Még a lófarkast beleírhattam volna, de hát mégiscsak úrinők vagyunk! Nemigaz?!
Minden szentnek a maga juhásza felé hajlik a keze. De ha épp nincs kéznél? Akkor bizony, adjon fel hirdetést az ember lánya!
Kis bajban voltam én is, mert nem olyan rég, megígértem egy kedves barátnőmnek, hogy a fenti paraméterekkel rendelkező juhászt, megkeresem, levadászom és a kitépett szívét tálcán hozom el neki.
Jó, az utolsó részt (azt hiszem) nem gondoltam komolyan! De már tényleg érdekelt, hogy megtalálom e egyáltalán.
Szóval, van ilyen férfi?!
Van!! És nem is egy! Tudjátok mit? Tele van a világ ilyen férfiakkal! Sőt! Ilyen nőkkel is, ha már itt tartunk.
De tényleg! Nem hittem a szememnek, hogy mi megy a mai társkereső piacon. Őrület.
És képzeljétek, a hirdetések jelentős százaléka nem kamu!
Igazi, hús-vér emberek, kendőzetlen képekkel, kitárulkozó vágyakkal.
Csak rákattintasz, visszakattint és ennyi. Vagy nem…..
De legalább végre megvilágosodtam e felfedezésemtől!
Ugyanis pár éve már nem értettem, hogy a 40-es, 50-es ismerőseim, csak úgy csaponganak. Nem kicsit. Nagyon. Orruk a földön (értsd, szemük a monitoron) kereső módban, és mint a vadászkutyák hajtják a nyomot.
Csak egy példa:
50-es férfi álldogál a munkahelyi büfében. Egy nem túl közeli haverja (nem barát!) mellé lép, és megkérdezi:
-Megmutassam a legújabb barátnőmet?
-Persze!
Előkapta a telefonját, kikereste a képet, a haver szeme meg majdnem kiesett. Basszus, egy full meztelen huszonéves bombázó, szétrakott lábakkal…..
-Nagyon csinos -nyögte ki, mert még nem tudta, hogy ez most vicc, kandi kamera vagy ő tényleg ekkora balfasz.
De nem! Tényleg a „barátnője! volt.
Már egyszer legalábbis. Az előző héten. Közvetlenül a másik bombázóval való randija után. És most kicsit nagy a baj, mert találkozni szeretne egy másik hasonlóan csini lánnyal, de mi van, ha az mégsem ennyire szexi, és akkor nem szeretné ezt elveszíteni, de azért az mekkora para, ha ki sem próbálja azt az újat, pedig lehet, hogy sokkal jobb, mint ez…..
HOGY MIIIII?????
És ezt, egy felnőtt férfi, ott a büfé teraszán, halál komoly fejjel magyarázza. Halkaszavú haverja, meg még mindig nem pontosan érti, hogy ő mit cseszett vagy csesz el folyamatosan. Vagy most akkor mi a normális? Ő a hülye, vagy itt valami nagy baj van.
Félelmetes, ugye? Hát kicsit elkapta a gépszíj. Mint oly sok mást is.
Persze nem lenne ekkora a baj, ha csak egy fikarcnyit is tisztában lenne bárki a saját vágyaival.
De ebben a rohanásban azért elég nehéz lehet megfogalmazni azokat, lássuk be. 😉
Hetek telnek el, mire „a szerencsétlen” feleszmél, hogy többet dugott, mint ahány kávét ivott.
Mert a lehetőségek, a testek száma lassan tényleg végtelen.
És persze aki keres, talál. Aki viszont tudatosabban keres, sokkal jobbat talál.
Persze, a nagy számok törvénye alapján, valóban összejönnek néha nagy találkozások is. De nem mernék most erre statisztikát készíteni.
A legszomorúbb azonban talán mégis az, hogy ebből a sok kapcsolódásból, néhány napon belül, már tuti nem fog tudni felidézni egy tekintetet, egy mozdulatot, vagy egy illatot sem.
Na és, ahhoz sem kell felnyitni a borítékot, hogy tudjuk, a következő baráti vacsorára, családi ünnepségre is egyedül fog megérkezni.
