Minden párkapcsolat legszebb, legcsodásabb vállalása, amikor eltervezik, hogy gyermeket nemzenek…
Hogyan lesz mégis a világ legcsodásabb eseményéből kényszerű reszelés?
Kezdjük először is azzal, miért is gondoltam, hogy vesézzük ki kicsit ezt a témát. Hát azért, mert párok jó kétharmada bizony elvérzik ezen a próbatételen. A hozzám forduló párok csupán elenyésző százaléka az, akik a legjobbat képesek ebből a helyzetből kihozni, mégpedig azt, hogy:
Felszabadultan, kivirágozva és teljes szívével vetik bele magukat az új élet reményébe
Ők akik azt érzik, hogy végre eljutottunk oda, amiről végülis a kapcsolatunk szól. Végre nincs fogamzásgátlási kontroll, végre nem kell vigyázni, végre csak arra kell figyelni ami a legjobb az egészben. Belevesznek, elmerülnek és új meg új élményeket élnek meg. Felszabadító, eleve elrendelt és önmagát beteljesítő az egész. A másik két csoport viszont…
1; Totális pánikba esik
Mégpedig attól, hogy mi van, ha bármi kiderül? Mi van, ha nem fog összejönni? Mi van, ha nem lehet? Mi van, ha most mégsem a legjobbkor van? Mi van, ha nem tudom eltartani? Mi van, ha kirúgnak? blablabla… szóval az össze “mi van ha” a nyakukba szakad. És vajon hogy hat az extra stressz a szerelmeskedésre? Hát nem kérdés, kinyírja. Mégpedig nagyon rövid úton.
2; Totális pánikba esik
Ők pedig csak simán attól, hogy most aztán vége a spontán szerelmeskedős időszaknak. Hogy kedden kell. Hogy 48 órát most nem lehet. Hogy peteérés van. Hogy orvos van. Hogy kész, vége az egész életünknek. Hogy innentől szabályok vannak. Hogy innentől nincs alvás. Hogy a szexi párjuk egy megtermékenyítő automataként néz rájuk.
Azért ez elég ijesztő nem?
De! Akárhogy is van, azt üzenném minden PÁRnak, hogy engedjétek el a kényszerű kívánalmakat! Akárki akármit mond is, ez lesz életetek utolsó igazán kettesben töltött időszaka. Teljesen mindegy, hogy ezután hogyan alakulnak a napjaitok, tök mindegy mennyi segítségetek lesz, mennyi szabadidőtök lesz, a fejetekben, a lelketekben már soha többé nem lesztek ennyire CSAK TI! Szóval nem lenne okosabb ezt kihasználni és megélni?
Mert ezután majd lesz egy nagyon-nagy közös részetek, magatokon kívül
Ami csodás, ami felfoghatatlan, ami elmondhatatlan boldogság. De ott lesz. Mindig ott lesz. Mindig feladat, felelősség lesz. Ebben nem lesz többé lazítás. A leglazább szülők is másként elfoglaltak, mint azelőtt.
És soha ne feledd el!
A gyereked egy ajándék! Nem foganhat kényszerből, stresszben, kötelességtudatból. Többet érdemel, többet érdemeltek. Egész életetekben veletek marad az érzés és akárhogy is, Vele is. És még valami! Ez a TI közös vállalásotok a Ti közös élményetek, ajándékotok. Amikor megérkezik közétek, ti akkor is egy pár maradtok és nagyon fontos hogyan álltok egymáshoz. Ne mérgezzétek meg azzal, hogy amit közösen terveztetek el, amiért közösen “dolgoztok”, azt egymás ellen fordítjátok.
Maradjon a szerelemes együttlétetek a Tiétek
Vigyázzatok rá! Értékeljétek, élvezzétek, éljétek meg úgy, ahogy az Hozzátok méltó! A gyerekcsinálás ne silányodjon egyfajta örökítő sejt-átadássá. A gyerekcsinálás ne tönkretegye a közös örömötöket, hanem felemelje, nemesítse és egy örök élménnyé tegye.
Szeretném leszögezni, hogy ma nem kívántam azt elemezni, hogy milyen okokból, milyen indíttatásból vállalnak olykor az emberek gyereket, ma csak és kizárólag a vágyott, tervezett, szerelemből elkövetett “gyerekcsinálásról” szerettem volna elmélkedni.
