Csak engem zavar? Már látom, ahogy repülnek felém a kövek, de muszáj kimondanom…
Lehet, hogy túldimenzionálom, de engem bizony zavar. Nagyon zavar és csepp jóérzésem sincs, ahogy a sorra feltöltött szalagavatós, széles mosolyos, profi táncos, nagybüszkés videókat nézem…
Annyira nincs jó érzésem, hogy kénytelen vagyok feltenni a kérdést:
– Szerintetek tényleg normális dolog az, hogy a kislányok ma 2016-ban, hófehér menyasszonyi ruhában táncikálnak a szalagavatójukon. Már uram bocsá’, de ezt nem azon a bizonyos “NAGY Napon” kellene magukra húzni?
- és ezután jött még csak az igazi felfedezés! Rákerestem menyasszonyi ruha témában írásokra és legalább fele azzal van elfoglalva, hogy minek az a fehér ruha… jó, az bármilyen színben, nem?! Ja, de!
És akkor fény gyúlt az egemen! Összefutottam egy apukával…
…amikor már tényleg azt hittem, hogy én vagyok a hülye, összetalálkoztam egy ismerős családdal. Büszkén mesélték milyen gyönyörű “Nyuszimackó” (értsd: kicsi lányuk) a szalagavatós ruhában, ami persze menyasszonyi. Önkívületi volt a mosolyuk… Persze én, a magam egyszerű módján felhördültem, ami láthatóan nagyon rosszul esett nekik. Az elején… De amikor apukához fordultam és megkérdeztem, hogy: “úgy igazán, ott mélyen belül, milyen érzés volt? Összeszorult a torkod?” Nyelt egy nagyot, sóhajtott és, perszehogy igennel válaszolt. – Na, látod?! Ezt nem most kellene érezned! – válaszoltam.
Miért lövünk el minden poént idejekorán?
Nos, tudom én, hogy szükség törvényt bont, de amikor ez a folyamat elindult (amikor a bálkirálynők kismenyasszonynak öltöztek), az még a kilencvenes évek eleje volt és tényleg nem nagyon dúskált az ország a báli ruhákban. De szerintem akkor nem volt ennyi, mint manapság.
Most, szinte minden kamasz lányka ebben virít, én meg értetlenül, félmosollyal és fél-árbócon dícsérem csak meg őket és bocs, de a videókat nem is lájkolom 🙁
