Tudom én, hogy felmelegítve csak a káposzta meg ilyenek…, de mit tegyek, ha azóta is csak arra vagyok éhes?!
– kezd bele Szilvi a mesébe, huncut mosollyal a szemében:
A világ legunalmasabb megnyitóján ténferegtem épp…
Pont azt kerestem a fejemben épp, hogy melyik lelépős szöveget vessem be, amikor megláttam a pezsgős poharak mögött a földkerekség legellenállhatatlanabb mosolyát.
– Ezt nem hiszem el! – csapott belém villámként a felismerés – tényleg Ő volt az. Ott állt és épp azon ügyködött, hogy néhány fruskát elbűvöljön… és bassza meg, szemmel láthatóan elég jól ment neki… még mindig. Szinte hallottam a hangját, éreztem az illatát és akkor megállíthatatlanul elöntötték az agyam a régi emlékek.
Nem akartam odamenni, de a lábaim nem kérdezték mit akarok, egyszerűen elindultak felé
Olyan volt a pasi, mint a mágnes, …mint egy elcseszett ipari elektromágnes, ami pont rám célzott.
– Szárazat, légyszíves! – mondtam köszönés helyett és élveztem a pillanatot, ahogy felkapja a fejét. Egyenesen a szemem közepébe csodálkozott, olyan mélyen, hogy egy felet önkéntelenül hátrébb léptem, fel ne ökleljen a tekintetével.
– Máris, hölgyem! – mosolyodott el, kitöltötte és felém nyújtotta a teli poharat.
Úgy vettem át, hogy közben direkt hozzáértem…
…és azonnal tudtam, hogy nem ez volt az utolsó érintésünk a mai napon. Mosolygott és én is rá… Kilépett a pult mögül és a szó nélkül hagyott csajok kérdő tekintetétől övezve, megfogta a könyököm és odébb irányított néhány lépést.
– Atyaég! Még mindig gyönyörű vagy. – súgta olyan halkan, ahogy csak telt tőle, bár valójában, ha kiabál, azt sem hallotta volna meg senki, olyan nagy volt a zaj a teremben.
– Köszönöm. – mondtam és úgy néztem rá, hogy kétsége se legyen affelől, hogy a válaszom úgy folytatódna, hogy: “Te is, te gyönyörű férfiállat és azonnal szerelmeskedni akarok veled!”
Szó nélkül kapkodtam a levegőt, ahogy csókolta meztelen nyakam
Igyekeztem megtámaszkodni, mert olyan hévvel nyomott a fal felé, hogy félő volt, hogy elvesztem az egyensúlyom. A blúzom félig lecsúszott a vállamról, szabadon hagyva és felkínálva meztelen részeit a csókáradatnak. És Ő csókolt is rendületlenül. Úgy szívott magába, mintha ez lenne az utolsó esélye az életben maradásra. Egy hátsó kis teremben voltunk, fogalmam sem volt, hogy sikerült -e az ajtót valóban bezárnunk, de ebben a pillanatban már az sem érdekelt volna, ha az egész cégvezetés minket néz.
Régen túl voltam a realitás határain
Minden kétséget kizáróan az izgalom legfelső szintjén lépkedtem, hisz már javában káromkodtam. Az úrinő, aki általában bennem lakik, már hetedhét határon is túl volt és helyében ott élvezett az élveteg ribanc, aki kocsisokat megszégyenítő mocskos szájáról könnyen felismerhető volt.
Harapj, baszd meg!
És mélyen a hajába túrva húztam a fejét a mellemre. És ő harapott… csókolt és harapott, miközben az egyik kezével lehámozta a karom magáról, szorosan megmarkolta, melléfogta a másikat és két csuklómnál fogva a falhoz passzírozott. Szabad kezével egyre vadabbul próbált kihámozni a még rajtam lévő ruháimból. Felrántotta a szoknyám, ami a derekamig szaladt és harisnyás combjaim közé nyúlt. Forró voltam és lucskos… Durván megmarkolta a szeméremdombom, miközben a nyelvét mélyen a számba tolta. Kezeit épp csak mozgatta felajzott ölemen, de pillanatok alatt felnyögtem és éreztem, ahogy az orgazmus elborítja az elmém. Remegtem, rogyadozott a lábam és ziháltam, mint egy űzött vad.
A kurva életbe, de hiányoztál!
Tört ki belőlem a szerelmi vallomásnak kicsit talán alpári, de annál őszintébb mondat.
– Hát még te nekem! – súgta, nagyon halkan a nyakamba.
Újra csókolózni kezdtünk. Finom ujjaival a tarkóm simogatta, majd keze lassan a gerincemen elindult lefelé. A csípőmnél egy ponton megállt, elidőzött egy darabig, majd egy határozott, de finom nyomással elengedte. Olyan volt, mintha egy bekapcsológombot nyomott volna meg rajtam. Újra életre kelt a puncim, máris készen állt az új menetre.
A kezeim persze őt kutatták, simogattam, markoltam, ahol értem
A farka olyan kemény volt, hogy legszívesebben sikítva könyörögtem volna, hogy azonnal dugjon meg. Ehelyett finoman incselkedve nyúltam a nadrágjába és élveztem a régi, ismerős érzést. Letérdeltem és lehúztam a gatyát róla. És végre ott meredezett előttem, teljes valójában és szépségében gyönyörű férfiassága. Selyemfényű makkja úgy feszült, mintha azonnal szétrobbanna. Imádtam az illatát, a méretét, a tapintását. Meg voltam érte veszve. Olyan lettem hirtelen, mint egy kisgyerek a cukorka boltban. Teljesen belefeledkeztem az örömbe, hogy újra itt van. Alig mertem megcsókolni, látni szerettem volna közben végig. Finoman értem a nyelvemmel a hegyéhez, majd lassan, akkurátusan körbenyaltam. Először csak fönn, majd hosszában, szépen sorban végig és élveztem, ahogy a nyálamtól fényes csillogóvá válik. Végül hosszan a számba vettem és egészen a torkomig mélyesztettem.
Hallottam a hangját
…ahogy az elakadt levegővétel után egyszercsak felnyögött, valahonnan egészen mélyről, egészen artikulátlanul és mégis annyira izgatóan. Képtelen voltam elereszteni, de nem akartam, hogy vége legyen. Még nem. Felálltam, a tenyerembe fogtam és simogatni kezdtem, miközben a száját kerestem a számmal. Csókolózni kezdtünk… erősen megmarkoltam, majd kicsit eleresztettem és épp csak az ujjaimmal cirógattam, majd újra megmarkoltam finoman és mozgattam rajta a tenyerem. Mindent éreztem abból, ahogy csókolt.
Abbahagytam, ránéztem és letoltam a harisnyám, meg a bugyim. Bassz meg!
Szó nélkül odalépett és felrakott az egyik asztalra. Úgy hatolt belém, hogy közben végig a szemembe nézett és ahogy belémhatolt, azonnal eléveztem. De ez őt kicsit sem állította meg. Egyre mélyebben és egyre ütemesebben mozgatta bennem kőkemény farkát. Sikítottam minden orgazmusnál, de ez csak olaj volt nála a tűzre. Lenyúlt a bugyimért és úgy tömte be a szám, hogy meg sem állt közben. Több hónap kihagyott élvezetét szeretkezte velem épp és én persze cseppet sem bántam. Imádtam és ő az ájulásig dugott. Csak akkor élvezett el végre ő is, amikor már biztos volt benne, hogy én maximum meghalni – élvezni biztos nem – lennék tovább képes.
