…tökéletes felsorolás, főleg azzal a kis plusszal, ami az autóban történt
Olvassátok Orsi rendhagyó, izgalmas kis autós túráját, vadiúj szerelmével:
“Tudtam, hogy valami huncut dologra készül. Azonnal tudtam, amikor értem jött és beültem a kocsijába. Megcsókolt, ahogy mindig is szokott, de valahogy mégis máshogy. Még a szeme is máshogy állt.
Miután megkérdezte hogy vagyok és milyen volt a délelőttöm és türelmesen végig is hallgatta, azt mondta meglepetéssel készült és elvisz ebédelni a Szentendrére.
– Hurrá! De jóóó! – és tényleg nagyon megörültem neki.
Semmi kedvem nem volt a városban maradni
Fullasztó hőség és baromi nagy forgalom volt mindenfelé. Bármerre néztem kocsisorok, büdös és zajos volt minden.
– Örülök, hogy örülsz. – és megfogta a kezem, az arcához húzta és belecsókolt a tenyerembe.
– Perszehogy örülök! Még jó hogy! Imádom Szentendrét! – és mosolyogtam, mint a vadalma.
Elengedte a kezem és a combjára tette. Én meg csak mosolyogtam tovább, mint egy béna kis liba. Folyamatosan nézett. Persze az utat is, de ahogy tehette, mindig az arcomat kutatta. Mosolygott ő is, de csak olyan félmosollyal, mint aki vár valamire. Kezdtem zavarba meg kínba jönni. Remélem nem valami hülye kérdése lesz. Basszus! Elkezdtem aggódni, nehogy valami oltári baromság jusson eszébe! Jajjj, nee!
Észrevehette, hogy nem felhőtlen már a tekintetem és végre előrukkolt a “nagy terv”-vel
Az ajtóból előhúzott egy széles ragasztószalagot és határozott, de kedves hangon rámparancsolt, hogy “kötözzem” vele oda a kezem az ajtómhoz.
– Hogy mi?? – értetlenkedtem.
– Kösd oda a kezed! Az ajtóhoz! – mondta ellentmondást nem tűrően
– Dehát hogy? Meg mi? Most így menet közben? De most viccelsz? – még mindig nem teljesen fogtam mit is akar.
-Nem. Még véletlenül sem. Szeretném, ha odakötnéd a kezed az ajtóhoz. – se többet, se kevesebbet nem volt hajlandó mondani.
Néztem rá, hátha kiderül, hogy csak szivat, de nem. Tök komoly arccal nézett és tényleg ezt akarta
-Nem bízol bennem? – kérdezte, amire persze nem lehet más választ adni. De össz-vissz három hete randizgattunk, annyira azért nem bíztam benne.
-Dehogynem! – válaszoltam persze – csak fura ez most itt.
-Otthon tetszett!
-Azért az kicsit más helyzet volt…
-Csináld! – és egyenesen a szemembe nézett.
Teljesen elbizonytalanodtam, de elkezdtem letekerni a szalagot és lassan a kezemre csavartam
…de persze közben nézegettem felé, hátha elröhögi magát, vagy ilyesmi. De csak nézett kedvesen és biztatóan. Akkor megláttam, hogy elkezd felállni a farka. Ahhh… Na, több se kellett. Egy perc alatt ragasztottam magam olyan szorosan az ajtóhoz, hogy Ő sem csinálta volna jobban.
-Ügyes vagy! – dicsért meg kissé rekedtes hangon.
-Köszi…
-Add a tekercset! – és nyúlt a szalagért. – Tedd a másik kezed a combodra!
Ez a kérés már meg sem lepett
Engedelmesen rátettem nyitott tenyérrel a lábamra a kezem és hagytam, hogy összekötözze őket.
Még segítettem is! Éreztem, ahogy lassan teljesen átázik aprócska bugyim. Nem hittem el, de oltári nedves lettem a helyzettől. Vagy a tekintetétől? Nem tudom, de élveztem nagyon.
Se szó, se beszéd benyúlt a lábam közé és félrehúzta a bugyim. Elégedetten felsóhajtott, ahogy megérezte milyen nedves vagyok és óvatosan elkezdte egyre beljebb mélyeszteni az ujját. Nem hatolt belém, csak feltérképezett mindenhol. Ahogy körbeért megállt a csiklómon és szinte mozdulatlanul tartotta rajta két ujját. Sikítva élveztem el. Imádtam. Teljesen felizgultam. Annyira kívántam, hogy azt hittem elájulok.
És ő csak nézett és szerelmesen mosolygott
És persze esze ágában sem volt abbahagyni. Hol finoman, hogy erősen, kívül-belül simogatott, simogatott, én pedig egyik orgazmusból estem a másikba. Végül már teljesen magamon kívül voltam.
Őrjöngve követeltem a farkát a számba, amit persze még mindig nem kaphattam meg, ugyanis olyan lassan hajtott a kocsival, hogy néha izgultam, hogy kivesz egy rendőr a sorból. Araszoltunk és én csak élveztem.
A farka helyett egyszer csak elővett egy mini vibrátort és feldugta az addigra lucskos, lüktető puncimba. Teljesen kiakadtam.
A vibrátor bent, az ujjai kint… totális extázis volt
Egyáltalán nem tudtam megmozdulni, ugyanis az a rohadt szalag egy idő után úgy vágta a bőröm, hogy jobbnak láttam nem ficánkolni, csak tűrtem iszonyú szerencsés sorsom és szanaszét élveztem magam.
Több, mint 45 perc volt, mire elértük a Lupa szigetet. Félreállt egy mellékúton, kiszállt, átsétált az oldalamhoz, résnyire nyitotta az ajtóm óvatosan, hogy ki ne rántson a kötözéssel együtt, levágta a szalagom, kifordította a lábam, elém állt és a számba adta kőkemény farkát. Két kezével szorosan markolta a hajam és ezt nem lehet másként fogalmazni, ultra durván leszopatott.
Még soha nem hallottam ilyen hangosan élvezni. Imádtam. Egyszerűen imádtam az egészet.
A végén megszabadított a maradék kötelékeimtől, udvariasan még egy papírzsepit is adott, és visszaült a kocsiba
Megigazítottuk kicsit viseltes ruháinkat és széles, boldog mosollyal továbbhajtottunk.
Ja, igen, a slusszpoén, hogy tényleg elmentünk Szentendrére ebédelni! :-)”
