fbpx

Találkozás, kis kávé, kis ital, kis udvarlás, nedves bugyi, álló fütyi, forró ágy…OK

De mi van, ha erre összesen 2 órád van?! Kéthetente…és azt is előre le kell szervezni?!

Persze nem normális élethelyzet, de ahhoz képest azért, elég sokan élnek így.

Tamara is rendezgette a maga kis hétköznapjait, de napról-napra rátört a felismerés, hogy küzdhet ugyan ellene, az elemi vágyait, örökre, nem fogja tudni bezárva tartani unalmas házassága és a gyerekei közé. Egyszerre volt egy tündéri-angyal és egy démoni-boszorkány. De valójában szenvedett, mint egy kutya. Csinos volt, vonzó és tombolt benne a gyönyör utáni vágy. Mindent akart. Még mindent ki akart próbálni, megélni. És persze ezt, sugározta is rendesen.  

Négy őrült éjszakai csetelés után, egyszercsak azon kapta magát, hogy hajnalban borotválkozik, hajat mos és izgul a melltartója színe miatt. Randira indult. Vak randira.

Tamara: “Fogalmam sem volt, hogy jutottam ide…. Mondhatnám, de ez persze rohadtul álszent magyarázat, hisz hónapok óta erre készülök. A gyomrom pici labda és kalapál a szívem. Basszus annyira jóóó! Élek!! Már javában úton voltam, a kétely, a várakozás és persze a bűntudat hármasában őrlődve, de semmi tudott volna eltántorítani attól, hogy levegyem a lábam a gázról. Mindjárt beérek a városba. Basszus. Hívhatna már, hogy előttem jár….vagy valami.  

Végre csörgött a telefon. 

-Szia -szóltam bele kissé rekedtes hangon, de örültem, hogy egyáltalán hang jön ki a torkomon. -Sziaa. Leparkoltam. Gyere te is a benti parkolóba, van hely és kívülről nem lehet rálátni sehonnan. -Ok. 4 perc és ott vagyok (olvastam le a GPS-ről) …

És akkor indult el az igazi para. És bár átbeszéltük százszor, hogy semmi kényszer, meg felnőttek vagyunk és lehet nemet is mondani….de ez már akkor is végleges. Itt vagyok pár percre egy szexi találkozótól.

Amit nem egy pohár ital után, meg a pillanat hevében követek el, hanem hideg fejjel, a vágyaimra hivatkozva, higgadtan kitervelve… Nem emlékszem a nagykapura, meg az út további odavezető részére, csak arra, hogy amikor kiszálltam az autómból és megláttam, eldőlt a sorsom. Tudtam, hogy ez nem egy találkozó lesz és azt is tudtam, hogy bele fogok halni olyan jó lesz.   -Hát helló. -hangzott az ultrabéna, de mégiscsak jogos köszönés. -Szia. Gyere! -intett lazán balra. -Már nálam van a kulcs, erre van a szoba.  

És én mentem. Megérkeztünk. 

Bezárta mögöttem az ajtót és minden kérdés nélkül átölelt. Úgy, mint amikor régi szerelmesek találkoznak, akik hónapok óta nem érezték egymást. Olyan elem erővel és vággyal, hogy beleremegtem. Hosszan nézett a szemembe mielőtt megcsókolt. És bár soha életünkben nem találkoztunk, a világ legismerősebb és legtermészetesebb csókja volt.  Az egész szerelmeskedés egy utazás volt. Valahol a “mindig is együtt voltunk” és az “ismeretlen felfedezésének első csodája” között. És igen, belehaltam, mert annyira jó volt. Pont ott, pont annyira, pont elég vadul és pont a legfinomabban…  

canva.com

Órákig csak mosolyogni tudtam, miután elköszöntünk. 

Az út hazafelé egy mámoros, erotikus mozi volt. Sütött a nap, alig volt forgalom és csak peregtek a képek a szemem előtt.  Egészen addig, amíg haza nem értem. Fogalmam sem volt, hogyan fogom túlélni az estét. És amikor végül beléptem a kapun másodszor is meghaltam aznap. Pedig ezt is százszor végigjátszottam már a fejemben. Tudtam, hogy szar lesz….és szar is volt. Csak ezerszer jobban,mint azt valaha gondoltam.  

Egy SMS, 2, 3, 6… és persze sokkal jobban voltam egyből. 

És most mi lesz? Kizárt, hogy ne találkozzunk újra! Ez az egy, amit biztosan tudtam. Csak, hogy? Mikor? Gyerek, ház, férj, meló… Szerencsére nem sok időt hagyott a gondolkozásra. Kaptam egyből 3 választható időpontot is, két héttel későbbre. Klassz. De én, már most azonnal szeretném újra. Hogyan fogom addig fenntartani, megőrizni, kibírni?

Persze gyorsan mentek a napok és a napi írásban adható szex adag azért folyamatosan megvolt. Szóval a vágyakozás aligha lett volna fokozhatóbb, de valahogy, ahogy közeledett az időpont, azért csak ott ugráltak a kisördögök a vállamon. 

Aztán volt egy randi, meg még egy és persze még egy…

És kezdett a szóban ragozható dicshimnuszok sora végessé válni. Hogy ne veszítsem el az izgalmat
és ne váljon olyan gépiesen szervezetté, kidolgoztam a következő módszert.  A találkozó előtti nap, tilos a csetelés és minden érintkezés. Már nem akarom hallani és elmondani sem, hogy mi mindent fogunk egymással csinálni. Ezen a napon csak a ráhangolódásra vágyom. A vágyra, úgy pusztán önmagában. És működik.

A pillangók repkednek a hasamban minden liaszon előtt és ugyanazzal az izgatott várakozással parkolok le a panzió kertjébe, ahogy az első alkalommal.

Sőt! Így egy csepp esélyt kaptam arra is, hogy a fejébe lássak, hogy jobban érezzem. 

Legutolsó randikra, full csupaszra borotváltam az amúgy csinosra igazított dombom és bugyi nélkül érkeztem meg. A megdöbbenés oltári volt. -Ezt nem hiszem el. -zihálta a nyakamba, mikor végigsimított a combomon és elért a bugyim képzelt helyéig.
-Tegnap még rád akartam üzenni, hogy mi lenne, ha teljesen leborotválnád és ne húzz bugyit, ha szoknyában jössz!…-Dehát ugye nem üzenhettem….. -Hát ez hihetetlen!!!   Remek játék. És hogy nemcsak a kedvek és izgalmak összehangolására jó, annak a fenti példa, ékes bizonyítéka!”

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    error

    Ha tetszett kövesd a többi oldalunkat is!

    YouTube
    YouTube
    Instagram

    A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

    A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

    Bezárás