fbpx

Renáta és a szép új világ:

Már hónapok óta csak szakítottunk. Már olyan szarul voltam, hogy naponta jártam vásárolni… Nem vicc, mindegy egyes nap a plázában landoltam

Az egyetlen jó a munkám volt, amit meg épp lecserélni kényszerültem. Sajnos olyan lehetetlenül kevés volt a fizetésem, hogy tudtam, egyedül ebből nem fogok tudni megélni. És nagyon úgy nézett ki, hogy hamarosan bepakolom a bőröndöm. Nem nagyon volt már olyan nap, amikor ne ajtót csapkodva, vagy zokogva zárult volna le az esténk. Totálisan tönkretettük egymást. A pszichikai hadviselés minden bevethető fegyvere szerepelt az arzenálunkban. Volt egymás követése, telefonfeltörés, barátok bevonásával elkövetett lejáratás, autós üldözés… és ezeken felül pedig frenetikus szex. Amikor minden érv és szó elfogyott, életbe lépett az élet és hangulatmentő erotika. 

Annyit veszekedtünk, hogy minden éjjel szexeltünk

Tényleg! És mindenhol, ahol épp a mondandónk végére értünk. A legjobb a tetőterasz volt. De lehet, hogy csak azért, mert oda a durva kiabálások végén menekültem és mindig bűntudatosan jött utánam. Fogalmam sincs, hogyan jutottunk idáig. A világ leglazább kapcsolatának  indult. Könnyed fősulis, laza erkölcsű kis románc… ez volt valaha. De összeköltöztünk, dolgozni kezdtünk és ami elromolhatott, el is romlott. De olyan sebességgel, hogy fel sem tudtam fogni. Mondjuk szerintem ő sem. Száz szónak is egy a vége, a felnőtt élet nem volt nekünk való. 

Már nem is számoltam hanyadszor készültem összepakolni

Viszont az érzés, amit most éreztem nagyon is új volt. Új és felszabadító. Tudtam, hogy most utoljára. Nem volt semmi máshogy, de egyszerűen tudtam, hogy ez most tényleg a vége. Valami meghalt, elfogyott, széttört. Olyanok voltunk, mint egy roncs autó. Még el lehetett volna menni egy pár kilométert, de már hallgatni is fájt, ahogy döcögött az egész. Fáradt voltam, kiégett, de valami fura izgalom bujkált bennem. Valami olyan, amitől szinte táncra tudtam volna perdülni. 

A szobában pakoltam épp, amikor hazaért

Szokás szerint másfél órás késéssel…, de most már egyáltalán nem zavart. Figyeltem magam, de NEM. Próbáltam turkálni az érzéseimben, mi mozdul meg, vagy mi merevedik be, de nem volt ilyen. Szép, akkurátus lassúsággal raktam egyik ruhám a másik után a bőröndömbe. Semmi kapkodás nem volt a mozdulataimban, de a gondolataimban sem. Ránéztem, ahogy benyitott az ajtón…, körbenézett és láttam, ahogy egy grimasz fut végig az arcán. 

– Elmész? – kérdezte köszönés és minden helyett.

– El. Muszáj. Még egy olyan estét én már nem akarok… – még vettem volna egy levegőt hogy folytassam, de kilépett és becsukta az ajtót.

Kicsit tempósabban pakoltam, nem szerettem a vihar előtti csendet, és már annyira eldöntöttem, hogy vége

Érdekes, mert reggel még nem is gondoltam ezt, de délután négyre már kész tervem is volt. Amikor visszajött a szobába, nem szólt semmit. Levett egy könyvet a polcról (ez volt a kedvenc fegyvere) és mintha ott sem lennék, olvasni kezdett. Örültem, hogy nincs cirkusz. Kicsit mellbe vert, hogy semmit sem kérdez, de ezt most inkább értékeltem, mintsemhogy bántott volna. Kihúztam a pakkom az előszobába és visszaléptem köszönni.

canva.com

– Szia szívem! Elmegyek. Van még a tegnapi húsból a hűtőben – odahajoltam és arcon pusziltam

Rámnézett, de nem szólt. Pár pillanatig bámultunk egymás szemébe, de végül sarkon fordultam és elsétáltam. Vonszoltam a nagy dögöt a kapuig, de ott már szerencsére várt az Ági. Bepréseltük a kis kocsijába a nagy cuccot és hátra sem nézve elhajtottunk. 

– Az a kurva szex, nagyon fog hiányozni – szólaltam meg végül és elkezdtünk röhögni. Mint két hülye kamasz picsa, vihogtunk a lakásig.

– És tényleg semmit nem mondott?? – kérdezte, amikor végre levegőt kapott

– Hát nem… – és csak röhögtünk, mint két nemnormális.

Kicsit azért belehaltam az éjszakába

Sőt! Még sírtam is. De szerencsére az Ágival nem kellett kibeszélnem semmit, pontosan tudta mi hogy van, vagy mit gondolok. Egy percig sem akart lelkizni, vagy okoskodni. Egyszerűen csak voltunk. Ettünk, ittunk, ha jól emlékszem inkább a második és valahogy elaludtunk. Ketten a keskeny nagyágyon, összebújva, mint gimis korunkban.

– Bárcsak több krízis lenne az életünkben! – mondtam neki reggel. Tök jó veled aludni. 

Aznap még volt egy necces pillanatom, be kellett mennem az irodába, ahol mellékállásban voltam és ahol Ő is dolgozott

Vagyis ez az Ő munkahelye volt, én meg kisegítettem, amikor belefért. Szóval izgultam kicsit, hogy milyen lenne itt összefutni, de fölösleges volt. Nem volt benn. Csak felkaptam a címet, ja mert ez egy ingatlan iroda volt egyébként, és lefutottam a három címet. Egy kliens volt, irodát kereső tévések vagy mik, nem igazán érdekelt, késésben voltam és egyébként is az utolsó melóm volt itt. Letudtam, leadtam és mentem az imádott saját melómba. 

Tényleg nagyon szerettem és kurvára el voltam keseredve, hogy ott kell hagynom

Ráadásul nagyon gyorsan. Már a hétre volt két interjúm, szóval kicsit felpörgött körülöttem minden. Persze az Áginál sem dekkolhattam sokáig, szóval tényleg kicsit feszkós voltam. De legalább nem volt agyam gondolkodni hülyeségeken. Másnap reggel mentem az első munkamegbeszélésre és ahogy beléptem tudtam, hogy megvan. Az előző napi lakáskereső ügyfeleim voltak. És bár elsőre kicsit sem voltunk szimpik egymásnak, másodikra annál inkább. Hat nap múlva már ott kezdtem… és a tizenkettediken már végigszexeltem az iroda minden helyiségét. 

canva.com

Jó, most kicsit előre rohantam, de végülis ez történt

Az első számú főnököm nemcsak laza, okos és vicces pasi volt, de veszélyesen szexi is. Fogalmam sincs, hogy is történt… szinte alig udvarolt, félmondatokat, rejtélyes mosolyokat váltottunk csupán, majd a következő pillanatban már csókolóztunk a kocsijában. Persze, komoly dolog szóba sem jöhetett, hiszen nagyon nős volt, de nekem pont erre volt szükségem. Gondoskodó, édes, aranyos és ennyi. Semmi kérdés, semmi elvárás, csak kiélvezni, amit az élet éppen ad. 

És mi kiélveztük

Eleinte csak véletlenül, majd már persze szervezetten értünk fél órával a többiek előtt az irodába, ami nemcsak arra volt elég, hogy a kávégép felmelegedjen. Ahogy belépett, ledobta a táskáját a földre és köszönés helyett a konyhapultnak támasztott. Mindig szoknyában jártam és addigra már a combfixre is rákaptam. Imádtam. Ahogy betámaszt, követelőzőn tolja felfelé a szoknyám, félrehúzza a bugyim és a következő pillanatban már keményen bassza a vágyakozó puncim. Olyan gyorsan rákaptam a reggeli rutinra, hogy sokszor már a lépcsőn felfelé totál nedves voltam. Alig tudtam kivárni a kis közjátékot, de közben minden pillanatát élveztem. 

Persze ezután egész nap gondolhatod hogy néztünk egymásra…

Hát igen. Feszített volt a munkatempó is, de minden üres másodpercet kihasználtunk. Ha csak egy mappát adott át, a kezemhez ért, megmarkolta a seggem, vagy a nyakamba lehelt – ha tehette – és persze folyamatosan mentek a titkos üzenetek. Megőrülve a vágytól, de közben észen lenni minden pillanatban, hogy ki mit láthat… folyamatos koncentráció, folyamatos részvétel, folyamatos inger… őrület volt. Egész álló nap lüktető puncival vártam az estét. 

Volt már ugyan lakásom, de sokszor mentünk vissza az irodába

Minden egyes kolléga asztalát végigkeféltük és persze minden egyéb helyet is. A nagy tárgyalóasztalt, meg a sok széket, a teraszt, a kis irodát, a recepciós pultot és a zuhanyzókat is. Az asszisztense voltam napközben, reggel és este pedig a kurvája. Ilyen jó melóhelyem azóta sem volt. Ha az előzőt imádtam, akkor gondolhatod, hogy ezért rajongtam. Gyakorlatilag én voltam a munka hőse, olyannyira, hogy nagyon hamar elő is léptettek és bár ilyen remek kollégám soha többé nem lett, a szuper munkám kárpótolt ezért a kis elveszett motivációért.”

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    error

    Ha tetszett kövesd a többi oldalunkat is!

    YouTube
    YouTube
    Instagram

    A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

    A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

    Bezárás