fbpx

Erika vagyok, 39 éves, átlagos nő és felszabadultabb, mint valaha

Elmesélem, bár lehet, hogy nem való ide, de hátha valakinek jól jön… nameg nekem is jót tesz, ha legalább kiírhatom magamból

Már egy éve szexeltünk egymással… Azt is írhatnám, hogy jártunk együtt de, ha hű akarok lenni a valósághoz, akkor leginkább a szex uralta az egész kapcsolatunkat. Nem laktunk együtt, sőt, külön városban éltünk, sok egyéb problémával…, válások, gyerekek blablabla, szóval a találkozásainkat igyekeztük ezektől mentesíteni és csak a vegytiszta örömről szóltak. Heti egyszer, a legjobb esetben is maximum ha kétszer tudtunk találkozni, de jó volt ez így. Nagyonis jó! Sőt! Könnyű, felszabadító, sallangmentes és tiszta. Ennél biztosabb dolog még soha nem volt az életemben. Pontosan tudtam mit jelent és mennyit ér, nagyon is tudtam! De nem agyaltam rajta egy pillanatot sem. Akartam Őt mindenáron, de nem mindenképpen és nem töltögettem közös fotókat az instámra se. Miénk volt, csak a Miénk!

Azelőtt sem voltam egy halvérű nő, de amióta Andrást ismertem, szinte függő lettem

Szép lassan egyre mélyebbre, egyre intimebbre, érzékibbre merültünk a testi élvezetekben. Túl voltunk már mindketten mindenen és valami kimondatlan egyességben elkezdtünk egy saját közös utat. Annyira nyitott volt mindenre, annyira magától értetődő volt Vele minden. Csodálatos volt, ahogy milliméterenként fedeztük fel egymást, majd amikor elértünk egy szintet, új élményeket kerestünk. Nem volt ebben semmi hajszolás egyszerűen remek társra leltünk egymásban, hogy megéljünk mindent, amit az élet nekünk kínál.

Nem volt ez lángoló szerelem

De tökéletes, izgalmas és biztonságos partnerei voltunk egymásnak. Iszonyatosan vonzott, mint férfi, de a rengeteg egyéb gond amikkel a hétköznapokban meg kellett küzdenem, automatikusan távol tartottak attól, hogy komoly kapcsolat járjon a fejemben. Csak imádtam, vágytam és hatalmas erőt adott, hogy tudtam ott van nekem. Ha a barátnőm csesztetett miért nem fűzöm szorosabbra, csak viccesen azt mondtam, hogy “öreg vagyok én már ahhoz, hogy felrúgjam az egész életem, de ahhoz nem, hogy a meglévőt boldogan éljem”… és valahogy tényleg így is éreztem. Nem akartam új “aput”, nem akartam reggel kerülgetni senkit és azt még kevésbé akartam,, hogy a tökéletes szexeinket azzal terheljem, hogy leckét kell írni, csöndben kell maradni és kurvára nincs kedvem minden nap jó nőnek lenni… jó volt ez így. Heti egyszer a tökéletes, szemben a heti hétszer a hétköznapival? Nem is volt kérdés.

A randijainkat általában kis panziókban intéztük

Nem mintha ne mehettünk volna haza, de valahogy az elején ez tűnt jobbnak, aztán már ez lett a természetes. Azt hiszem soha életemben nem találkoztam még olyan Férfival, aki így imádta a testem. Abban a pillanatban amikor beállt mellém a parkolóban és átnézett, megszűnt minden más körülöttem. Egyszerűen minden a helyére került. A tűz a szemében, az a tekintet, amiből tudtam, hogy csak engem lát. Szinte hallottam a kattanást, ahogy lezár minden más ki-be menő információt és tiszta erőből csak rám figyel. Teljesen elvesztem ebben az érzésben. Hogy fontos vagyok, hogy egyetlen, hogy mindennél jobban kellek… mégha csak erre a pár órára szólt is, de ez olyan intenzív volt, hogy mindent megért.

Felmentünk és hosszú percekig csak néztük egymást

Szótlanul a szoba közepén, kapaszkodva, hangolódva, belecsúszva a boldogságba. Csak hagytuk, hogy eluralkodjon rajtunk a megérkezés öröme, csak élveztük, ahogy megtörténik velünk ez az egész. Folytunk egymásba, lélegeztünk, bizseregtünk, majd végül egymásnak estünk. Hol durván, gyorsan, mindent elsöprőn, hol olyan lassan, mint egy áztató nyár végi eső…, mindig új és valahogy mégis mindig pont ugyanolyan volt. Szinte a bőröm alatt éreztem. Annyira belém tudott mászni… Mintha sosem lett volna másként, mintha már ezer, meg ezer éve nézném a szemeit.

Megint csütörtök volt és megint a parkolóban néztem, ahogy kanyarodik be a kavicsos felhajtón

Beállt közvetlenül mellém és rámnézett, mint mindig és a testem pont úgy örvendezni kezdett, mint mindig. Annyira boldog voltam és minden porcikám csak arra vágyott, hogy csukódjon már be az a 102-es szobaajtó. Álltunk egymás kezét fogva és zuhantunk az ismerős mindent elsöprő vágyba. Lassan elengedte a kezeimet és vetkőztetni kezdett. Olyan lassan, olyan féltőn, mintha egy nagyon értékes ajándékot bontogatna épp ki. Az arca teljesen átváltozott. Mintha valami szent áhítatba esett volna. Nem csókolt meg, nem simogatott, épp csak annyira ért néha hozzám, ahogy a ruháimat fejtette le rólam, mégis annyira izgató volt az egész. 

Próbáltam én is bekapcsolódni, inget gombolni… de nem engedte

Egy szál bugyiban feküdtem az ágyon. Fogalmam sem volt mire készül, de mindegy volt, engedelmesen, mozdulatlanul és megbabonázva követtem minden mozdulatát. Elővette a kötözős hevedereket… egyszer használtuk még csak őket, pár hónapja vettük… de akkor olyan bénázósnak tűnt, szinte már el is felejtettem, hogy ott lapultak hétről-hétre a kis táskánkban. Valójában Ő szerette volna nagyon, nekem ez a cucc nagyon idegen volt az ágyból… Olvastátok Stephen King, Bilincsben című könyvét? Na én igen és igen nehezen vonatkoztattam el tőle…

De most valahogy úgy pakolta ki őket, mintha mindig ezt csinálta volna

És ez lenyűgözött. Totál lenyűgözött. Ahogy szorosan húzta a tépőzárat, a karabinert, ahogy a csuklóm szorosan a combomhoz kötözte, majd betérdelt közéjük, feltolta őket a bilincsekig is erősen azokat is odakötözte… a puncim versenyt lüktetett az agyammal, kiszáradt a szám, a bugyim viszont annál nedvesebb lett… és egyre jobban figyeltem magam. Kicsit sem volt kényelmes a póz, de egyáltalán nem zavart. Olyan volt a testem, mint egy felhúzott íj. Megfeszülve várta a kéjt. 

De Ő a csak legnagyobb nyugalomban csatolgatott

Feltekerte, ami túl hosszú volt, eligazította a párnát a fejem alatt és a lepedőt is kisimította. Mint egy művész, úgy nézett rám…, a megkötözött testemre. Boldog elégedettség volt az arcán és valami izgató révület. Utolsó lépésként feltette rám a szemkötőt. Beleremegtem a várakozásba, annyira kívántam, hogy hozzámérjen végre… de nem tette, egyszerűen kisétált a fürdőbe. Ahogy hallottam a távolodó lépteit egyre izgatottabb lettem. Ott fekve magamban, egy idegen szobában, mozdulatlanul… egészen szürreális élmény volt. 

Lélegzet visszafojtva vártam, hogy visszatérjen

Hallottam, ahogy kinyitja a vízcsapot és éreztem, ahogy lelassul az idő. Egyre jobban elveszítettem a testem. Meg-meg mozdítottam egy-egy ujjam, hogy érezzem melyik tagom hol is van és egyre jobban füleltem. Nem tudom miért, de nem szólaltam meg… pedig mindössze négy lépésre volt a fürdő, valahogy eszembe sem jutott, hogy siettessem, vagy megtörjem a pillanatot… de valahogy nagyon messze lett minden. Nagyon eltűnt a kontroll. Azt éreztem, hogy már vagy ezer órája ott fekszem és egyszercsak rájöttem, hogy nem kezet mos, hanem zuhanyozik… OK, nyugi, mondtam magamban…

…és beletörődtem, hogy egyedül vagyok

Próbáltam lazítani a kötésen, kicsit megmozdulni, de semmit se tudtam változtatni, elfogadtam hát és belesimultam végül a helyzetbe. Végre meghallottam, hogy elállt a víz és egyből felélénkültem. Minden idegszálammal a hangokat figyeltem. A kabinajtó…, ahogy törölközik…, a kissampon beleesett a csapba…, majd végül a közeledő léptei… 

Megfeszültem, ahogy megéreztem, hogy megáll az ágy mellett

Mondott valamit, de csak arra tudtam figyelni hogy érjen már hozzám, hogy simítson meg, húzza félre a bugyim és tegyen már “bármit” velem. Egyre türelmetlenebb voltam. Éreztem ahogy körbejár, a bőrömön éreztem a tekintetét, szinte éreztem, a testének a melegét. Megremegtem valahányszor úgy éreztem közelít és még mindig nem ért hozzám és én még mindig nem szólaltam meg. Egyszercsak valahonnan az időtlen és tértelen semmiből megérintett. Egy ujját húzta végig a karomon, de olyan elementáris volt, mintha az egész testem átölelte volna. Megmerevedtem és, ha lehet, még mozdulatlanabbá váltam, mint előtte voltam. Igyekeztem ellazulni, de a testem nem engedelmeskedett. Extra figyelő fokozatra váltott, kizárt mindent és elkezdett csak rá koncentrálni.  Követtem Őt, teljesen rákapcsolódtam. Ő pedig csak sétált körbe és időnként megsimított. Őrület volt. Eleinte, hiába érintett csupán egy ujjal, tenyérnyi helyeknek éreztem, majd lassan, elkezdtem egyre jobban érzékelni és egyre jobban meg tudtam különböztetni, lokalizálni a pontokat ahol hozzám ér. Mindannyiszor édes, kéjes remegéssel reagált rá a testem. Végül már meg sem érintett, mégis tű pontosan éreztem az ujját centikre a bőrömtől is és mintha áramütés ért volna, úgy áradt szét bennem az egész. Nem is a mozdulatait éreztem talán, hanem azt a vágyat, amivel érintett. Csodálatos volt! Mintha újra kódolta, vagy újraindította volna a testem.

Tényleg csodás volt. El sem tudom mondani mennyire

Amikor végre a bugyimig ért, már teljes eksztázisban voltam. Levenni nem tudta, csak félrehúzta óvatosan és kegyelemdöfésként az ájulásba nyalt. Nem tudom megmagyarázni mi történt valójába ott, akkor, de mintha újjászülettem volna. Egy sokkal érzékenyebb, sokkal érzékibb testet kaptam vissza, habnak a tortán pedig a Férfit, aki még jobban imádott. Imádta a hatalmát fölöttem, a csodát, amit Ő okozott és az új testem, amit most végre újra fel kellett fedeznie, mert ezután semmi nem volt ugyanolyan mint régen. Minden máshogy volt, mint az elmúlt egy évben, vagyis minden sokkal jobb lett, mint valaha.

Hát, én mondom, ne ítélj elsőre! Hagyd a francba a beragadt dogmákat, mert tényleg ilyen egyszerű, hogy egy durvának és perverznek kikiáltott eszköz, amitől félsz, egy csapásra a világ legérzékibb, legintimebb élményéhez legyen a belépőd 😉 

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    error

    Ha tetszett kövesd a többi oldalunkat is!

    YouTube
    YouTube
    Instagram

    A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

    A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

    Bezárás