Anna története arról, hogy csúszott bele a pénz-hazugságba:
“Hogy mitől vagyok teljesen kész?? Hát attól, hogy itt voltak a nyamvadt és boldog ünnepek és az utolsó utáni fillérjeim is felemésztették. És most jön a szülinapja. És ennek persze egy tök vidám napnak kellene lennie, de én full depis vagyok, ha csak eszembe jut. Nincs pénzem. Annyira nincs, hogy már tartozom is. Szerencsére csak anyunak, nade ez sem jó érzés.
Fogalma sincs mennyire nyomorgok
És ezért senki, de senki mást nem hibáztathatok csak saját magam. Valahogy az elején belekeveredtem ebbe a szánalmas spirálba és nem tudom, hogyan juthatnék ki anélkül, hogy elveszteném az összes önértékelésem és ne legyek még annál is nyomorultabb, mint most vagyok.
Az úgy kezdődött, hogy amikor megismerkedtünk épp nagyon nem voltam önmagam
A barátaim, a kollégáim, az összes társaságom menő volt. Én meg túl egy nagy szakításon, munkahely váltáson, albérlet keresésen, szóval tök nullruppós voltam, de látszani nem látszott rajtam. Hogy is látszott volna, hisz volt egy autóm, lakásom, elit helyeken ebédeltem, folyton buliztam, mindenhol ott voltam, ahol a város összes menő embere csak egy percre is megfordult.
Na persze az autó nem volt az enyém, a lakás bérelt volt és a ruháim nagy része az elmúlt 5 évből való volt
…vagy a barátnőmé, aki Amerikába költözött és én voltam olyan “kedves”, hogy megoldjam a régi ruháinak a kiszanálását. Ugye, már érted?! Nyomorult voltam és ezt a helyzetet nem vázolja az ember egy friss randin. És utána meg…??? Tényleg, hogy?! Egyébként is azt hittem, hogy seperc alatt túl leszek ezen. Az új melóm kecsegtető volt, komolyan hittem, hogy pikk-pakk kint leszek ebből a gödörből, mint ahogy azt is hittem, hogy a Gáborral való kapcsolatom bizony tiszavirág életű lesz.
Ugyanis amikor megismerkedtünk az én szívem még bőven tele volt azzal a pasival, aki olyan csúnyán elhagyott
De jól esett a közeledése és becsületemre legyen mondva, nem hazudtam Neki sosem. Az első perctől tudta, hogy még nem vagyok túl Márkon és nem is úgy indult ez, mint egy holtomiglan-holtodiglan történet, csak valahogy a nagy megértős beszélgetésekből mégiscsak elindult. Aztán egyszercsak átcsapott egy olyan vad, izgalmas, kéjes szexmaratonba. Elkezdtem teljesen felszabadulni mellette, elkezdtem újra magamra találni, sőt! Egy olyan nőre kezdtem rátalálni magamban, akiről nem is tudtam, hogy ott lakik bennem. De ott volt és életre kelt. És nagyon élvezte az új életét.
Gábornál kedvesebb, empatikusabb és szexisebb férfivel még sosem találkoztam ezt megelőzően
Az életünk lassan egy könnyed tündérmesébe kezdett átfordulni és én úgy beleszerettem, ahogy annak rendje és módja. Az egész azt megelőző életem egy rossz viccnek kezdett tűnni és én nevetettem boldogan. Csak egy dolog nem lett sínre téve. Hát igen. Az a fránya pénz dolog. Olyan kicsinyes, ciki és lényegtelen volt a minden más mellett és amikor együtt voltunk tényleg nem is volt fontos.
És Gábor nemcsak kedves, empatikus és szexi volt, de nagyon előzékeny is
Amikor átjött hozzám sosem jött üres kézzel. Sütött-főzött és mindig teljesen bevásárolva jött és természetesen, ha bárhová mentünk kérdés sem volt ki fizet. Hát persze, hogy én is elkezdtem viszonozni. Ahelyett, hogy megmondtam volna neki a határaimat, elkezdtem erőmön felül helyt állni. Persze így, hogy Ő egy csomó mindent kiváltott nálam, egy ideig nem is volt nehéz, hiszen azért szabadult fel rendesen elherdálható pénzem.
Fogalmam sincs miért nem voltam őszinte
Talán nem akartam, hogy a pénz közénk álljon. Hiszen neki volt. Sok. Nekem meg ugye nem. Féltem, hogy számítónak, lehúzósnak tart majd… ma már nagyon szégyellem, hogy ennyire nem bíztam benne. Pedig tudhattam volna, hogy Őt ez egy pillanatra sem foglalkoztatta volna. Szeretett és én is szerettem Őt nagyon. A pénznek semmi, de semmi szerepe nem volt köztünk. Kivéve, hogy én szorongtam miatta folyamatosan.
Szorongtam és kényszeredetten vásároltam
De nem feltétlenül azért, hogy bizonyítsak, csak annyira jó volt, amikor örült. És mivel Ő nem volt az a nagy magának vásárlós fajta, hát én megvettem neki mindent, aminek szerintem örült volna. …vagyis veszek, azóta is folyamatosan. Minden kütyüjének van plusz kütyüje, az autójának luxus kiegészítői és a hobbijainak is megvan már minden extra kiegészítője. Drágábbnál drágább cuccok és a szint csak egyre nő, a beismerésem meg egyre kínosabbnak tűnik már.
És vészesen közeledik a szülinap
Mégis, hogyan mutassam most meg neki, hogy még mindig ugyanannyira szeretem, amikor most először már tényleg nem lesz pénzem, hogy hozzam a szintet? Lehet egy csóró csaj egy jómódú férfi egyenrangú barátnője? Hogyan zárkózzak fel? Az összes barátjának a nője, felesége bármit megvehet. Csak azt látom, hogy egy luxus hétvége itt, egy egzotikus út ott, olyan műszaki cuccok, vagy ingatlanok, amikre én még ránézni sem mernék. Nem ilyen nőt érdemelne és most ki fog derülni számára is, hogy csak kapaszkodom. Vajon ki fog tartani mellettem? Kell neki a hamupipőke, vagy nem próbálja rám többé az üvegcipőt? Rettegek, de persze bizakodom…, vagy talán fel kellene vennem valami kölcsönt, hogy húzzam még egy kicsit az időm?! Csalódni fog bennem, vagy megbocsát?
