A legjobbkor csörrent meg a telefonom és a legjobb ember volt a vonal másik végén
Endre volt, az egyik legjobb barátom. Na, nem olyan együttlógós, kocsmázós barátság volt ez, de a gimi óta valahogy mindig megtaláljuk egymást a nehezebb pillanatokban. Pár héttel ezelőtt lett vége a válásának és nálam is elég trén álltak a dolgok otthon. Most is épp egy rohadt nagy veszekedés domborodott volna, ha nem ment meg a telefoncsörgés.
– Helló. Mi a helyzet?
– Helló, de jó, hogy hívsz! – örültem meg a hangjának hirtelen – egyébként semmi különös… csak épp nem annyira alkalmas most a pillanat.
– Visszahívjalak később?
– Dehogy, annyira nem gáz, csak… mindegy, hagyjuk.
– Jó, akkor gyorsan mondom. Eljössz a jövő szombaton céges buliba? …velem. Kurvára nincs kedvem menni, de ha jönnél, gyorsan letudjuk és elmegyünk valahová iszogatni.
– Jövő szombat? Várj, megnézem nincs-e valami családi…, mostanában folyton van – erős éllel a hangomban mondtam és közben néztem Andi fejét leveszi-e miről beszélek, de úgy nézett ki, mint aki valami teljesen más dimenzióban van. Mondjuk, mint aki pont leszarja mikor, kivel, mit csinálok. Valójában úgy szart rám, mintha kötelező lenne. Vagy, ha nem, akkor minimum utált és mindent amit teszek, vagy amit nem azt is… – Jó, menjünk! Elküldöd üzenetben a részleteket?
– Persze. Meg majd hívlak is. Szia – és nagyon sietősen lerakta, amit én már nagyon bántam, de elég szar passzban voltam
Nem vártam a szombatot
Többször beszéltem a héten az Endrével és rájöttem, hogy lehet, hogy elcsesztem ezt az ígéretet. Egyáltalán nem tudtam ráhangolódni, hogy most nekem szórakozni kellene mennem és legkevésbé az ő estéjét nem akartam lehúzni a saját bénázásommal. Szóval igyekeztem összeszedni magam, de közben azért egy halom mentségem volt a fejemben kidolgozva az utolsó pillanatban való lemondásra.
Végül, persze nem mondtam le
…és szombat este, feldobva ugyan nem, de otthonról elmenekülve igen, ott álltam egy pesti, menő szórakozóhely bárpultját támasztva. Alig volt egy-egy korombeli férfi, nő meg kábé egyáltalán nem. Mondjuk azért nem feszengtem és a vodkák is lassan elkezdtek hatni, szóval szépen elkezdtem üzemi szintre kerülni. Néhány csábos mosoly, néhány cuki helló és végre megérkezett belém a régi partyarc is, aki egykor folyton bennem tombolt. Valahányszor megláttam Endrét, mindig éppen intett, hogy még tíz perc és “elnézéstkérő” boci szemekkel nézett, majd megtáncoltatta a következő kolleginát, vagy koccintott két-három jól öltözött pasival… mindegy, én már mosolyogtam és élveztem, hogy a zene kifejezetten jó.
Elácsorogtam volna akár hajnalig is…
…ha egyszercsak a semmiből nem lép oda hozzám egy ismerős arc. Egy pillanatra rém kínosan érzetem magam, mert nem villant belém azonnal kit is kellene üdvözölnöm. De kedves volt és megvárta míg leesik, hogy ő az, a Hajni, a Robi felesége…, már 14 éve, és akár emlékezhetnék is rá, hisz voltak már nálunk is és már akkor is elcsodálkoztunk, hogy ő is ennél a cégnél dolgozik és, hogy “jééé, milyen kicsit a világ”…
Tehát: Endre, Robi és én a gimiben a legjobb barátok voltunk
…és tök véletlenül a Robi felesége az Endre kolléganője, vagyis egy osztályon dolgoznak, szóval tök normális, hogy ő most itt van, de én mégis mit keresek itt?
– Hogyhogy mit? Hát Téged!
– vágtam rá kaján vigyorral és esküszöm halál komolyan is gondoltam. Persze rendeltem még egy kör piát és teljesen felvillanyozódtam. Úgy megörültem neki, mintha valami megmentő tündér lenne és elképesztően szépnek láttam. Valahogy olyan egyszerű lett minden. Néhány udvarias érdeklődő kérdés után már a táncparketten fogtam a kezét.
Úgy nézett a szemembe, mint egy éhes vadállat
Kacér volt és gyönyörű. Minden erőmre szükségem volt, hogy “az udvarias, de férfias” kategóriában tudjak maradni. Aztán egyszercsak elszakadt a cérna és eltűnt az utolsó hajszál is, aminek híjján már sokkal inkább volt köztünk szex, mint tánc. Megpörgettem… és ahogy visszalépett eltűnt az a bizonyos diszkrét, egy lépésnyi távolság is közülünk. Teljes testével simult hozzám… szorosan… nagyon szorosan. És a szemén láttam, hogy egyáltalán nem is kívánt ebből már hátrébb lépni. A zene ütemére mozgott a testünk, de a mozdulatainkat már a vágy vezérelte. Pajkosan a szemembe nézett, megállt egy pillanatra és beleharapott a számba. Érzéki volt az egész. Elborították a testem a hormonok és nem tudtam megállj-t parancsolni magamnak többé. Magamhoz húztam és megcsókoltam.
Hosszú, mély, elképesztően izgató csók volt
Fogalmam sincs mikor éreztem ilyet utoljára. Olyan íze volt, mint egy szivárványnak. És az illata is olyan volt. Tényleg, mint egy mesehős, olyan volt az egész nő. Mint egy ultraszexi mesehős, persze. Úgy bekattantam, mint egy hülye kanos kamasz és már kicsit sem voltam udvarias többé…, férfias viszont annál inkább. Patrick Swayze kutyafüle volt hozzám képest. Úgy táncoltunk, hogyha nem zártkörű a buli, lehet, hogy kiraktak volna. Mikor első eszmélésemkor körbenéztem, hát volt néhány döbbent szempár, amivel találkoztam, de hogy’ érdekeltek volna, azt nem igazán állíthatnám. Egyszer még Endre tekintetével is találkoztam, de mivel inkább bátorító volt, mint nem, nem törődtem vele sem.
Olyan volt az egész, mint egy időutazás
Egy csodálatos, andalító és egy cseppet sem valószerű fajta. Végre kitáncoltuk magunkat a helyiségből és elindultunk a pesti, hideg, novemberi éjszakában. Kéz a kézben, lassan bandukolva…, minden kapualjban hosszasan csókolózva…, a kezem utat keresett magának és én érezni akartam hosszú kabátja alatt és kiélvezni minden titkos centimétert, amihez tenyerem feszes bőrén hozzáért. Odaadó volt és izgatott ő is. Élveztem, ahogy a mozdulataimra reagál…, élveztem a halk nyögdécselést, ahogy a combján haladok felfelé, ahogy a csodaszép harisnyás lábán siklok felfelé… és vissza, még egy gombot is letépve a blúzáról szertelen vágyamban, csakhogy a hasához érhessek… és élveztem, ahogy próbál a sok ruhámon át ő is megérinteni.
Forrón ziháltunk egymás nyakába…
Hol harapott, hol mélyen hatolt a nyelvével a számba, hol finom puszikkal haladt az arcomon a fülem felé… és én érezni akartam! Nem bírtam végül magammal és ellentmondást nem tűrően a lábai közé préseltem a kezem. Olyan forró és nedves volt, hogy hangosan felsóhajtottam, ahogy megéreztem, majd finoman megigazítottam a kezem és kiélveztem a pillanatot, ahogy az orgazmustól remegve megrogynak a térdei és én szorosan állok mellette és érzem, ahogy megkapaszkodik bennem és hallom, ahogy elfojtja a sikítását és közben pont látom az arcát… Tökéletes volt. Minden pillanata.
Tökéletes és egyben végső is
Ugyanis ezután egy szó nem sok, annyit nem beszéltünk egymással. Nem keresett és én sem Őt. Nem állítom, hogy nem járt a fejemben nap, mint nap, de valahogy annyira mesebeli, annyira hihetetlen volt az egész, hogy ez így volt jól. Nem akartam, hogy a hétköznapjaim része legyen… egyszerűen megtartottam egy törékeny álomszerű valaminek.
De a történelem szerencsére ismétli önmagát
Márciusban újabb céges buliba voltam hivatalos, amire persze azonnal igent mondtam. Nem tudtam mire számítsak, csak azt tudtam, hogy biztosan ott lesz. Sokáig nem kellett várnom a válaszra, abban a pillanatban, ahogy egymásra néztünk, tudtam, hogy ez a négy hónap meg sem történt. Hajszál pontosan onnan folytattuk, ahol abbahagytuk, vagyis, már nem voltak bevezető körök, kötelező, illedelmes beszélgetés, csak vad szexi tánc, érzéki csókcsaták és az utcai pettingünk, kis autóssal kiegészítve… kicsit tovább csiszolva, ha lehet még izgatóbb, még vadabb és még hihetetlenebb erejű vággyal fűszerezve.
…és ismét 4 hónap teljes stop
Igen, tudom, hihetetlen. De így történt. Semmi, de semmi információm nem volt róla… Nem vertem ugyan a fejem a falba, de azért piszkált a dolog, bevallom rendesen. Annyira azért persze nem, hogy megkeressem, de minden nap ott motoszkált a gondolataimban. Nem bosszantott, nem hiányzott, de a gondolataim része lett és persze az összes szexemben benne volt. Valahányszor megsimogattam a feleségem, az Ő nyögését hallottam visszhangozni a fejemben… az Ő száját csókoltam, az Ő szemét láttam csillogni…
Hipp-hopp eltelt a 4 hónap és ismét meghívót kaptam a “szerelem”-re
Nyilván egy pillanatig nem hittem, hogy ez az, de azért bele voltam keveredve rendesen, ezt kár lenne tagadni. Tehát közeledett a következő randink… jó céges szokás szerint és én készültem rá. Kivettem egy szobát. Kétségem sem volt affelől, hogy akarja-e Ő is, vagy sem. Egyszerűen fel sem merült bennem, hogy nemet mondana rá… Ott álltam a bejáratnál, amikor megérkezett. Szebb és szexisebb volt, mint valaha. Könnyű, nyári ruhája alig takarta el a hátát, hosszú szoknyája minden lépésnél szétnyílt, látni engedve formás lábain. Néztem, ahogy kiszáll a taxiból és egyenesen felém tart. Mosolygott…
Nálam meg pedig beindultak a pavlov-i reflexek…
Hogy azonnal merevedésem lesz, ha meglátom, már nem újdonság, de a heves szívkalapálás kicsit megdöbbentett. Persze, biztos csak a kis titkos terveim miatt, de úgy dübörgött a mellkasom, mint egy lánctalpas harckocsi. Alig estünk át a köszönésen, leterítettem a tervemmel. Fürkésztem a szemét, próbáltam kivenni mit gondol, de mire kinyögtem volna azt a néhány udvarló közhelyet, már a kocsimban ültünk és parkolót kerestünk a szálloda előtt.
Alig nézett rám és én se nagyon kerestem a tekintetét
…de ahogy elfordult a kulcs a zárban, mintha egy új világba léptem volna vele. Egy szó nélkül lépett hozzám és úgy tépte le rólam a ruhákat, mintha az életemet akarná megmenteni ezzel. Én szinte hozzá sem jutottam, de elképesztően izgatott az egész helyzet. Egy szál bugyiban állt előttem és rajtam is már csak utolsó ruhadarab volt fenn… hirtelen megállt az őrült kapkodásból és szelíden rám nézett. Közelebb lépett, átkarolta a nyakam és csókolni kezdett. Először csak finom puszikat adott a számra, majd végül megállt és rátapasztotta, finom, húsos száját az enyémre. Nem akart egyből behatolni, csak álltunk így hosszú másodpercekig, míg végül finoman szétnyitotta az ajkait és nyelvével felfedező útra indult a számban.
Ez volt életem leghosszabb csókja… azt hiszem
És egyben a legérzékibb is. Itt álltam összetapadva a legszebb nővel, akit valaha meztelenül láttam és azt akartam, hogy soha ne legyen vége ennek a csóknak… egészen addig, míg egyszercsak kissé elhúzódott tőlem és nemes egyszerűséggel elém térdelt. Azzal a mozdulattal húzta le rólam a gatyám, ahogy a keze végigsiklott a testemen és a következő eszmélésem, hogy a farkam a szájában és én kurvára élvezem. Nemcsak csókolózni tudott jól… minden mozdulata olyan volt, mintha imádná a testem. Szuperhősnek éreztem magam mellette. Finom volt és eszméletlenül vad közben. Úgy bánt a farkammal, mint még soha senki. Nem egyszerűen szopta, vagy simogatta, hanem imádta. Teljesen kész voltam.
Lehajoltam érte és finoman magamhoz húztam
Ráfektettem az ágyra és a combjai közé feküdtem. Még rajta volt a bugyija, de így is megéreztem az illatát. Rászorítottam a szám kihívóan emelkedő szeméremdombjára és a nyelvemmel a csiklóját kerestem. Megfeszült a teste és a párnát az arcához szorította. Finoman megremegett, majd végül teljesen elernyedt. Alig értem hozzá, de azonnal folytatni akartam. Félrehúztam a bugyiját és belefúrtam az arcom a puncijába. Finom volt, húsos, illatos és elképesztően nedves. Az egész arcommal érezi akartam, mindenhol benne akartam lenni. Felemeltem a fejem és csókolni kezdtem. Finoman, olyan nagyon lágyan ahogy csak bírtam. A nyelvemmel, az egész számmal, hol teljesen beszippantva, hol épp csak érintve… és élveztem. Őrülten élveztem. A teste minden mozdulatomra külön reagált. Olyan volt, mint egy elképesztően érzékeny hangszer. És pont rám volt hangolva.
Felkönyökölt és követelően magához hívott
Feltérdeltem és lehúztam a bugyiját. Néztem közben, ahogy csillog a szeme és mennyire kipirult az arca… Széttártam a combjait, fölé emelkedtem és beléhatoltam. Végig a szemebe nézett… belefeszült és végül hangos sikítással akkorát élvezett, ahogy végigértem benne, hogy rengett a plafon, az tuti. Azt hittem, hogy vége, de teljesen bevadult végül. A finom szeretkezésünk vad dugásba váltott. Kérte szépen, csúnyán, kiabálva és durván. Nem volt egy centi sem a szobában, amit ne jártunk volna végig… igen, az összes bútort is és minden formában. A legkedvesebb perverz boszorkány volt a világon.
Kábé alig álltam a lábamon, amikor 3 óra múlva a bárpultot támasztottam
…mert tisztességből és a pletykák elkerülése végett tiszteletünket tettük a rendezvényen is azért. Nagy táncolást nem csaptunk, de nagyon kedvesen és higgadtan beszélgettünk mindenkivel. Fura volt az egész és valahogy olyan nyugodt lett körülöttünk minden. Talán kicsit túl nyugodt is. A lelkiismeretfurdaláson kívül sok-sok napig szinte eszembe sem jutott… valami egészen különleges polcra került az egész. Azt hiszem az izgalmas, élvezetes, de szörnyen veszélyes polcra talán…
És pontosan 4 hónap múlva, újra meghívót kaptam
És fogalmam sincs mi ütött belém, de nem mentem el. Endre többször is megkérdezte és külön feszegette, hogy Hajni is érdeklődött utánam… de nem. Jó helyen volt ez az egész élmény ott, ahol volt. A polcon, a jól bezárt ajtó mögött.
