…avagy rajtad is múlik
Tímea útja a teljesebb örömök felé
Majdnem belehaltam, amikor utoljára láttam kisétálni az ajtómon. Pedig akartam, hogy vége legyen. Sőt, talán én akartam igazán. Semmit nem tudtunk már adni egymásnak, hónapok óta idegenként, feszengve éltünk egymás mellett. Igen, sajnos már csak egymás mellett. Ha ránéztem a csalódottságot láttam a szemében a régi tűz helyett. És én is borzasztóan csalódott voltam. Csalódtam benne, hogy miért képtelen megújulni, miért nem tud már többet adni és persze magamban is, hogy miért nem tudok kihozni belőle már semmit. Bosszantott és dühös voltam egyszerre… de képtelen a arra, hogy bármit tegyek a helyzet ellen. Mennie kellett tudtam, de legszívesebben széttörtem volna a fején a kristályvázát. Persze, nem tettem semmi ilyesmit, maximum fejben… de ott rengetegszer, helyette azonban bátorítón mosolyogva elraktam a kulcsot, amit visszaadott és még egy puszit is nyomtam az arcára.
Utáltam magam
Ronda voltam, slampos és egy porcikám sem kívánt semmilyen férfit sem. Sőt, saját magam sem kívántam egyáltalán. El sem tudtam képzelni, hogy valaki hozzámérjen. Két hét alatt kétszer voltam náthás, a hajam marokszám hullott és úgy néztem, ki, mint a nagyi, mikor a múltkor meglátogattam a szanatóriumban, szóval pont, mint a saját öreganyám. Dolgoztam, néztem a TV-t és éjszakákon át bújtam a face book-ot. Találkozni senkivel nem volt kedvem, már az is kiborított, hogy be kell mennem a munkahelyemre. Reggelente kín szenvedés volt, mire felöltöztem és elindultam otthonról. A legnagyobb vágyam az volt, hogy bebújhassak a takaró alá és nyomkodhassam a távirányító gombját.
Persze, az élet nem állt meg
És örökké nem tudtam húzni a remete módot, és eljött az a szombat, amikor el kellett mennem egy esküvőre. Egy es-kü-vő-re!!! Már a gondolattól is rosszul voltam. Szépek, fiatalok és szerelmesek… pffff. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak magammal. Ezer módot végiggondoltam, hogyan mondhatnám le, de végül felhívott az Orsi. Hetek óta az első lény, akivel szívesen beszéltem és mikor kiderült, hogy ő is jön, valahogy szebb lett a kép. Beiktattam egy kozmetikust délelőttre, mert rájöttem, hogy olyan szőrös a lábam, hogy nem tudok harisnyát húzni… basszus, negyedik hete nem borotválkoztam! Annyira elszégyelltem magam, hogy majdnem lemondtam azt is, de végül győzött a NŐ, aki valahol még nagyon mélyen, ott lakott bennem és tudtam, hogy véget kell vetnem ennek egyszer. Nagy levegőt vettem hát és bundátlanítottam. A kozmetikus jófej volt, annyit mondott, hogy legalább nem feleslegesen keni fel azt a sok szirupot… hát, ja.
Annyira fájt viszont, hogy a hősiességemet jutalmazandó, kiutaltam magamnak egy arc masszázst is. Egész jól voltam már a délelőtt végére, főleg, mikor az is kiderült, hogy annyit fogytam, hogy a hat évvel ezelőtti kis-feketém, ami történetesen zöld színű, simán rámjött.
Egész jó kis szertartás volt
Friss, modern és “no para” beszédet tartott a pap és kiderült, hogy egy csomó kedves ismerős is eljött. Összeültünk persze az Orsival, de az étteremnél már alig találkoztunk, csak néha kaptam el a tekintetét ahogy sodródtunk a többiek között. Nekem annyi mindenkivel volt elmaradt beszélgetésem, hogy alig győztem mosollyal. És aztán megtörtént a világ legsablonosabb és legközhelyesebb találkozása is. Egy esküvő, két árva szív, némi pezsgő és az emelkedett érzelmi szint… valahogy egymás karjába taszított minket a táncparketten. És jól esett. Jó volt elveszni a tekintetében, erős volt a keze, széles a válla és kurva jó a ritmusérzéke. Hát azért bele nem szerettem, de végre jó érzés volt a kezem egy férfi kezébe csúsztatni. A hangja mély volt, a szeme még mélyebb és én egy kicsit elmerültem benne…
Kávé az ágyba?
Csipkerózsika álmomból ébredtem a frissen főtt kávé illatára. Percekig azt sem tudtam hol vagyok, de szerencsére a legjobb helyen voltam, ahol csak lehettem. Tamás ágyában ébredtem egy frenetikus éjszaka után. A tánc, a buli és pezsgők után, valahogy annyira egyszerű és magától értődő volt, hogy együtt jöttünk el és szinte kérdés sem volt, hogy van -e folytatás, vagy szex az első randin, vagy ilyen hülyeségek. Amikor már nagyon fájt a lábam, egyszer nem az asztalhoz ültünk vissza, hanem nemes egyszerűséggel kisétáltunk, taxit hívtunk és felmentünk Hozzá. Fel sem merült semmilyen kérdés. Szemernyi kételyem sem volt, ami azért nagyon fura, az elmúlt hetek fényében.
Valami olyan vágy égett a szemében, hogy királynőnek éreztem magam
És az ez érzés annyira kellett nekem, mint egy falat kenyér. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak, hogy megcsókoljam. Nagyon finoman közeledett és nagyon sokáig tartotta magát az úriember szerephez… és ettől még vonzóbb lett. Miközben mesélt a mindenféle érdektelen dolgokról, a szemében láttam, hogy majd megveszik értem. A hangja nyugodt és hétköznapi volt, de közben a szemével már réges-régen felfalt. De kivárta, amíg megkapta a megfelelő jelet. Valahogy annyira férfias volt, ahogy kordában tartotta a szenvedélyét, ahogy egész este ezernyi apró jellel közölte a vágyát, de közben egy eltévedt mozdulata sem volt. Tetőtől talpig FÉRFI volt. Pontosan tudta, hogy meg fog kapni, de ki akarta várni, hogy én adjam oda magam. Pont annyira akarta a játékot,mint én. Elcseszettül izgatott a helyzet.
A lakásán valahogy ledőltek a falak
Mire felértünk és végre kettesben maradtunk már semennyi szemérmesség sem volt bennem. Ahogy ráfordította a kulcsot a zárra, én estem neki, mint egy kiéhezett nőstény ördög. És végülis tényleg az voltam, lássuk be. Csak nem tudtam. Végre megcsókoltam és tudtam, hogy mennyire fog remegni a térdem. És olyan volt. Pont olyan, ahogy egész este elképzeltem. És innen már tényleg semmi kérdés nem volt. Hagyta, hogy levetkőztessem és én élveztem ahogy néz. Sosem voltam még így beindulva pasira. Sosem gondoltam, hogy egyszer én fogom letépni a ruhákat valakiről. És gyönyörű volt. Minden pont olyan, ahogy szeretem. Persze a tánc alatt már sokminden kiderült, de azért maradt még meglepetés bőven. Például, hogy mókás alsógatya bolond és, hogy zokniból is az a jó, ha kellőképpen színes… És én élveztem minden érintést, ahogy hozzáértem. Csókoltam és simogattam minden centit, ahogy szabadítottam ki a ruháiból. Teljesen felszabadított az odaadása… minden annyira természetes volt.
Már csak egy szál alsógatyában állt előttem, amikor lenyúlt és megfogta a csuklóm
Felhúzott és elkezdett kibogozni ő is engem. És én, a született szégyenlős, úgy álltam a vadidegen férfi előtt egy szál bugyiban, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Minden szégyenérzetem a padlón hevert és csak arra vágytam, hogy imádjon, csókoljon és birtokoljon végre. És Ő megtette. Úgy imádta a testem, ahogy még soha senki. Amikor végül belémhatolt, az maga volt a mennyország. Fölémhajolt, kisimította a hajam az arcomból, mélyen a szemebe nézett és lassan, hosszan belémcsúsztatta a farkát. A testem őrjöngött a gyönyörűségtől és ő egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Éreztem a forró leheletét, néztem a tekintetét és minden átmenet nélkül sikítva elélveztem.
Hajnalig szerelmeskedtünk 
Néha elszunnyadtunk kicsit, de ezek csak kósza pillanatoknak tűntek, úgy rémlik, az egész éjszaka egy nagy, forró, őrült szerelmeskedés volt. Már erősen pirkadt, amikor végül tényleg elaludtunk… vagy elájultunk… amiből a kávé illata ébresztett fel végül. És a reggel is csodálatos volt. Alig beszéltünk, inkább csak néztük egymást, mint két fura figura, akik még nem annyira hiszik el, hogy létezik -e a másik valóban és én néha megfogtam őt, és ő néha megcirógatott engem, hogy azért mégiscsak biztosak legyünk benne…
És kinyílt a csodák kapuja
És végre a szemem is. A szex, a testiség egy teljesen új dimenzióba került. Már nem azért fontos, hogy kielégülést okozzon. Annyira akarom, hogy fáj. És még többet, még jobban, még teljesebben. És újra maszturbálni kezdtem, tanulni és fejlődni. Igen, maszturbálni. Na nem úgy, mint régen, hogy “na legyen gyorsan már gyorsan egy feszkó-oldó orgazmusom”. Nem! Meg akarom ismerni a testem. Úgy… úgy nagyon igazán. Hogy még többet adhassak Neki magamból. És én minél többet élek meg tudatosan magamból, úgy lesz Ő egyre mohóbb imádóm. Imádja, ahogy képes vagyok befogadni és megélni magunkat. A szerelmeskedéseink máig olyanok, mint egy végetnemérő felfedezés. Minden alkalommal egy új világ nyílik meg előttünk. Nincsenek rutinos mozdulatok, szó sincs laposodásról, sokkal inkább egyre feljebb emelnek minket az együttléteink. És még, mindig úgy érezem, rengeteg csoda vár ránk, vannak még meg nem élt pillanatok, még mindig van feljebb, újabb, teljesebb megélés számunkra.
