“Szerelemről szó sem volt!…”

Orsival megesett… és te sem vagy beoltva ellene!

Mielőtt szó érné a ház elejét, szeretném leszögezni, hogy felbujtásról szó sincs a részemről, de a felmentés megadásáról mindenképp!

Ennyit vállalok!

Ne szégyelld ha néha másra vágysz, és mentsd meg magad bátran, olykor!
Nem hangzik túl jól, tudom, de egy egészséges, aktív párkapcsolatba is beüthet néha a mennykő!

Nos, hát akkor íme, Orsi sztorija: 

“35 éves voltam, amikor az a bizonyos villlám nálam becsapódott. Minden rendben volt otthon… azt hittem. Úgy ismertem a testem, mint a tenyerem… azt hittem. De megérkezett az én megrontóm és életem jobbá tevője… 

Két pillanat alatt váltam jól nevelt háziasszonyból szexistennővé

Fogalmam sincs hogyan történt. Esküszöm, a férjem minden kívánságom leste. Sőt! Teljesítette is. Csak az volt a gond, hogy én sem tudtam mit akarok.

…és amikor megtudtam egyszerre lettem királynő és egy elveszett síró kisgyerek. Nem akartam már mást többé, csak a karjaiban lenni és, hogy a lábaim közt érezzem az arcát.
Elvesztem. Meghaltam. És elkezdtem élni. Szörnyű volt és felemelő egyben.

 

Nem voltam szerelmes. Arról szó sem volt… egyszerűen imádtam

Tudtam, hogy vége lesz egyszer és talán ezért, talán mert sehol sem találtam régi önmagam, minden pillanatban akartam. Sosem akartam még így semmit azelőtt.
Az orális szex mindig megvolt… amikor én elkezdtem a szexuális életem, ez már automatikusan “járt” a csajoknak… de így még soha életemben nem élveztem. Vagy, lehet, hogy még sosem találkoztam olyan pasival, aki élvezte volna?! Nem tudom, de kész voltam. Nyüszítettem, sírtam, toporzékoltam. Úgy éreztem megfulladok, ha nem kapom meg. Soha többé nem voltam ugyanaz.

 

Csak megcsippant a telefon és én rohantam, ha hívott

Motelek, parkolók és eldugott panziószobák voltak, bűnös viszonyunk helyszínei. Mindannyiszor remegő kézzel szálltam ki az autóból és, mindannyiszor belehaltam a gyönyörbe. …Meg mondjuk az  útba is amíg hazaértem. Tudtam, éreztem, hogy látszik rajtam, bárhogy próbáltam leplezni minden mosolyomban, minden mozdulatomban benne volt. Flörtölt velem a postás, a hentes, de még Gyuszi bácsi is a földszintről, a tolókocsis, minden lében kanál furcsa bácsi és szerintem legalább ezer kilométeres körzetben sugároztam a szexet, mert még a volt főiskolai pasim is rámüzent, hogy hogy vagyok. 

 

És slusszpoénnak, a férjem még jobban imádott. Nem viccelek! Imádta azt akivé váltam (…bár nyilván nem tudta az okát)

Mondjuk ettől azért nem éreztem magam annyira felhőtlenül jól, de megadtam magam magamnak és persze folyton mérlegeltem az életem. 

Fura, de valahogy kicsit sem sikerült cefetül éreznem magam… legalábbis annyira, nem mint elvártam volna “tőlem”, vagy bárki mástól, ha ezt a történetet elmeséli nekem. 

Tudom, hogy illett volna, de nem ment. 

 

 

De semmi nem tart örökké…

És végül valahogy csak lecsengett ez is. És, mint ahogy arra sem emlékszem hogy robbant be az életembe, úgy igazán arra sem, hogy mitől és, hogyan lett egyre kevésbé érdekes és, hogy lett aztán örökre vége. De ez nem is lényeg, a lényeg, hogy a férjem viszont százszor fontosabb lett számomra. Tiszteltem, szerettem és egyre több huncut játékra vettem rá. Kiderült, hogy az “elhétköznapiasult”, uncsi szex, bizony újra felizzítható. Úgy lángolt a hálószoba, mint soha ezelőtt. Minden régi újra izgalmas lett és lett egy csomó új-új izgalmas dolog is köztünk. Úgy néztem rá, mint egy szexistenre és rájöttem, hogy bizony egyáltalán nem vele volt a gond. 

A végszó?

Nehéz összefoglalni… Büszke persze, nem vagyok erre azóta sem, de mivel mindenki megúszta épp bőrrel, utólag úgy érzem, nagy hiba lett volna kihagyni.

…Ennek ellenére, valahogy soha többé nem esett meg velem!”