Kedves Hölgyeim, kedves Uraim!
Nem rózsaszín buborékokat kívánok szélnek ereszteni és pátoszos mondatokat zengeni sem jöttem, pusztán a vitathatatlan tényt szeretném megköszönni.
Nélkületek nem ment volna!… Nem menne!
Ezúton köszönöm meg minden férfinak, aki ANYÁVÁ tett egy nőt, aki “megengedte”, hogy azzá váljon és segíti is ŐT, ebben a nem kis feladatban.
Látom, ahogy az élet változik és látom, hogy mi nem így, nem ebben nőttünk fel.
Sok minden más, mint ami 20-40 éve egy férfi “dolga” volt.
És bár hiszem, hogy, ha egy Családapa “egyetlen” dolga az lenne, hogy boldoggá tegye gyermekei anyját, akár az is elég lenne, úgy látom TI, korom apukái, ennél fényévekkel többet vállaltok.
Ott vagytok a játszón, a szülőin és a boltokban is. Főztök, dajkáltok és neveltek.
Köszönet a férfiaknak, hogy ezt a napot ma megünnepelhetjük, hogy még mindig úgy gondoljátok, hogy az anyaság tiszteletet érdemel
Szeretném megosztani veletek egy kisgyerek őszinte mondatát, amitől azt hiszem sok Apaszív megremeg. Egy olyan kisfiú mondta, akivel az apukája maradt otthon GYES-en, mert van ez így, hogy ezt hozta az életet:
“a legjobb anya, az apa” …nem több, nem kevesebb, nem vitatható 🙂
