“Éhesen semmit nem jó csinálni. Még enni sem!”
…kaptam fel a fejem a minap erre a mondatra az egyik remek nyomozós sorozatban, és rájöttem, hogy nagyon igaza van!
Mert vajon hányféle éhség létezik???
Érted már, mire célozgatok? Az evés egy sokkal, de sokkal sokrétűbb és mélyebb cselekvés, mint sokan gondolnánk, vagy bele mernének gondolni egyáltalán. De ettől még bizony tény, hogy legtöbbször bizony nem azért eszel, mert éhes vagy, hanem mert a lelked éhes. Rengetegen hajtogatják, hogy ők bizony tudatosak az evésben, a cselekedeteikben, de ez valóban így lenne? Ok, azt talán sokan tudják, hogy MIT esznek, de vajon azt is tudják, hogy MIÉRT?? Nekem ugyan semmi bajom azzal, ha valaki husi, duci, dundi, testes, ha így jól érzi magát…, azzal viszont már igenis van, ha nem az étel szeretete miatt az, hanem mert füllent magának és csak szimplán szenved valaminek a hiányától.
Éhesek vagyunk, szomjasak vagyunk és aztán újra, meg újra és újra…
Sokkal többször, mint arra a szervezetünknek szüksége lenne. Mert tele a világ erre csábító reklámokkal… öntik Rád, hogy egy vödör fagyitól elmúlik a szerelmi bánatod, egy pizzától király leszel és a munkahelyeden minimum egy kisebb sztár, ha mittudomén mit iszol és persze ott van még az is, hogy valószínűleg már babakorodban ezt “tanultad”, hisz szegény bizonytalan anyukád sokkal hamarabb dugta a szádba a cumisüveget, mint megölelt volna… Igen, a gondoskodás és a szükséglet irtó gyors kielégítésére pont jó… és igen, tényleg sokkal jobban leszel, ha legalább a pocakod meg van tömve.
De meddig?
És mi jön ezután? Sajnos még véletlenül sem a nyugodt, kielégült és jól megérdemelt boldog érzés fog szétáradni a testedben, hanem sokkal inkább a frusztráció, az önértékelési zavar, lelkiismeret furdalás és még egy halom olyan érzés, amire cseppet sem vágytál.
De enni jó!
Igen! Enni csodás, felemelő és természetesen elengedhetetlenül szükséges. Ha nem azért teszed, hogy elfojtsd vele a kisebbségi érzésed; hogy átvészelj egy munkahelyi zűrt; hogy a szorongásod felold, vagy a magányod megédesítsd. Jó, legyünk igazságosak: a boldogságunkban, jókedvünkben letolt extra falatok is igen gyakoriak, csak azok után valahogy mégsem érzed olyan nyomorultul magad.
Szóval evéssel reagálni egy minket érő rossz érzésre nagyon kényelmes és kézenfekvő megoldás
Csak épp nem megoldás, sokkal inkább egy roppant jól kivitelezett átverés, hisz nem ott tömi be a lyukat, ahol az van. Szóval hiába eszed te meg a város összes ételét, ha épp egy jó beszélgetés az, amire vágynál és hiába iszod ki rendre az összes bárt, ha valójában egy “tőle” való hátbaveregetés lenne az, ami az éhséged enyhítené.
Hát ne verd át magad!
Ha ölelésre vágysz, keresd meg azt, akit szeretnél megölelni… Ha elismerésre vágysz, találj olyat, aki értékel Téged… És, ha szerelemre vágysz, ne a hűtőajtót nyitogasd, hanem a szíved.
Perszeee… tudoooom, most legszívesebben rámborítanád a monitort, mert “mondani könnyű!”
De hidd el, megtenni, hogy őszinte vagy magaddal, magadért, az sem annyira nehéz. Tanulj meg lemondani az azonnali kielégülésről és akkor esélyed lesz meglátni azt, amire igazán “éhezel”.
Szóval, ne tömj be minden lyukat, ne nyelj le bármit azonnal! Ne enyhíteni, túlélni akarj, hanem MEGÉRTENI, FELFEDEZNI, MEGOLDANI és kezdd el végre SZERETNI ÖNMAGAD!
