Nincs olyan nap, amikor valakinek a szájából ne hallanám azt a mondatot, hogy:
„semmi baj, gyorsan túl leszel, rajta… meglásd, túléled!”
Üvölteni tudnék! Minden áldott pillanatba üvölteni tudnék, amikor ezt meghallom!
Mint, ahogy már meg is tettem olykor. Például, amikor a gyermekemet készültem a Világra hozni és kedves anyatársak ezt mondták. Vagy ad absurdum a dokim, a szülésznő, vagy kábé valamelyik családtagom. Tényleg?? Ez így normális?! Persze ez csak egy a sok-sok példa közül, de talán a legszemléletesebb.
Mindent csak TÚL akarunk élni. Csak gyorsan TÚL lenni a dolgokon.
Hát én ezt nem akarom!!
Nem akarok rajta túl lenni!! Semmin nem akarok TÚL lenni! Élni akarok! Megélni, megtapasztalni, megküzdeni, átérezni, végigcsinálni! Minden pillanatot, minden fájdalmas és örömteli dolgot. Részt akarok venni az életemben!
Komolyan azt hiszed, hogy tudsz különbséget tenni?
Nem félsz attól, hogy a sok rossz dolog TÚL élésével, a sok jó is közéjük keveredik?
Vannak igazán jó dolgok a rosszak nélkül? Meg tudod ítélni, hogy hol a határ? Mi volt és mi lehet a másik nélkül? Lehetett volna egyáltalán?
Ez egy egyensúly világ. Ha elkezded lepakolni a „rossz oldalról” a súlyokat, a mérleg kegyetlenül fel fog billenni.
