Valószínűleg nem leszek túl népszerű ezzel a nézetemmel, de nagyon nehéz csendben maradni, amikor úton-útfélen, meg még a csapból is csak az folyik, hogy “ÉN-IDŐ”. Cikkek, élmények, motivációk hosszú sora, hogy “szükséged van rá, jár neked, jogod van hozzá”. És persze, nem kétlem a jogosságát, de jelenleg nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy a hozzám érkező pároknál, minimum annyi zűr van ebből, mint jó példa.
Nektek nem hangzik ez furán? Hát nekem most nagyon úgy tűnik, hogy sokan már rég nem ‘magas lovon’ ülnek, hanem már rég átestek annak is a másik oldalára, szóval:
- Mi is van ezzel az ÉN-idővel?
- Mire is való az?
- Meddig a kapcsolatom barátja és mikortól az ellensége?
Tudom, ez egy ilyen világ… tömérdek a lehetőség, az információ és a csábító dolog
De nem ártana feldolgozni, hogy a napjaink még mindig csak huszonnégy órából állnak és még a Te kedvedért sem lassul be az idő. Jó, talán kicsit túlzok, természetesen vannak párok, akik nem panaszkodnak a közös idő elvesztése miatt. Tudjátok miért? Rendszerint sajnos azért, mert a kapcsolataik már rég nem MI, nem egy egység, nem egy PÁR, sokkal inkább párban élő egyének kapcsolata… Igen, sok-sok csodás, független, önálló célokkal, önálló ritmussal, önálló programokkal bíró, különálló férfiak és nők.
És ez pont annyira nincs jól, mint “nagyanyáink korában” a másik oldal volt…
Mert az a rossz hírem, hogy ha az „énidőd” pusztán arra használod, hogy TE jól érezd magad, TE fejlődj, TE változz és Neked külön programjaid legyenek, sokkal gyorsabban leszel nagyon elfoglalt, magányos ember, mint hinnéd. Nem a változás, a fejlődés és a kikapcsolódás természetesen a baj. A baj az, ha ezzel nem a kapcsolatod építed, hanem ha ez kizárólag rólad szól.
Ugyanis Az ÉN-idő akkor hasznos, -csak és kizárólag- ha igazából az is MI-idő…
Ok, talán furán hangzik, pedig ez bizony így van. Hisz a fejlődésed, a kikapcsolódásod, a jó érzéseid valahol arról kellene, hogy szóljanak, hogy ettől többet tudsz adni a párodnak magadból. Azért kell fejleszteni az önértékelésedet, hogy stabilabb, jobb társként tudj mellette helytállni. Azért kell egészségesen élni, sportolni, hogy egészségesebb, nyugodtabb legyél a közös pillanataitokban. Ha ezeket szem elől téveszted, előbb-utóbb csak egy öncélú programhajhász válik belőled.
Tehát a feladat?! Tedd meg bátran, menj el bátran, kapcsolódj ki bátran egyedül, de vond bele! Ha fizikailag nem is, az élményeid megosztásával mindenképp
- Ha könyvet olvasol, mesélj el neki részeket, ami téged megérintett belőle…
- Ha a barátnőddel jó volt a kávézásod, örömködd el otthon neki is, biztos ő is jókedvű lesz…
- Ha jól esett a torna, masszírozd meg este őt is, neki is jót fog tenni…
Az élet egyszerű. Ha együtt mentek, ha egy irányba eveztek, ha tesztek érte, a kapcsolatotok működni fog
Ellenkező esetben maradnak a “nekik könnyű”, meg a “bezzeg másoknak…” keserű mondatok osztályrészetekül. Ha a saját programjaidat, önző módon csak a magad örömére építed be, durva, de olyan, mintha simán elhagynád. Persze nem kell minden mondatot, minden pillanatot megosztani ahhoz, hogy bevond és nyilván Ő sem lenne kíváncsi az összes csacsogásodra, de a lecsapódó élményekből kihagyni bizony öncélú és cseppet sem építő dolog. Tehát figyelj nagyon oda, mert két ember nem lesz automatikusan egy pár, attól, hogy ugyanabba a lakásba mennek haza esténként, de még attól sem, hogy közös autóhitelük van!
