Sok mindennel lehet kinyírni egy bimbózó kapcsolatot, de a leghatékonyabb talán, ha esélyt sem adsz neki
“Szóval, Hölgyeim és Uraim, íme a világ legostobább randimondata: nem egyéjszakás kalandot keresek”
Melinda is mondta már ki meggondolatlanul:
“Fogalmam sincs mi a francnak mondtam. Soha nem is gondoltam így. De mégis kicsúszott és persze pont akkor, amikor még véletlenül sem akartam.
Átlagos volt a kezdet. Társkereső oldalak kínálatából randiztam akkoriban…
Egyik jött a másik után, egyik gyengébb volt, mint a másik. Még véletlenül sem láttam a hercegem egyikben sem. Sokat ígérő adatlapok, huncut csetelések utáni unalmas kávézások. Befásulva nem voltam ugyan, de azért kezdett azért lehangolni a helyzet. Egészen addig a keddig. Nem hittem el. Tényleg az jött, akit vártam. Lassan, határozott léptekkel közelített felém… A tartása, a mosolya, ahogy ő is felismert és ahogy felderült az arca, a tekintete… minden úgy volt tökéletes, ahogy volt.
Odaért, megállt, köszönt és olyan mélyen nézett a szemembe, hogy legszívesebben már a kávét is kihagytam volna
Konkrétan csak azért nem rohantam le, mert azt azért mégsem illik. De azonnal megéreztem. Annyira bennem volt egy szempillantás alatt, hogy még szerencse, hogy nem volt a közelben egy aurafotós, mert tuti elvitetett volna az erkölcsrendészekkel. A hangja, a történetei, a bőre és persze a tekintete… teljesen elment az eszem. Annyira igéző, izgalmas és mindent átható volt, hogy nullára blokkolt az agyam. Csak azt nem értem, hogy akkor miért igyekezett mégis annyira irányítani. Nyugodtan átadhatta volna az irányítást az ösztöneimnek, de nem tette.
Kényszeredetten próbáltam mindenáron jó benyomást kelteni
Sajnos túl jól is sikerült. A bennem élő öntudatos, felelősségteljes nő, nem hagyott elégni a pokol és a bűn édes tüzén. Annyira kívántam, hogy valamiért az agyam totál befékezett és képtelen volt igent mondani rá. Nekem! Basszus, nekem! Az én agyam! Akivel annyi hülyeséget csináltam már végig. A tökéletes férfi hazavitt a randi végén, és én, én barom, kimondtam a világ leges-legostobább, leghasztalanabb és legértelmezhetetlenebb mondatát:
“nagyon durva ez a kémia köztünk, de azt hiszem hosszútávon ez nem fog működni, és én nem egyéjszakás kalandot keresek”
- De, mégis mi a francot gondol bárki, aki ezt mondja???
- Most komolyan! Van ennek a mondatnak bármi értelme??
- Persze, nem ez a cél, de mégis, hogy a fészkes fenébe kezdődhetne el bármi, ha nincs első éjszaka?!
- Mégis hányadiknál? A másodiknál??? Óóóó, én ostoba barom!
Másfél napig nem tértem magamhoz, a saját hülyeségem kapcsán
Fogalmam sem volt hogyan lehet egy ilyet korrigálni. Nade, tényleg. Végül vettem egy nagy levegőt, félretettem minden önérzetem és ráüzentem:
-Vannak pillanatok, amikor mérhetetlenül szégyellem, hogy mennyire őszinte vagyok (pfff), és olyanokat mondok, amiket nem kellene. Bocs, ezt muszáj volt kiírnom magamból – gondoltam, ha elképzelhető bármi folytatás, ez az egyetlen út. Valahogy szóra kellett bírnom. És képzeljétek! Válaszolt! Valószínűleg ő is érezte, hogy a szavaim messze nem a vágyaimat takarták. Jó, csak két nap múlva, de mégiscsak válaszolt 🙂
– Ne haragudj, hogy csak most írok, illet volna előbb. Semmi olyat nem mondtál, amit nem kellett volna. Én is jól éreztem magam veled és máshoz is lett volna kedvem, viszont azt gondolom hosszútávon nekünk nem lenne jó együtt, ezért nem kerestelek.
– Valóban illett volna… de minek a hosszútávja? Nyilván pontosan tudom mire gondolsz, de kit érdekel a kapcsolat fogalma egy olyan találkozáskor, amikor a kémia viszont működik, már ha a “máshoz is lett volna kedvem” mondatot jól értelmezem. Én is ember vagyok, szerencsére jól működő vágyakkal.
– Hát a kémia tényleg működött, de azt mondtad, hogy nem szereted, vagy nem akarsz ‘egyéjszakás’ kapcsolatot. Simán felhívhattál volna magadhoz!
– Azt mondtam volna? Hát akkor a védelmemre legyen mondva, hogy az ember 7 évente változik, ezért most érezd magad megtisztelve, s nemkülönben kiválasztottnak – írtam végül némi önérzetet visszacsempészve és nagyon felbátorodva
– Igen?
– Igen. Szeretnék veled egy második első randit!
Megcsörrent végre a telefonom… Ő hívott
Másnap este találkoztunk. Pont ott és úgy, ahogy először és elkezdtünk végre fesztelenül beszélgetni. Két órával később pedig ész nélkül szexelni. És igazunk volt. A kémia hibátlanul működött.
Sajnos, mondjuk az összes többi első benyomás is bejött, így nem lett a nagy ‘ásó-kapa-nagyharang’ sztori belőlünk, de, hogy kihagyni a világ minden kincséért nem hagytam volna ezt a kapcsolatot, az biztos. Nagyon szép, mély és szenvedéllyel teli majdnem egy év volt.
És, ha túl nagy a csend körülöttünk, olykor-olykor, még mai napig is jó nagyokat beszélgetünk 😉
