Apró különbségek, amiktől színesebb az élet… és persze totál érthetetlen
– Ezt nem fogod elhinni! Totál kész vagyok – tajtékzott a telefonban Orsi. – Emlékszel Erikre?
– Perszehogy emlékszem!… mármint arra az ezeréves, valaha voltra gondolsz, ugye?! Mi van vele?
– Kijelölt a fészen… cseteltünk kicsit, hogy kivel mi történt azóta, majd felhívott.
– És?
– Beszélgetünk, beszélgetünk, meséli, hogy mit csinál mostanában, mire én rávágtam, hogy: na, ez várható volt.
– A mi? – kérdezem, mert fogalmam sincs miről beszél…
– Na, szuper! Ugyanezt kérdezte Ő is… hát a munkája!
– Ja, értem. És mit válaszolt?
– Hogy mi az, hogy „várható volt”?… Hát, mondom, hogy mindig is erre készültél… Hallgatott nagyokat, én magyaráztam tovább, hogy ez volt az egyik ok, amiért akkor nemet mondtam a kérdésére…
-És???? – vágtam közbe sürgetve
-Azt mondta, hogy Ő ilyeneket sosem mondott, vagy tervezett…
-Nemár! Hát erre a mondatra még én is pontosan emlékszem.
– Hát ez az! Neki basszus, abból a beszélgetésből semmi nincs meg. Azt mondta, hogy azt sem, meg a másik öt dolgot sem gondolta komolyan soha…
-Ezt tényleg nem hiszem el!!
-És én ezért nem mentem hozzá! Lássuk be, jobb is, nadeeee… évekig kattogtam ezeken a kijelentéseken! Azt hittem én vagyok a hülye, hogy nem tetszettek az elképzelései.
-És mi lett a vége?
– Nahh… az a legszebb az egészben! Ezek után megkérdezte, hogy nem találkozunk-e, mert az viszont nagyon is élénken él az emlékeiben, hogy milyen jókat szexeltünk egymással…
– Neeee!!
– De! Baszd meg, ez nagyon durva! Én vagyok a „Zazi az ágyban” https://www.youtube.com/watch?v=PUU4DwOkFPM ! – mindkettőnkből egyszerre tört ki a röhögés… az édes-keserű, de kurva jól eső röhögés.