Imádom a home office-t. Pontosítok! Imádtam.
Évekig dolgoztam otthon, békében, egyedül
Nem voltunk sokan, mert: “ezt kevesen bírják”. Mi, akik bírtuk, mi viszont nagyon bírtuk. Voltak szabályaink, beosztásunk, ritmusunk, szorgalmasak, fegyelmezettek, és önmagunkkal kemények voltunk, a feladatainkat komolyan vettük, tudtuk, hogy csak magunkra számíthatunk. Nem volt nyafi, nem volt időhúzás, nem voltak kitérők.
Nade ahogy most kinéz ez az egész…
Azzal, hogy egy halom olyan ember is otthoni munkára kényszerült, akik, hogy finoman fogalmazzak, -“nem látják benne a szépséget”- olyan lett ez az egész “hóme szektor”, hogy… Várj, megpróbálom lefesteni: hát kábé olyan, mint, ha többedmagaddal ülnél egy icipici mentőcsónakba préselve, ahová a túlélésed miatt tuszkoltak be, de, ahol mindenki azt hiszi, hogy ez az egész most csak, és kizárólag azért van, hogy ŐT megmentse, úgy, hogy közben pedig senki se tudja, hogy ki a kapitány, sőt! A legtöbben úgy gondolják arra szükség sincs, mert ez az egész egy vicc. Hát beláthatod, így, egy picit viharos és veszélyes a hajókázás ezen a rohadt nagy vízen. De legalábbis nem pihentető, nem nyugtató és csak nagy erőfeszítések árán hatékony.
Pedig én évek óta csinálom
De ez most nagyon más. Szóval, ha az új helyzet neked sem megy elsőre, nehogy elkezd magad hibáztatni! Ez az új helyzet ugyanis annyira új, hogy ilyet még nem látott se az anyád, se az apád, de még a teljesen épp memóriával bíró nagyanyád se! Ami egyben jó és persze pont ennyire rossz hír is egyben. A jó hír az, hogy nem a Te készülékedben van a hiba. A rossz hír viszont, hogy másokéban se.
És a COVID első hullám óta nem lettünk sokkal rutinosabbak ebben
Sokan úgy maradtak most is úgy otthon, hogy gyakorlatilag egy az egyben folytatniuk kell otthoni környezetben az addigi irodai munkájukat, míg mások, szintén ugyanezzel a megnevezéssel, kvázi “munkahely mentést” kaptak, de igazából nincs sok tennivalójuk a leállás közben. És tisztázzuk gyorsan, egyikkel sincs semmi gond, mindenki teszi, amit ebben a helyzetben úgy érzi tenni tud/kell/akar, csak legyünk már végre annyira lojálisak egymással, és mondjuk ki: nem hülye aki otthon dolgozik! Sőt!
Az alapállás az, hogy:
- a home office az valójában munkaidő
- attól, hogy otthon vagy, még tényleg nem érsz rá más dolgokkal foglalkozni
- és hihetetlen, de tényleg fel kell venned a telefont
Üzenet azoknak, akiknek az előző 3 pont nem volt elég:
- ha épp sikerül két telefonhívás között kiráznod egy szőnyeget, azt nem azért csinálod, hogy “hát legalább értelmesen teljen az idő”, hanem mert nem bírtad tovább nézni
- ha megebédelsz gyorsan, annak nem része az, hogy elmosogatsz, pláne nem az egész család után
- az, hogy egész nap a monitort bámulod és a billentyűket nyomogatod, az bizony a munkád része
Van aki tudja, van aki kényszerűen megtanulja, van aki alkalmatlan rá…
És??? Maradj ember, ne ítélj és ne ne nézz le senkit és senki munkáját! Lehet, hogy akinek beszólsz, épp élete művét alkotja, vagy az is lehet, hogy épp a napi kenyérért gürcöl most otthon. És igen, van olyan is, aki a saját akaratából, a saját elhatározásából választja ezt az egészet, és tényleg képes “ebben a közegben” alkotó tevékenységet folytatni.
Nagyjából ennyi, bár biztos ezer dolog jutna még eszembe az elmúlt időszakból, de inkább nem piszkálom
Ha neked van amit kimondanál, amit még hozzátennél, vagy amit a békesség kedvéért nem mondtál eddig, nyugodtan oszd meg velünk itt! 😉
