Férfi – memória …avagy basszus, én vagyok a “Zazi az ágyban”!

Apró kis különbségek, amiktől színesebb az élet… és persze totál érthetetlen

Orsi megvilágosodását írom ma le, amiből kicsit talán kiderül, miért is megy ez az egymás megértése néha olyan nagyon döcögősen 

“- Ezt nem fogod elhinni! Totál kész vagyok – tajtékzott köszönés helyett Orsi a telefonban – emlékszel Erikre?
– Perszehogy emlékszem!… Mármint arra, az ezeréves, “valahavolt”- ra gondolsz, ugye?! Mi van vele? – nem dobott fel különösebben a téma, sosem bírtam a fickót, a viszonyukat meg még annyira se.
– Kijelölt a fészen… cseteltünk egy kicsit, hogy kivel mi történt azóta, majd megkérdezte, hogy felhívhat-e és mondtam, hogy “persze” és felhívott. – És itt akkora levegőt vett, mintha itt lenne a sztori vége, vagy mint aki nem tudja, hogy el akarja-e egyáltalán mondani, hát egyből izgatni kezdett a dolog.
– És???
– Beszélgetünk, beszélgetünk…, meséli, hogy mit csinál, mármint, hogy mit dolgozik, mire én rávágtam, hogy “na ez várható volt”.
– A MI?? – vágtam közbe, nem értettem hová haladunk.
– Hát a munkája… – mintha hülye lennék, minimum úgy mondta.

– Igen? – toltam volna már tovább a történetet, kezdett bosszantani ez a vontatott sztorimesélés, mostmár vártam a végét

– Naszóval, hát ő is pont azt kérdezte, hogy “mi az, hogy várható volt?”, hát mondom, hogy “mindig is erre készültél…” Ő meg csak hallgatott nagyokat, én meg magyaráztam tovább, de semmi… és gondoltam, hogy talán nincs képben és megkérdeztem, hogy “Tényleg nem emlékszel? Hát ez volt az egyik ok, amiért akkor NEM-et mondtam A nagy kérdésedre… mert azt mondtad, hogy ez életed álma és mindeképp  ez lesz a munkád”

-És erre Ő???? – mert akkor nekem beugrott bizony az a régesrégi beszélgetés…

– És??? Tudod mit mondott basszus?? Azt mondta, hogy Ő ilyeneket sosem mondott, vagy tervezett…
– Neee! Nemár! Dehát erre még én is tök pontosan emlékszem. – és annyira emlékeztem, hogy egyből össze is szorult a gyomrom, mert arra is emlékeztem, hogy emiatt  hány éjszakán át simogattuk Orsi fejét, amíg végre álomba sírta magát…
– Hát ez az! Basszus, Neki abból a beszélgetésből semmi nincs meg. Semmi, de semmi! Azt se tudja, hogy emiatt szakítottunk. Azt mondta, hogy ezt soha nem is gondolta, hogy valaha ez lesz a munkája , nem volt vágya, csak idekeveredett valahogy.
– Ezt tényleg nem hiszem el! – jó, soha nem bírtam a pasit, de nem gondoltam, hogy tényleg minden okom megvolt rá.
– És én ezért nem mentem hozzá! Mondjuk rohadtul jobb is, nadeeee… én évekig kattogtam ezeken a kijelentéseken. Ezektől a mondatoktól nem aludtam már azt se tudom hányszáz éjszakát! És végig azt hittem én vagyok a hülye, hogy nem tetszettek az elképzelései és azt, hogy én csesztem el mindent…

– És aztán mi lett a beszélgetés vége? 

-Nahh… az a legszebb az egészben! Ezek után megkérdezte, hogy nem találkozunk-e, mert az viszont nagyon is élénken él az emlékeiben, hogy milyen jókat szexelt velem…
-Neeee!!
-DEEE! Szerinted?! Én sem hiszem el, de nagyon úgy tűnik, hogy Én vagyok a “Zazi az ágyban” basszus! https://www.youtube.com/watch?v=PUU4DwOkFPM

Share on Facebook