Rendhagyó bejegyzés ez a mai. Nem szerelmi történetet ültem le írni, nem is háborogni, csak kiírni magamból amin épp kattogok. Ti tudjátok mekkora a baj? Mégpedig közvetlen körülöttünk. De tényleg!
Az, hogy én borongós lettem, az a legkevesebb, végülis mindenki azt csinál, amit akar, ugye?! Nade azért!
Szerintem én egy békés ember vagyok, aki nagyon is tiszteli mindenki jogát ahhoz, hogy úgy éljen, ahogy szeretne, sőt! Tisztelem a hülyeséghez való jogot, a hibázáshoz való jogot, az önzőséghez való jogot… ténylegDD képes arra, hogy elhatárolódjak és úgy tekintsek mindenkire, mint csiszolatlan gyémántokra. Mindenkinek lehet rossz napja, rossz döntése, gyenge pillanatai, nem számít. Emberek vagyunk, fejlődésre, megértésre, gondolkodásra képes lények.
De basszus! Lehet, hogy túl elnéző vagyok?!
Bizonyára olvastátok a minap, Mindennapi Gabesz kifakadását, amiben egy iskolás lányka és az Ő jó édes anyukájának, barátok között is igen bunkó viselkedését taglalja. Ha nem, akkor itt most gyorsan pótolhatjátok: https://www.facebook.com/szigetigabi/posts/1037969123043216 És persze, mondhatjátok, hogy ilyen történeteken már ki akad fenn? Meghogy a mai világ már csak ilyen és egyre ilyenebb, de…
De miközben még ezen járt kicsit az agyam, szembejött egy másik jelenet…
És a kettő együtt már kiverte a biztosítékaimat rendesen. Szóval néhány szóban, nagy vonalakban vázolom a Gabesz történetét: a kislány szelfi videót készít tanórán, ami a kisebbik gond, a nagyobbik, hogy mindezt úgy, hogy zavarja nemcsak az órát, de a társait is, lévén év vége van (akkor még volt), néhányan tepertek volna még a jobb jegyért, a lényeg a lényeg, hogy többszöri figyelmeztetés után sem hagyta abba, a tanárnő elvette a telefonját, lássuk be, tök jogosan, na persze nem így gondolta ezt az anyukája, aki nagy patália keretében másnap elérte, hogy a tanárnő figyelmeztetést és megrovást kapjon. Ez minimum egy ááááááá, az én véleményem szerint. És…
Mindeközben, a város másik végén…
Állok sorban az egyik közértben, egy olyanban, ahol egyébként direkt úgy van kitalálva a kassza, hogy még véletlenül se érezd jól magad és kapkodj, mint egy barom, de ez most mindegy, a lényeg: a mellettem lévő pénztárnál fizet egy család. A kamasz kislány nagyon igyekszik segíteni a pakolásban, közben valamit megpróbál megkérdezni a szintén kapkodó anyukájától, mire az apja irgalmatlanul ráförmed: “a kisasszony a kasszában figyelni próbál, az anyád meg pakolni, neked meg kussoljon a pofád ilyenkor“. A kislány szégyenében azt se tudta hová nézzen, alig tudott megalázottságában kitántorogni az üzletből. Hát ez volt nekem aznap a második ááááááá élményem és indult be az agyam.
Basszus! Ebből a két kislányból hamarosan felnőtt NŐ lesz
De milyenek? És majd milyen anyukák? Milyen feleségek, barátok, szomszédok…? Te melyikkel szeretnél együtt dolgozni majd a munkahelyeden? És melyik gyerekével szeretnéd, hogy a te gyereked egy osztályba járjon? Nem fogok “bezzeg az én időmben”-ezni, de ha választanom kellene az én gyerekkorom és övéik között…hááát, szempillantásnyit sem kellene gondolkoznom mit válaszoljak. Vagy én vagyok a hülye? Csak nekem hajmeresztő ez a különbség?
Szülőként tényleg a gyerekeink érdekeit nézzük? Esetleg megtestesítjük a saját vágyainkat? Vagy csak kitalálunk nekik képzelt életeket?
Neveljünk törtető, öntudatos, mindenkin átgázoló sikeres embereket? Vagy legyen első a megfelelés, a teljesítmény, az alázat? Hol a határ? Én nem vagyok nevelési tanácsadó, de mint gyakorló szülő naponta százszor esem bele a kétség mély, sötét gödrébe és persze követek el nap mint nap ezer hibát és persze csinálok pont ugyanennyiszer nyilván jót is, és meg sem próbálok a tökéletesre törekedni, csak valami épeszű arany középutat…, vagy valami élhetően emberit…, és jókedélyűt…, gyermekit, vidámat. Hát nyilván nem fogok sem állás foglalni, sem véleményt foglalni, ezt senki ne várja tőlem.
Értem én, mindenki azt csinál, amit akar!
Tényleg? Tényleg! De azért mindenkit korlátoz valami. Téged mik? A szüleid által beléd neveltek…, a példaképeid által rád róttak, meg a társadalmilag rád rakottak…??? Csillog boldogan a gyereked szeme? Ha erre igennel válaszoltál, akkor csináld tovább, amit csinálsz és akkor tényleg ne foglalkozz semmi mással! Ha nem a válasz…
