A jó szexhez teríts meg!

Ha hiszed, ha nem, ez a tanács még mindig helytálló, na persze nem feltétlenül a terítő választásával kell bajlódnod! 😉

Zsófi trükkös textilhasználata, még a legpuhább férfi”szívet” is megkeményíti:

“Annyira cuki volt, ahogy reggelente az iroda konyhájában “véletlenül” odasertepertélt hozzám és csak úgy “spontán” együtt kávéztunk. Imádnivaló volt a humora és nagyon szépe a keze. Fogta a béna kis kanalat és csilingelt a kispoháron kábé háromezerszer, mire végre a szájához emelte a kávéját. És be nem állt a szája, csak mesélt és mesélt… az éppen aktuális élményeit az új szomszédokról, a kockafej haverjáról, nameg a kattant, volt csajáról, én meg megállás nélkül csak röhögtem. Annyi agyament poént sütött el ezalatt a 15 perc alatt, hogy tényleg belesajdult az oldalam a nevetésbe.

Láttam, éreztem, hogy odavan értem és tudtam, hogy már rég nem véletlenek a napi rendszerességű összefutásaink 

Kedveltem. Egyre jobban és egyre többször éreztem már úgy, hogy: “fogd már beee és csókolj meg te balfék!!”. De nem tette. Csak sztorizott és szórakoztatott minden reggel. Éreztem, hogy nincs más út, lépnem kell. Egyszer, amikor a szokottnál is közelebb hajolt, alig bírtam megállni, hogy a fülébe ne sóhajtsak…, annyira varázslatos volt az illata, hogy belé akartam harapni. Ekkor végérvényesen eldöntöttem, nekem kell kezembe vennem az irányítást és lépnem kell.

Másnap reggel mikor megláttam, hevesen kalapálni kezdett a szívem

Kész voltam a nagy tervvel és minden fegyver a birtokomban volt, hogy szóra és/vagy tettre bírjam végre cuki kis “áldozatomat”. Röhörésztünk a szokásos módon, amikor is valami ócska indokkal lehajoltam az alsó fiókhoz. Mégpedig mérnöki pontossággal pont úgy, hogy a combomra símúló meseszép, csipke combfix kivillanjon a szeme előtt. Hallottam, hogy tökéletes volt a hatás. Szava megakadt a mondat közben és valami teljesen más ritmusban lélegzett egy oltári nagyot.

Tudtam, hogy eltaláltam a céltábla közepét

– Te így jársz dolgozni? – kérdezte láthatóan minden fonalat elveszítve

– Csak bizonyos napokon – válaszoltam, kaján mosollyal koronázva szavaim

– De milyen bizonyosokon? – láttam, hogy elég ritkán juthat testközelben ilyen élményhez, mert még mindig nem tudta hová nézzen. Megpróbált vissza-visszakandikálni a lábaimra, de nem mert direktmód szemtelen lenni, így csak forgatta a szemeit és igyekezett a tekintetem tartani inkább

– Kizárólag olyankor, ha szeretnék valami nagyon fontos dolgot megtudni – igyekeztem nagyon komolyan és annál is inkább nagyon szexisen nézni rá, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak

– És ezzel megtudsz olyanokat?? – meg kellett zabálni, ahogy a zavara olyan kisovis tekintetbe váltott, de tényleg

– Általában meg. Igen, meg! – igyekeztem a szerepemben maradni, mégpedig a legkomolyabb módon

Végeszakadt a viccelődésnek és olyan gyorsan köszönt el, mint a villám

Viszont délután ott várt az iroda előtt és úgy nézett rám, mint eddig még sosem. Nem akart lehengerelni a humorával, vagy az agyával. Azt láttam, hogy ki akar csomagolni, fel akar fedezni és meg akar fejteni.

Tökéletes terv, tökéletes célzás, tökéletes “vadbefogás”

Na, persze ez egyáltalán nem ennyire fondorlatos, hideg és számító dolog volt részemről, de utólag csak így tudnám összefoglalni. Mosolyogtató AHA élmény volt, hogy van egy ilyen apró trükk… egy ilyen egyszerű és magától értetődő női praktika, ami ennyire hibátlanul működik? De miért használjuk ezeket mégis olyan ritkán? Nőnek lenni huncut, izgalmas dolog és igazi nagy kaland az biztos. Ne félj hát használni a varázserőd Te sem, ha nyuszit kell kiugrasztani a bokorból! 😉 “