“Nem vagyok a szavak embere”. Tudod hányszor hallottam már ezt? Szerintem már te is többször, mint kellene, nálam viszont betelt a padlás vele.
Vannak, akik úgy mondogatják ezt, mintha ezt valami pajzs lenne és, ha ez válasz lenne mindenre. Sőt! Mintha ezzel mentesítenék magukat minden egyéb kommunikáció alól.
Nem vagy a szavak embere? Sebaj!
Valamié csak vagy! Minek az embere vagy? Mert azt ugye te sem gondolod, hogy akkor nem kell kifejezned magad? Hogy akkor nem kell megmutatnod, ha szeretsz valakit? Hogy nem kell ugyanúgy nap, mint nap beletenned magad érzelmileg a kapcsolataidba? Mert nagyon úgy néz ki, hogy ezt hiszitek.
Már a sokadik olyan kapcsolatot látom összedőlni, ahol egyszerűen valamelyik fél nem “a szavak embere”.
Ne persze nem ezért, hanem mert kiderült a saját értékeinek sem az embere. És továbbá nem az embere az ajándékozásnak sem, a minőségi időnek sem, a szívességeknek sem, de a testi érintésnek sem.
Klári: “14 év házasság után most érezem azt, hogy nem bírom tovább. És a legszörnyűbb, hogy konkrét okom sincs. Egyszerűen csak nincs semmi. Az elején minden olyan szép volt. Volt sok tervünk, dolgoztunk mind a ketten, hogy el tudjunk indulni, hogy legyen esküvő, hogy legyen gyerek, hogy legyen nyaralás, persze alig találkoztunk, de tudtuk,. hogy majd jó lesz később… És meglett minden, de nem lett jobb. Pedig olyan jó ember. Csak értünk dolgozik. Mindent megtesz, hogy nekünk jó legyen. De sosem mondja, hogy szép vagyok, sosem kérdezi meg mit néznék este a tévében, nem kérdezi hogy telt a napom, vagy mit csináljunk együtt a hétvégén. Tudom én, hogy szeret, hiszen tudom. Nem szereti, ha eljárok, nem állhatja, ha vendéget hívok… jó ez régen se volt máshogy, de most már hiányzik. Nagyobbak a gyerekek, anyagilag is jobban vagyunk, azt kérdezi mit nyaggatom folyton, hogy legyen valami. Pedig nem is nyaggatom, csak próbálom neki elmondani, hogy valami nem jó nekem. De nem érti. Ha elkezdek hozzá beszélni, már látom, hogy legszívesebben a világból is kiszaladna, csak ne kelljen hallgatnia. És hát a szex??? Sosem volt nagy szám, de most egyenesen siralmas. Heti egyszer-egyszer, mikor fektetném a gyereket, utánam szól: “Visszajössz? Lesz ma szex?”. Legtöbbször visszamegyek, mert így egyszerűbb. Mert amikor nem teszem, csak a kérdések vannak reggel, hogy ‘mi bajom’, meg ‘miért haragszom’, de én már túl fáradt vagyok, hogy újra belekezdjek egy beszélgetésbe, amikor úgysem hallgatna végig. És nem, nem fizikailag, a lelkem fáradt már el.”
Szóval, nem lehet megúszni, nem lehet elbliccelni és igenis fontos!
Megmutatni bárhogy! Kell az az energia, kell az az erőfeszítés, hogy megismerd, felfedezd és oda is add amire szüksége van. Keresd meg minek az embere vagy és kommunikálj azon, mert elfáradt kapcsolatból van épp elég a világban.
Ne a te párod legyen a következő, aki nekem levelet ír!
