A szex nem a kérdés, a szex a válasz! És ha nem figyelsz, a bolhákból lesznek a legnagyobb elefántok
Orsi összetörve zokogott az ágyon…
Már órák óta feküdt így. Összetörve, megalázva, megcsalva… Már gondolkodni, érzeni sem bírt, csak könnyek nélkül rázta a fájdalom. Néha talán kicsit alábbhagyott, de pillanatok múlva ismét folytatódott. Minden porcikája fájt a görcsös lélegzetektől, a torka kiszáradt, az agya lüktetett és nem jött a megnyugvás.
Egyedül volt otthon
Ádám már vagy egy órája elment… el kellett mennie. Dolgozni… Nem akart. A felesége mellet szeretett volna ülni, ő is sírni, magyarázkodni, ölelni, szeretgetni, de nem tehette. Ma nem. Egy kirúgással tetézni a bajt, nem lenne a megfelelő megoldás. Fáradt volt Ő is nagyon… egy szemhunyást sem aludtak az elmúlt éjjel. Majdnem megúszta, de aztán jött az a kósza sms… valahogy mindig jön egy kósza sms…
Nem kellett volna így történnie, de mégis megtörtént
Próbálta végiggondolni az egészet, próbált mentségeket találni magának, próbálta megérteni mi volt az, amitől egyszercsak ennek a Ritának az ágyában eszmélt egy délután. Próbált értelmet keresni, de nagyon nem volt könnyű. Megbántotta azt, akit a világon a legjobban szeretett. Megcsalta, akit sosem akart. Olyan ember volt, akit utált. Semmi, mentség, semmi, felmentés, semmi enyhítő körülmény…
“Mi történt Velünk?”
Kérdezte Orsi már vagy századszor… bár tudta, hogy nem lesz válasz. Most sem. Mint ahogy nem volt kilencvenkilencszer sem.
– Nem szeretsz? Nem kívánsz? Nem vagyok szép? Megbántottalak? Kevés vagyok neked… ? – egyik kérdés jött a másik után és persze mind válasz nélkül foszlott szét a semmibe. Ádám szerette. Kívánta. Szépnek látta. Nem volt megbántva és persze kevésnek sem érezte a feleségét. Legalább nem úgy.
– Nem tudom Orsi. – én ezt az egészet nem akartam, hidd el. Nem gondolkoztam, csak megtörtént
– De mikor kezdődött? És miért nem szóltál?
– A továbbképzés után… -azt hiszem- és szóltam. Szóltam ezerszer. Nem pont így, nem ezért, de kértelek. Lehajtotta a fejét, nem nézett a nőre, inkább csak úgy a saját térdeinek mondta. – Kértem, hogy legyél velem, hogy menjünk el együtt arra a hétvégére. Meg a többire. Ezerszer próbáltam mesélni neked a gondjaimról, de te mindennel foglalkoztál, csak velem nem. Ki sem látszol az iskolai vállalásokból. Ne mondd már nekem, hogy neked minden hétvégén ott kell ugrálnod! – és végre nála is eltört a mécses. Könnyei utat vágtak maguknak kétnapos borostáján, szétszaladtak a hegyes szőrszálakon és beborították az arcát. Nem emelte fel a hangját, inkább valami szörnyű, vészjósló keserűség áradt belőle. Ahogy végigért felemelte a fejét és szemeit Orsi szemeibe mélyesztette. – Szeretlek. Hiányzol! Kurvára hiányzol.
– Azért csaltál meg, mert sok a dolgom??? – kerekedett el Orsi szeme
– Nem, azért mert rám semmi időd, semmi figyelmed nem maradt. Azt érzem, én sehol nem vagyok ebben a történetben.
– Dehát azért csinálom, hogy jobb legyen… hogy előléptessenek.
– De én ebből semmit nem érzek. Soha nem vagy itt, ha megölelnélek. Mindig fáradt vagy. És soha nem érdekel, ha hozzád szólnék. Azt sem kérdezed meg hónapok óta, hogy hogy vagyok. Szétesek. Mindent bevállalok én is. Azt se tudod mit csinálok, hol állok a cégben…
– És akkor, ha valaki sikít alattad, attól jobb?
– Nem, nem attól! Attól, hogy meghallgatott. Hogy ott volt… odafigyelt rám… de nem számít, nem érted? Téged akarlak! A TE figyelmed akarom. Egyedül maradtam… kibaszottul magányos vagyok.
Hosszú, nagyon hosszú percekig ültek csendben
Valami végtelen sokáig nem jöttek a szavak. Végül Orsi törte meg a csendet:
– Ne haragudj. Én erről semmit nem sejtettem. De most rohadtul gyűlöllek. Értem… azt hiszem értelek, de most ezzel nem tudok mit kezdeni. Nem tudlak felmenteni és nem hiszem, hogy valaha meg tudnék bízni benned. Nem tudom, hogy legyen… – a hangja erőtlen és volt és fájdalommal tele.
– Bocsáss meg, kérlek! Tudom, hogy lehetetlen a helyzet, de hidd el, semmit nem jelent. Nem kell a szex mással. Nem kell más se mással. Vegyél észre, legyél a feleségem, kérlek. Könyörgöm Neked.
Nyilván néhány mondat nem old meg egy ekkorra hibát, és nyilván felmentést sem ad
De, ha Neked még van esélyed, tedd élővé a kapcsolatod és ne keresd a könnyebb megoldást. Egy ilyen kátyúból kitolni a közös szekeret csak nagyon keveseknek sikerül. Dolgozni egy kapcsolaton, megelőzni a bajt, sem könnyű, de megbocsájtani, vétkesnek lenni ezerszer nehezebb, elhiheted!
