csak véletlen”, és persze azzal a lendülettel ki is nyomtam, merthát hiába vagyok lenémítva, az is baromira frusztráló, hogy ott villog egy másik ablakban.
Mert nem véletlenül van időpont, meg bejelentkezés és társai…
De valószínűleg Ő is azt hitte véletlenül nyomtam ki, mert innentől kezdve folyamatosan csörgetett. Újra, meg újra, meg újra. Irtó zsibbasztó volt, szóval elnézést kértem a velem szemben ülő, élete nagy problémáit éppen velem megosztó ügyfelemtől és bepötyögtem, hogy “bocs, dolgozom, ha végeztem visszahívom” szöveget és azt hittem ez elfogadható hisz már így többet kapott az erőszakossága miatt, mint kellett volna. Azt hittem…, de tévedtem.
Újabb üzenetek érkeztek, mit érkeztek, záporoztak, amiket szerencsére, csak az ülés végén olvastam már csak el, nade…
- nem hiszem el, hogy nincs egy perced
- csak egy dolgot akarok kérdezni
- de kurv@ beképzelt vagy, hogy válaszolni sincs merszed
- mégis mit képzelsz, ki vagy te??
- majd jól rádküldöm a haverjaimat, azokkal szórakozz
- jelentem az egész oldalad
- …..
Sok jött még. De én, ahogy ígértem, a konzultáció végén visszahívtam.
Mégpedig a legnyugodtabb, legkedvesebb hangomon. A nagyon fontos és életbevágó kérdése konkrétan az volt, hogy Ő túl sokszor önkielégít és ebből lehet-e bármi baja? Szóval enyhén szólva is nagyon elszállt az agyam. Természetesen az egymondatos válaszom nem elégítette ki és természetesen időpontot nem szeretett volna a fizetős beszélgetésre kérni, és természetesen én egy oltári bunkó vagyok, aki lenézem az embereket… és nem mellesleg egy szemét ál-tanácsadó vagyok, aki segítség helyett csak pénzt akar keresni mások bajából.
Az első levél ingyenes…
Igen, ha megkeresel e-mailben egy konkrét kérdéssel, arra díjmentesen válaszolok. Sőt! Azt is megmondom, hogy érdemes-e bármiről tovább beszélgetnünk. De a második, a harmadik a sokadik… olyan nincs. És nincs naphosszat csetelés sem. Mert:
Ismeretlen férfi: Jó a videód, kérdezhetek?
Én: Természetesen, miben segíthetek?
Ismeretlen férfi: De nagyon kínos nekem erről beszélni.
Én: Ha szeretnéd megkérdezni tedd! Itt nincs ítélkezés, teljes a diszkréció, abszolút biztonságban vagy.
Ismeretlen férfi: Szeretném kipróbálni a hármas szexet, de a barátnőm nem. Hogyan tudnám rábeszélni?
Én: Rábeszélni? Sehogy! Pont ezt mondtam a videómban is.
Ismeretlen férfi: De hát én ezt mindennél jobban szeretném, és Ő beszélni sem szeretne erről.
Én: És egyébként minden másról tudtok fesztelenül és őszintén beszélgetni? Ez az egy, amiről nem sikerül?
Ismeretlen férfi: Áááá, dehogy! Szinte semmiről. De ez szóba se kerülhet.
HELLÓÓÓ! – ÉBRESZTŐŐŐ!
Én nagyon szívesen készítek videókat és korlátozottan, de tényleg igyekszem is válaszolni minden fórumon, de varázspálcám, agymódosító készülékem és csoda pirulám tényleg nincs. Vedd már komolyan saját magad!!!
És van, ami még legrosszabb hír: szexmunkás sem vagyok!
XY: Nagyon tetszik, hogy ilyen bátran nyúlsz olyan témákhoz, amikről mások alig beszélnek. Gratulálok és azt szeretném megkérdezni, hogy hol lehet veled beszélni?
Én: Van konkrét kérdésed? Akkor akár itt is, vagy e-mailben nyugodtan. Ha olyan és egy levélben tudok válaszolni, meg fogom tenni, egyébként tudok időpontot adni tanácsadásra.
XY: Akkor inkább időpontot kérek.
Én: Ok, neked általában a nap melyik szaka a jó? A beszélgetés ára:…….- forint/ óra, az első órát előre szükséges elutalni.
XY: És miről fogunk beszélgetni?
Én: Hát Te kerestél meg és még nem írtál arról mi a kérdésed… Amit kérdezel, arról.
XY: Akkor m@sztizol nekem? Azt akarom hallgatni!
Én: Nem. Nem fogok. Sőt! Ez szóba sem fog kerülni. Van valami igazi problémád, amiben segíthetek?
XY: Igen. Rád akarok blablabla (természetesen nem ezt mondta 😀 )
Én: Bocs, de ez egy nagyon másik csatorna. Ha van gondod és képes vagy megfogalmazni, szívesen válaszolok, egyébként kérlek, ne írj több üzenetet, erre nincs se időm, se kapacitásom!
XY: Mekkora egy rühes, nagy büdös rib@nc vagy te… – és persze még nagyon sokáig és nagyon válogatva, cifrázva ugyanez.
És nem vagyunk barátok
XY: Szia!
Én: Szia! Segíthetek valamiben?
XY: Mizu? Hogy vagy?
Én: Köszönöm jól, tudok segíteni valamiben?
XY: Mit csinálsz ezen a szép reggelen?
Én: Van esetleg konkrét kérdésed? Bocsánat, ne haragudj, de privát levelezésre nincs kapacitásom, ha tanácsadásra van szükséged, szívesen segítek.
XY: Miért?
Én: Ne haragudj, de kizárólag munkára használom ezt az oldalt.
XY: Jó, de akkor hol beszélgethetünk?
Én: Sehol. Nem ismerkedem, privát kapcsolatokat sem építek, férjnél vagyok… elnézést, de ha tudok valamiben segíteni tedd kérlek fel a kérdésed, vagy elnézésed kérem, de nem fogok tudni válaszolni a továbbiakban.
XY: Mennyire egy arrogáns, önimádó ember vagy. Azt elvárod, nézegessük az oldalad, meg a videóid, beszélgetni meg nem akarsz.
Én: Már bocs, de a videók és a blogok ingyenes szolgáltatások, nem barátszerző kampányok és nem mellesleg teljes elvárás nélkül készülnek.
XY: Biztos soha nem b@szott még meg senki rendesen, azért foglalkozol ezekkel a témákkal, de ne is csodálkozz, hogy soha nem is fog, ha ilyen vagy.
Hát kivonatosan ennyi…
Amikben nagyjából a lényeg benne van, hogy miért is imádom ezt a küldetést ennyire 😀 😀 😀 De azért ne maradjunk tanulság nélkül, egy kis üzenet fogalmazódott meg bennem az évek alatt:
Vedd komolyan, és kezdd el végre tisztelni saját magad!!!
És tedd ugyanezt a PÁRoddal, a fel- és lemenő Rokonaiddal, a Barátaiddal, Tanítóddal, a közeli- és a távoli Ismerőseiddel, vagyis úgy az összes többi emberrel!
Köszönöm az ihletadóimnak, de Nektek még jobban, akik elolvastok és akik most is lelkesen osztjátok írásomat és megértitek, ha nem dolgozom ingyen 😉
