Egészen addig, míg nem lett egy pasim, aki mellett igazán biztonságban éreztem magam
Ági vagyok, 28 éves és biszexuális
Már, ha ezt egyáltalán ki kell jelenteni, akkor én ki szeretném, bár nem hiszem, hogy bármin is változtatna, nade mégiscsak nagy dolog erre rájönni, lássuk be.
Szeptember volt és olyan gyönyörű ősz, amiről mindig is álmodoztam
A szerelem pedig akkora, hogy már járni is elfelejtettem mióta ismertem ŐT. A napjaink már hosszú 5 hónapja csak úgy áramlottak át rajtunk és áradtunk benne mi is csak olyan együgyű boldogságban. Minden annyira egyszerű volt. Egyszerű, boldog és biztonságos. És persze nagyon, nagyon intenzív.
Igen, a szex!
Minél jobban megnyíltunk egymás felé, vagy egymásba, vagy hogyan is fogalmazzak, a lényeg, hogy egyre mélyebb lett a bizalmunk egymás iránt olyannyira, hogy én ilyet még soha életemben nem is éreztem senki iránt. Minden kérdésem, gátlásom, és feltételem elmúlt, ami valaha körülvett engem.
Olyan dolgokat próbáltam ki vele, amikről azt se tudtam, hogy léteznek
Jó, persze tudtam, de annyira kívül voltak a látókörömön, hogy nem volt esélyem se, hogy értsem őket, arra meg pláne nem, hogy érezzem. Dehát ez már a múlt. A lelkem, a testem, a vágyaim 180 fokos fordulatot vettek és úgy éreztem, hogy szárnyaim nőttek. Igen, konkréten szárnyaltam, egy kicsit olyan volt ez az egész, mint amikor egy hosszú barlangtúra után kilépsz a napfényre. És minden akartam.
Nem, nem miatta
Hanem a hatása miatt. Egyetlen dologra sem Ő beszélt rá, egyszerűen megjött minden bátorságom, kinyíltak a csatornák és be akartam fogadni mindent, amit kaphattam. Habzsoltam az életet Vele. Annyira mentőöv volt a számomra, hogy tudtam nem süllyedhetek el.
Persze a nagy szárnyalásomban a bulizáshoz is megjött a kedvem
Nekem, aki régebben csak hosszas unszolásra emeltem fel a fenekem a kényelmes kis kanapémról. Ja, és vásároltam, és irtó jól néztem ki. Mindenre volt időm, kedvem és lehetőségem is, amire ezelőtt azt hittem, hogy nem is nekem való.
– Menjünk ma táncolni! – pötyögtem az üzenetet ebéd után
Persze nem mondott nemet, szóval valamikor éjjel, valahol egy pesti szórakozóhelyen, valakikkel, akikkel még a fősulin haverkodtam össze, együtt őrjöngtünk a táncparkett kellős közepén. Valami félhíres kortárs zenekar nyomta a színpadon és annyira jó volt. Bea pedig totálisan, őrületesen gyönyörű. A zene pedig lassult és halkult és a következő pillanatban Bea szája az enyémre tapadt és a végtelenségig csókolóztunk a többek ugrálása közepette. Puha volt, édes és nagyon odaadó. Az illata pedig teljesen rabul ejtett.
A taxis szeme meg sem rebbent
Viktor a balomon, Bea a jobbomon és én a legközepén. Köztük, de leginkább a világ közepén éreztem magam. Minden a helyén volt, minden rendben volt és minden őrületesen izgató volt. Csókolóztunk, néztük egymást, hol Viktor kezét szorítottam, hol Bea haját simogattam és mind a hárman nagyon boldognak éreztük magunkat.
Soha nem beszéltünk erről
Nem voltak szabályok, nem volt engedélykérés, nem volt tabu, mégis minden úgy történt, ahogy szerettük volna. Viktor nem két nővel szeretkezett, “csak” velem. Nem volt ez hármas szex igazán, sőt. Én szeretkeztem mindkettőjükkel és Ők velem.
Viktor a fotelban ült
Bea pedig a kanapén feküdt. Viktorral egymás szemébe néztünk és egy alig látható apró fejbólintással jelezte, hogy oké. És nekem több se kellett. Bea szemébe néztem és láttam, hogy alig várja, hogy beteljesüljön a sorsa. Felém nyújtotta a kezét és magához húzott. Hosszasan csókolóztunk, majd kezem önkéntelenül is saját életre kelt és elindult feltérképezni Bea testét.
Bea olyan volt, mint egy gyönyörű hangszer
És úgy nyitotta fel kíváncsi mozdulataim előtt a titkait, hogy teljesen magába szippantott és elborította az agyam a kutatók izgalma. Az utolsó pici millimétert is ismerni akartam belőle. Ő hol zihálva lélegzett, hogy lélegzetvisszafojtva várt és úgy vonaglott, mint egy gyönyörű nem is tudom, hogy mi. Imádtam. És Viktor is imádta ezt az egészet.
Csak ült a foteljában, mindaddig, amíg kérni nem kezdtem, hogy jöjjön közelebb
Mert egyszercsak Bea felkerekedett és valami elképesztő határozottsággal átvette az irányítást, és úgy éreztem szükségem van a közelségére. Bea csodálatos volt. Úgy csókolta végig a testem, hogy majdnem belehaltam és amikor a lábaim közé térdelt, már a látványtól is majdnem elájultam. Viktor pedig nem csinált mást továbbra sem, csak nézett. A fejem félig az ölébe vette és kipirult arccal, vágytól izzó tekintettel nézte az arcom.
Bea végül mellém feküdt és Viktor is
Feküdtünk hárman valami csodás békességben és halkan, együtt lélegezve elaludtunk. Reggel, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, főtt a kávé, volt zuhanyozás és még valami reggeli féle is, és minden a lehető legnagyobb rendben volt. Nem jött a lelkiismeret furdalás, vagy a hülye félre nézés és nem voltak hülye kérdések.
Bea valamikor délelőtt elment
Az ajtóban hosszasan csókolóztunk és persze számot cseréltünk, mert a régi már nem volt jó, merthát tök rég volt a fősuli, de megbeszélés nélkül is pontosan tudtuk, hogy nem búcsúzunk, hanem épp elkezdünk most valamit, szóval beletúrtam még gyorsan a hajába és egy nagy homlokpuszival elengedtem. Nem akartam semmit se mondani. Se neki, se Viktornak és Ők nem is kérdetek semmit.
A hétvége gondolhatjátok hogy telt 😉
Túl sokat nem voltunk az ágyon kívül és, ha eddig azt hittem szerelmes belém, hát most azt éreztem, hogy teljesen odavan értem. Persze néhány emléket felidézett az éjjel látottakból, és olyan istenesen rakott fel a konyhaasztalra, hogy pontosan tudjam, mi mindenre van szükségem a női energiákon kívül.
Nem, nem lakunk együtt és nem, Viktor sosem lépett tovább ennél Beával
Tehát, hárman vagyunk ebben a kapcsolatban, de három különböző szinten. Bea leszbikus, Viktor hetero, én pedig bi vagyok. Bea nem szeretne Viktorral testi kontaktust, de engem imád, szóval szívesen megnézni, vagy csókolózik velem, amikor Viktorral szeretkezem. Viktor szerelmes belém és konzervatív, szóval számára megcsalás lenne, ha Beával érintkezne, ezen kívüli, tiszteletben tartja, hogy Bea leszbikus. Én pedig… hát mondtam már az első pillanatban, hogy a föld közepén vagyok 😀
Hogyan történhetett meg ez az egész?
Úgy gondolom, hogy sosem jutottunk volna ide, ha Viktor nem nyeri el az összes létező bizalmam és nem ad nekem egy olyan biztonságos hátteret, amiben magamra merek találni. Az előtte lévő életem csupa szorongás, csupa aggódás és persze folytonos féltékenykedés volt. Hogy meddig tart, vagy hová vezet, azon nem gondolkozom. És azon se, hogy ez most vajon normális-e. Bevallom ebben a pillanatban cseppet sem érdekel. Nincs bántás, elnyomás és ránehézkedés a másikra. Árad a szeretet és sodródni vele cseppet sem ijesztő.
