Házasság újrahangolva, ahogy Kornéltól hallottuk
Négy hónapja randiztam már “A nővel”
Persze rohadt lelkiismeret furdalásom volt, de egyszerűen nem bírtam leállni, nem bírtam elengedni. Olyan volt az egész, mint a drog. Kellett nekem. Az egész életem fenekestül forgatta fel. Azt hittem csak egy kósza kaland lesz, csak egy olyan study-tour féle, de nem. Mindent imádtam benne. A hangját, a bőrét, a szemét, ahogy telesikította tőlem az ócska kis hotelszobákat. Teljesen eszem vesztettem, ha vele voltam.
Annál inkább már csak akkor, ha épp nem
Tök mindegy hol, hánykor, milyen pillanatban, ha bejelentkezett, a farkam úgy állt fel, mintha kötelező lett volna. Szinte tisztelgett előtte. Olyan kanos állatot csinált belőlem pár hét alatt, amilyen talán sosem voltam. És ez tetszett nekem. Nagyon tetszett. Vagyis tetszettem magamnak végre. Olyanokat hozott ki belőlem, amikről nem is tudtam, hogy ott szunnyadnak bennem. Elég volt csak meglátnom a zöld pöttyöt a neve mellett, máris tettrekészre merevedtem.
Szerelemről szó sem volt
Rajongtam érte. Istenítettem. Tiszteltem. De szerelmes egy pillanatig sem voltam. Egyszerűen valami olyan nagyon más dimenzióban volt ez az egész köztünk, aminek semmi köze ezekhez a “szimpla”, hétköznapi érzésekhez. Nem akartam vele vacsorázni menni, vagy sétálni, vagy utazni…, a francokat! Csak be akartam zárni az ajtót magunk mögött, és csak bámulni, a csillogó szemeit, ahogy elveszik a gyönyörben. Abban a gyönyörben, amit én okozok. Soha senki nem élvezett még tőlem ilyen gyönyörűen, mint ő. És én mindent meg is tettem, hogy ezt nézhessem.
A csillogó szemeinél csak egy durvább volt benne
A csillogó elméje. Nem viccelek. Olyan ötletei, gondolatai, elméletei voltak, hogy csak álltam és bámultam. Szexeletünk és beszélgettünk. Rengeteget. Nekem ellógnom otthonról nem volt nehéz, a munkám olyan szabadságot biztosított, hogy gyakorlatilag teljesen ellenőrizhetetlen volt mikor, hol és meddig vagyok. Nála picit neccesebb volt, de azért megtaláltuk a lehetőségeket. Csodálatos volt az egész. Semmit nem kellett túlmagyarázni, teljesen egyértelmű volt, hogy ezek a találkák miről szólnak és mindketten a tuti száz százalékot tettük bele és vettük is ki minden alkalomból. Soha nem kezdett kényes beszélgetést, viszont egy csomó dologra megtanított.
Megtanított az egyik legfontosabb dologra, a kapcsolódásra
Nem volt profi, vagy ilyesmi, de ugye mondtam már, hogy mindenre volt elképzelése, hát erre is. A randink előtti nap, már nem hívhattam fel, nem küldhettem neki szexi üzeneteket, nem volt incselkedés. Maximum, technikai részletet lehetett már csak egyeztetni ilyenkor, de azokat olyan tárgyilagosan írta, hogy néha a frászt hozta rám, és a végére mindig szigorúan odaírta: ne levelezz, hangolódj! Na nem mintha bármi másra képes lettem volna gondolni rajta kívül, de így, hogy le sem írhattam, valóban szinte szétrobbant az agyam, mire találkoztunk másnap. Ezeken a napokon gyakorlatilag, huszonnégy órát spontán rá koncentráltam, minden idegszálammal a rezdüléseit vadásztam az éterből.
És ő mindent megadott ezért nekem
Az, hogy mennyire volt forró a szája és nedves a puncija, csak az alapszint volt nála. Az, hogy ezeket mennyire tanultam meg élvezni, az lett a csúcs. Megtanított várakozni, igazán élvezni, teljesen befogadni és tökéletesen adni. Úgy hangolódtam a testére, a lelkére, mint egy precíziós műszer. Csúcsérzékelővé tette az agyam. Úgy voltam képes érezni , vágyni és élvezni őt, mint soha semmit még ezen a világon. Nem attól élveztünk gigantikusakat, mert valami földöntúli technikai tudásra tettünk szert, hanem, mert úgy tudtunk egymásban lenni, ami kizárt minden mást belőlünk. A kanos, szexre éhes, kielégülni vágyó pasit, aki bennem lakott, egy türelmes, erőtől duzzadó FÉRFI-vé tette. Úgy játszott a farkammal, a gyönyörömmel, mint egy szexistennő. Mindent elért belőlem, minden titokhoz hozzáfért a testemből.
Beszélgettünk…
Egyik alkalommal, amikor már újra képes voltam normálisan lélegezni és meg tudtam szólalni, végre megkérdeztem:
– Mégis hol tanultad ezeket? Honnan tudod ezt…, ezt, hogy ennyire tökéletes ez az egész?
– Hol tanultam? Ezt hogy érted? – kérdezett vissza, olyan naiv macskahangon
– Jajjmár! Annyira érted, érzed, amit csinálsz. Milyen vallási izé ez?
– Ez milyen kérdés? Hát sehonnan? Én nem csinálok semmit, csak amire te vágysz. Olyan nekem, mintha te vezetnéd a kezem, a testem…
– Naaa, most komolyan! – húztam magamhoz, nehogy basztatásnak érezze, de most már tudni akartam milyen tanfolyamra járt ezért, de eltolt és komolyan rámnézett
– Nincs semmi “na”! Komolyan mondom. Nem tudok semmit, amit más ne tudna. Miért? Te mindenki mással így szexelsz? – a hangja tényleg totál őszintén csengett, nem volt benne szemernyi titokzatosság sem
– Most azt mondod, neked sem ilyen mással? – kérdeztem elképedve
– Hát kurvára nem. Csak és kizárólag azzal volt valaha ilyen, aki hagyta, hogy összehangolódjunk – kicsit szektásan hangzott, de végülis volt értelme
– Akkor ennyi A csoda? Akkor ez mással is működhet?
– Mással is persze, akivel egymásba tudsz kapaszkodni valami mélyebb szinten. Azért mi sem ismerjük egymást olyan nagyon régen, mégis egész szép magasságokat jártunk már meg, nem?
Kicsit le voltam forrázva, de valahol éreztem, hogy jót tett az elmémnek ez a kis fejbekólintás
Persze még hetekig Ancsa lázban égtem, de valahogy közben elkezdtem máshogy nézni a világot. Valamiféle energia-vonzódás-kapcsolódási rendszer kezdett kirajzolódni és a rendszer csúcsán megláttam egy nőt. Egy olyan őt, aki gyönyörű és akinek valaha a legforróbb puncija volt a világon. Szép volt, jó illatú és úgy emlékszem okos is. Ez a nő pedig nem volt más, mint a saját feleségem. Napról napra vonzóbbnak éreztem. Láttam, ahogy reggel összefogja a haját, éreztem a köntöse illatát, ahogy kiviharzik a szobából, tenyeremmel kerestem a langyos foltot a lepedőn, ahol a teste melegét hagyta… egyre jobban vágytam rá.
Megpillantottam azt a NŐt, akit valamiért eddig nem láttam benne
Legalábbis nem így. De most éreztem, ahogy vibrált, rezgett és hívogatott. Naphosszat elmélkedtem milyen lenne megérintenem őt… úgy, ahogy soha még. Ha érezném ahogy az ujjaim alatt lüktet, ha kitapinthatnám egy orgazmusát… Azonnal állt a farkam, ha rá gondoltam. Üzeneteket írtam neki, hívogattam, sokat beszélgettünk és végre egy hűvös éjszakán megtörtént a csoda. Nem újra tanultam vele lenni, hanem megtanultam igazán VELE lenni. Megérezni, megérteni, vágyni, hagyni, adni, benne lenni és mindent NEKI adni. És elképesztő volt a változás. Egyik napról a másikra átalakult Ő is… Mintha kicserélték volna. Kibontotta a szárnyait és az unalmas feleségből egy tomboló szex Istennővé vált. Titkos, soha fel nem ébresztett erők lapulnak benne, amiket néha kicsit még félek is bontogatni, de azért mindennap várom, hogy mit tartogatunk még egymás számára. Sokat kell még megélnünk, sokat kell még tanulnunk, de most már tudom, hogy ez a vágy, ez a szenvedély sohasem fog véget érni. Nincs olyan, amit mi ketten ne tudnánk elérni, megélni egymással.
