Sokfélék vagyunk, sokféleképpen élünk meg helyzeteket és persze a következtetéseink is irtóztatóan sokfélék. A minap Angélával beszélgettem és úgy ahogy van, vágatlanul és saját kommentárok nélkül megosztom most Veletek:
T: Mégis mi az, amiért újra és újra vadásznod kell? Mitől dob fel annyira, hogy mindig új férfival bújj ágyba?
A: Fogalmam sincs…, valamiért mindig újra át kell élnem.
T: Na, ne viccelj! Ennél tuti mélyebb a dolog. Te nem egyszerűen belekeveredsz ebbe. Látom, amit csinálsz! Te megrögzött vagy, basszus!
A: Hát ja…, tényleg van valami varázsa.
T: Ne szórakozz már! Mit kapsz ebből? De őszintén!!
A: Hát jó, tudod mit? Hogy csodálatos vagyok. Ez nem egyszerűen szex…, ez valami önfejlesztő cucc, azt hiszem. Csak imádom, amikor én vagyok a nagy “A”. A NŐ, A gyönyörű, A kihagyhatatlan, A mindent elsöprő.
T: Dehát ez bármikor lehetsz. Hisz, az vagy!
A: Nem. Soha nem annyira, mint amikor először vetkőzöm le előtte. Az semmivel sem összehasonlítható érzés. Tudom, lehet, hogy beteg vagyok, de nekem ez úgy kell, mint egy falat kenyér. Ahogy meglátom a szemében, hogy átéli, hogy most hozzám fog érni…, ahogy birtokba vesz…, ahogy megadom magam a vágyának…, ezek azok a pillantások, amik éltetnek.
T: Most ezt komolyan mondod?
A: Hát persze. Utána még egyszer, kétszer újra át tudom élni, de a harmadik után elveszti a csillogását az egész. Soha nem tudok vele utána úgy szexelni. Az első alkalommal mindent oda akarok adni. Azt akarom, hogy soha ne felejtse el. Egy igazi döggé, egy szexállattá változom. Amit a szemében látok, azt, ahogy mindjárt imádni fog, úgy felpörget, hogy tényleg semmi más nincs. Az csak a miénk… Minden ez utáni találkozás, csak ennek a gyenge utánzata. Többé nem tudok már ugyanannyira beleveszni ugyanabba a történetbe. Az első szeretkezés után napokig királynő vagyok. És amíg hajtja a pasit, hogy újra átélje és teljes bedobással akar, addig vagyok én is csak teljes fényemben. Aztán már tudja mire számíthat, érzem, hogy elvárásai vannak, hogy valamit újat szeretne és az engem megöl.
T: De meddig mehetsz így tovább? Nem félsz, hogy elveszel egy hamis illúzióban?
A: Nézd, fogalmam sincs. Tényleg nem tudom. De nem fogok belefulladni egy posványba. Nem fogom hagyni, hogy ellaposodjon az életem. Szükségem van erre. Meghalok, ha nem imádnak, ha nem csodálnak. Első akarok lenni. A mindenek feletti. És amikor erre képtelen leszek, utálni kezdem. Viszolygok tőle. Haragszom rá, hogy már nem hozza ki belőlem. Nem tehetek róla, egyszerűen nem kell tovább.
T: És ha egyszer eljön a csillogó szemű, “lófarkú szőke herceg”?
A: Akkor majd felszállok mellé a nyeregbe és ott is maradok… és remélem, hogy tényleg eljön. Tényleg vágyom ám rá ! – és huncutul kacsint hozzá egyet, majd szemtelenül szemezni kezd a szomszéd pultnál álló, ránézésre is minimum szexisten, vörös pasival…
- Szerinted mennyire veszélyes az, ahogyan Ő látja a világot?
- Vajon tényleg lehet önbizalmat szerezni attól, hogy mindig új férfi ágyába bújsz?
- Tényleg három alkalom után már varázsát veszti egy igazi NŐ?
- Szerinted hogyan lehet fenntartani egy férfi vágyát?
Ha Voltál már valaha”Angéla”, vagy bármi nyomja a lelked, amit elmesélnél nekünk, írj és megírom! Legyen az szaftos intim sztori, vagy rózsaszín szerelmi történet. 😉
Ha olvasnál még hasonló történeteket, szivecskézz és köszi a megosztásokat is!
