Valahol természetes, de valahol mélyen szörnyen szomorú tény, hogy a válások, szétköltözések, a családon belüli erőszaktételek száma, a nagy családi ünnepek környékén megsokszorozódik. Nem csupán több lesz, hanem hatványozottan lesz több!
Hát persze… pontosan a harmadik napon taglóz le a túladagolás, merthogy bizony azt kapunk. Még Te is! És tudom, döbbenet, de tényleg így hívják:
“Családtúladagolás”
Nincs hová menekülni az addig csak felszíninek hitt gondok alól, nincsenek körülöttünk idegenek, akik enyhítenék a feszültséget, vagy ránk kényszerítenénk egy kis “elvárt” viselkedést, szóval, ahol találnak rést a pajzson, ott robbannak a bombák rendesen. Márpedig rést találni egy felfokozott érzelmi állapotban lévő családban lássuk be, kicsit sem nehéz. Főleg, ha minimum elvárt érzés lenne a jókedv és a felhőtlen boldogság.
És ráadásul eltűnnek a jól ismert kapaszkodók…
Elárasztanak a feladatok. Olyan dolgokba vágunk, amiket egyébként sosem szoktunk. Vásárolunk, csomagolunk, sütünk, főzünk, erőnkön jóval felül igyekszünk mindent teljesíteni, ráadásul percenként szembesülnünk kell azzal, hogy másoknak ez milyen frappánsan megy. Egy ideig még van humorunk (már akinek van), meg még tart bennünk a versenyszellem, de aztán a stressz csak felülkerekedik végül meggyötört idegeinket.
Hogy éld túl mégis?
Sehogy!!! Ne túl éld, ÉLD MEG! Empátia, türelem és szeretet. A legtutibb kombó a családod és a saját józan eszed megtartásáért. Mert hát gyötör a bűntudat, hogy elrontottad, meg a lelkiismeretfurdalás, mert nem vagy elég jó és persze az agyad is csak kalapál, hogy :”Miért is vagytok együtt, ha nehéz háromnál több egybefüggő napot békében együtt eltölteni?” Jó kérdés, ugye? De mielőtt zsigerből rávágnád, hogy “semmiért”, nyugodj meg bátran. Nem vagy egyedül és a helyzeted sem reménytelen.
Tedd a magadévá!
Legalábbis a helyzetet. Ne vállalj többet, mint ami szívből jön. Ne hívj meg olyanokat, akik teherként telepszenek Rád. Ne várj el a társadtól sem semmi olyat, amit ne tenne meg bármelyik szimpla kedden is. Ez nem versenyfutás, nem szeretethajsza és nem is “mi vagyunk a legjobb család” kereső bajnokság. Ez az életed… az életetek. A TI ünnepetek, a TI boldogságotok.
A szabályok ugyanazok!
Ha elmondanád, mondd el! Ha kérdez, válaszolj! Ha mondja hallgasd meg! …de úgy hallgasd meg, hogy úgy emlékezzen majd erre, hogy “de jót beszélgettünk”. Szabd magatokra az egészet, legyen ez végre a ti SAJÁT IDŐ-tök, szóval alakítsd ki a saját Ünnepi rendeteket. Nem lesz egyből habkönnyű, sőt! Egy meglévő rendszerhez alkalmazkodni, vagy azt szidni sokkal könnyebb, mint újat bejáratni. De hosszú távon biztos lehetsz benne, hogy nyerni fogtok a dologgal!
