Íme egy kis szösszenet, aminél jobb példát keresve sem találhatnék arra, hogy miként fárad a rest kétszer…
…a végén tuti te is könnyedén le tudod vonni majd a következtetést, miért is, jársz jobban, ha egy kicsit többet figyelsz és kevésbé vagy lusta:
Távol álljon tőlem, hogy folytonos készenlétbe helyezzelek, de ha reálisan és nagy hullám völgyek-hegyek nélkül szeretnéd élni az életed és nem vagy a nagy drámák, meg az irreális hadjáratok kedvelője, tanulj mások hibáiból és kezeld az amit kell és akkor amikor kell. Ennyi!
Na, elmesélem, mi történt velem:
A minap roppant dühös voltam, ugyanis egy egész liter görög joghurtot kellett a kukába dobnom… hja, bosszantóan hangzik ugye? Hát az is voltam, elhiheted, roppant bosszús!
És tudod ki volt a hibás? Sajnos bizony én.
A baj megtörténtéért ugyan nem, de azért, hogy nem vettem észre senki mást nem okolhatok.
Megvettem a közértben, hazavittem és beraktam a hűtőbe…
Ez eddig talán nem tűnik bajosnak, pedig képzeld, ott volt az orrom előtt a probléma. Általában nem vagyok felületes, sőt… de aznap valahogy úgy alakult, hogy kapkodtam, volt sok más ezer dolog a fejemben és a kis nedves karikát a szatyor alján láttam ugyan, perszehogy láttam, de simán elraktam valami “nem akkora gáz, majd később megnézem” polcra az agyamban.
Kár volt!
A kis nedves karika ugyanis azt jelentette, hogy a doboz alja megsérült és az elvileg jól záródó dobozon egy rés nyiladozott. Fölül ugyan rajta volt a védőfólia, a teteje tökéletesen rá volt zárva, de már nem volt sérülésmentes.
Nadehát én erre ugyan épp nem értem rá, beraktam szépen a hűtőbe…
…és talán, hogy ne is lássam és ne kelljen most ezzel szöszmötölnöm a sok más teendőm mellett, szépen hátrébb is toltam. Konstatáltam én ugyan a nedves foltot, de valahogy nem tűnt égetően fontosnak. Végül is nem folyt orrán-száján, végülis lehet, hogy csak pára volt… valójában fogalmam sincs mivel raktam helyre magamban a dolgot, de a lényeg, hogy egy laza mozdulattal elódáztam az egyébként egy perces feladatot.
Hogy mi lett volna a jó megoldás?
Elővenni egy dobozt a spejzból és szépen átönteni az egészet…. Vagy fejrefordítani?? Mondjuk kábé bármi jobb megoldás lett volna, mint csak úgy félrerakni… De én egyiket sem csináltam.
Kitalálod mi lett a vége?
Sem aznap este, sem másnap, de még csak harmadnap sem vettem elő… Akkor vettem végül csak ki a hűtőből, amikor már a hűtő alsó polcán megláttam, hogy valami folyik felém. Ami persze 3 polcról feljebbről folyt felülről lefelé… tehát az aprócska, jelentéktelen probléma egyszercsak akkora méretűre nőtte ki magát, hogy már nem tudtam nem észre venni, gyakorlatilag rámfolyt… az icipici repedésből, (mert mint később kiderült annyi volt) lett egy uszkve másfél órás hűtőtakarításom, nameg ugye egy kidobott joghurtom.
Megérte? Jobban jártam volna, ha azt az egy percet az elején rászánom?
Hülye kérdés, hát perszehogy jobban! Szóval mi a tanulság? Teljesen biztos vagyok benne, hogy érted miről szólt ez a mai mese! Nem kell, hogy nagy baj legyen, hogy majd baj legyen!
