Andrea nagy mosollyal vár a kávézóban és azonnal félreteszi a táskáját 
jelezve, hogy mellé üljek
– Jó nekem itt szemben – intem le gyorsan, de “nem-nem” mutogatja, üljek csak mellé
– Jó reggelt – huppanok a szokatlanul mély fotelba, amitől önkéntelenül a fülemig szalad az én szám is
– Jó reggelt! Menő, mi? – vigyorog le, a fotelra nézve
– Aha, az. Meg te is az vagy! Mi történt veled? – hihetetlenül nézett ki. Nem tudtam szó nélkül hagyni, egyszerűen ragyogott
– Bepasiztam, basszus! Mégis mi történt volna?! – Suttogva mondta, de szerintem az egész kávézó hallotta.
– Oké, de ez miért olyan nagy titok, hogy egy kódolt telefonhívás és egy titkos kávézás kell hozzá, hogy elmond? – céloztam a tegnapi hívására. Ugyanis a pasim vette fel a telefont és Andi úgy beszélt vele, mintha minimum a CIA-tól keresne. Fél órát bizonygattam, hogy nem kattant a barátnőm, csak titokzatos…, de láttam reggel a szemén, hogy kicsit aggódik értem.
– Mert, hogy kivel! Azt akarom elmondani…
– Jessszus, kivel? – kérdezem vészjóslóra váltott hanggal és persze kerekedő szemmel
– Az Olivérrel basszus! AZZAL az Olivérrel!!!
– Abba, akinek a nevét évekig kimondani sem volt szabad? Ezt nem hiszem el. Mesélj azonnal! – Fordulok felé teljes testtel, mint egy szagot fogott vadászkutya
Hjajjj… hát az úgy volt, hogy igen…
Akkor, kicsit tényleg belehaltam és nem tudtam, hogy már nem ÚGY vagyok. De pár hete óvatlanul sétálok az Euro Centerben és basszus szembejött velem. Fogalmam sem volt, hogy kell ilyenkor viselkedni, de mivel nem haltam meg ott azonnal egy álltó helyemben, hát elfogadtam a kávémeghívását…, merthogy meghívott kávézni.
És tudod mi volt a döbbenetes?!
Hogy semmit nem éreztem. Abszolút semmit. De még csak azt sem, hogy utálom. Pedig azt hittem szeretem. Na mindegy, igazából beszélgettünk egy nagyon jót és én annyira megkönnyebbültem. Végig csak arra tudtam gondolni, hogy szabad vagyok, juhéjj! Ujjongott a lelkem és legszívesebben megöleltem volna örömömben, de persze csak vigyorogtam, mint a vadalma. A sok hónapos vívódásom és elkeseredésem egyszeriben eltűnt, mint a kámfor. Esküszöm, boldog voltam. Kurvára boldog. Vége volt a fogságomnak és végre úgy éreztem, hogy élek. Azonnal vettem egy új bugyiszettet és bejelentkeztem a fodrászhoz. Este még futni is lementem és tényleg úgy éreztem, hogy “na, kész, enyém a világ, mindenki elmehet a picsába”. Bombázó voltam, acél lélekkel. Egy olyan igazi fasza csaj.
Két nap múlva felhívott
Valahogy egyáltalán nem döbbentem meg. Előtte mondjuk eszembe sem jutott, de amikor meghallottam a hangját a telefonban, annyira természetes volt, hogy még csak meg sem lepődtem. Beszélt össze-vissza, éreztem, hogy nagyon el van veszve. Még remegett is kicsit a hangja és vagy száz évig tartott, hogy kinyögje, hogy szeretne velem valamikor meginni valamit. Ő!! Ezt elhiszed? Makogott, mint egy hülye. Nagyon röhögtem belül és a fasza csaj a fejemben ezerrel veregette a vállam, pedig nem is tehettem az egészről. Egyszerűen csak túl voltam rajta. Egyáltalán nem érintett meg a bénázása és lelki nyomora.
Naperszehogy igen-t mondtam
Ki akartam élvezni a helyzetet a végsőkig és kurvára biztos voltam magamban. Tudtam, hogy én már
ebbe nem borulok bele még egyszer. Csak egy dologgal nem számoltam. Hogy két vodka után, azért ő is visszanyeri a benne élő laza csávót, és az mondjuk a fejem talán már nem tudja elcsavarni, de a bugyim simán leesik tőle. És le is esett. Na nem kettő, de négy ital után bizony már egy taxi hátsó ülésén csókolóztunk vadul és én hagytam, hogy elvarázsoljon.
Még soha nem csókolt így
Annyira észveszejtő volt, mintha még sosem csókolóztunk volna ez előtt. Vagy inkább annyira, mintha még soha életemben nem csókolóztam volna senkivel. Minden csókos élményemet felülírt. Nem tudom elmagyarázni, hogy mi volt más, vagy mit csinált, vagy mit sem, de csodálatos volt. Semmi máshoz nem hasonlítható, varázslat. És, hogy nem része volt valaminek. Nem azért csinálta, mert az előjáték része, hanem, mert egyszerűen csókolózni akart velem. És azt nagyon akarta.
Örültem, mert már nem ott lakott, ahonnan elköltöztem tőle
Mikor kiszálltunk a taxiból, megfogta a kezem és elindult a ház felé. Úgy szorította, mintha félne, hogy meggondolom magam. Forró volt a tenyere, puha és mégis nagyon erős. És én persze mentem vele, mintha kötelező lenne. Eszemben sem volt lelépni, de nagyon tetszett a játék. Megnyomta a lifthívót és újra a számra tapasztotta a száját. Csókolt, nyalt, lélegzett vagy csak tartotta rámszorítva és hagyta, hogy érezzem, ahogy veszi a levegőt rajtam keresztül. És végig fogta a kezem…
Elképesztően szexi volt
A liftben felfelé csak nézett és csak szorította tovább a kezem. Ahogy beléptünk a lakásba, próbáltam lehámozni az ujjait, de csak addig engedett el, amíg lesegítette a kabátom, majd újra megmarkolta és betessékelt a nappaliba. Leültetett a kanapéra és egyszerűen nem hittem el, ami itt velünk történik. Úgy bánt velem, mint egy valami csodálatra méltó mittudomén kivel szoktak. Mikor úgy döntött biztonságban leültetett, kiment piáért és bekapcsolt egy kis fényt, meg valami zenét. Nagyon gyorsan jött vissza… és volt nála szinte minden. Vodka, jég, szóda, narancslé, hamutartó és még sós mogyoró is… rámosolyogtam és érzetem, hogy megnyugszik. Leült a lábamhoz a földre, töltött… mindkettőnknek.
Majd lassú, színpadias mozdulattal cigivel kínált
– Nem dohányzom – mondtam félénken, amin én is megdöbbentem, de egyszerűen annyira rámragadt az
ő hangulata, hogy ez a hang jött ki belőlem
– Tudom. Én sem – furán beszélt. Magához képest lassan és kifejezetten kimérten és valahogy úgy nagyon nézett. Egyszerre volt titokzatos és kisfiús
– Most ezt a régi idők emlékére? – mosolyodtam el magam
– Mondjuk – mosolygott végre ő is
– Akkor kérek egyet – és már nyúltam is a doboz felé
Érdekes, de kifejezetten jól esett
Úgy dohányoztunk nagy egyetértésben, mintha csak ez hiányzott volna már ehhez a naphoz. És egyszercsak megeredt a nyelve és végre megint úgy beszélt, mint a múltkor a kávézóban, vagy, mint fél órája még a kocsmában. Sztorizott, viccelt és beszéltetett. Fogyott még némi vodka-szóda és végül elkezdtünk újra csókolózni. Ez már teljesen más volt. Nyoma sem volt benne az előző csókok hangulatának, már nemcsak csókolni akart. Azonnal simogatni kezdett és egyre követelőzőbb volt. Élveztem, ahogy elkezd birtokba venni. A testem úgy reagált az érintésére, mintha régi álmából ébredt volna.
Nem véletlenül voltam érte annyira oda, annak idején
Úgy tudott hozzámérni, mint senki más. Minden vágyakozása benne volt az ujjaiban. Mintha
megtízszerezte volna az összes simogatást. Izzott a bőröm, ahol hozzámért. Mintha belémégette volna a vágyát. Remegtem a kéjtől és zihálva követeltem a jussom. Fölemelkedtem és elkezdtem lehúzni a pulcsit róla, oldoztam ki az övét és hangosan felsóhajtottam, ahogy a meztelen bőréhez értem. Imádtam. Mindig is imádtam hozzáérni. Éreztem, ahogy a tenyerem alatt megremeg a teste. Minden mozdulatomra úgy reagált, mintha azonnal elélvezne.
Teljesen felpörögtem és úgy téptem le az alsógatyáját, mint egy őrült
Kibaszottul kívántam. Mikor végre szabaddá vált és ott meredezett az arcom előtt, totál eksztázisba estem. Minden ciróka és finom puszik nélkül, azonnal tövig toltam a számba. Úgy hiányzott. Most öntött el az érzés és egyből a gerincemig hatolt, hogy mennyire odavagyok érte és mennyire nagyon szenvedtem nélküle. Mármint a farka nélkül. Addig szoptam és nyaltam, amíg kegyelemért nem könyörgött. Akkor fölálltam, átléptem a csípője fölött és beleültem. Nem lassan, nem finoman… minden elfojtott vágyam és hiányom szabadon engedve beleültem. Úgy lovagoltam rajta, mint egy eszevesztett zsoké, aki nyerni készül és nyerni is fog. Azt hiszem cseppet sem érdekelt, hogy ő hogy fogja túlélni, vagy hol tart. Egyszerűen használtam. Kihasználtam. Pont, mint a kedvenc játékom. Persze az élvezet sokszorosa volt, mint bármilyen máshogy szerzett gyönyörnek, de az enyém volt. Elvettem az aktusból mindent, amit el vehettem.
És a döbbenet, hogy csodálatos volt
Bár a lelkemig nem hatolt, a G-pontom roppant boldog megelégedéssel vette a kényeztetést. Sőt! Repetát követelt. Majdnem reggelig maradtam, de végülis nem mertem ott aludni. Úgy éreztem szemétség lenne és fájó szívvel bár, de hazamentem hajnalban. Láttam, hogy nem esik jól neki és tudtam, hogy érzi a lényeget. Reggel persze cuki üzenetre ébredtem, de megbeszéltük, hogy van mit megbeszélnünk az ügyön, szóval a délutáni kávézásra már úgy jött, hogy pontosan tudta mit fogok mondani neki. Fair voltam és elmondtam neki, hogy ez nekem csak szex és bár abból a legjobb, ígérni nem tudok semmit. Szóval szeretők vagyunk.
Azért mertelek ma elhívni és elmesélni, mert még mindig így van
Ennek pont ma 5 hete. Szóval, azt hiszem most már tényleg biztosan kijelenthetem, hogy nem vagyok visszaeső, s hogy tudom kezelni a helyzetet. Ja, azt nem mondtam még, hogy neki barátnője van. Vagyis élettársa és egy kislánya. Két éves. És most tényleg ne mondj semmit, mert jól vagyok. És rémes tudom, de fikarcnyi lelkiismeret furdalásom sincs. Nem tudom hogy, vagy miért, de nincs. Tökéletesen pontosan emlékszem milyen volt, amikor én voltam a másik oldalon. És arra is emlékszem mennyire nem volt jófej ilyenkor otthon, szóval féltékeny nem vagyok, egyedül a kicsi lány miatt szorul össze néha a gyomrom. De remélem, ha apuci néha rendben van, talán otthon is jobban rendben vannak a dolgok…
