“Figyelj! A rinya nem jön be!”

Emlékszel még, melyik filmben hallottad ezt? Valójában mindegy, de nekem akkor, ott, Emma Thompson-tól, nagyon betalált…

 

És Áginak is… mert szerencsére Ő is megkapta, a megfelelő pillanatban:

 

“Évek óta szüttyögök. 27 éves múltam és nincs egy épkézláb kapcsolatom sem… mármint pasim.

Van diplomám, nyeltudásom, munkám, önkéntes segítő vagyok és kurva jól táncolok. Eszem-iszom, mások által csinosnak mondott csaj vagyok… és semmi…

Mondjuk most, ahogy magam hallgatom, még egy rohadt társkereső hirdetést sem tudnék feladni, olyan béna vagyok.

 

Amióta szakítottunk életem egyetlen, igaz szerelmével, képtelen vagyok normálisan nézni a férfiakra

Lehet, hogy azért mert nem is Ő volt igazi és mert nem is volt szerelem…? Mindegy, a lényeg, hogy körülöttem mindenki szexel, gyereket szül, vagy házasodik. Én meg csak kísérgetem őket.

Pedig esküszöm, lelkes vagyok. Ott vagyok minden buliban, ahová elhívnak. Nem zárkóztam be, nem borultam magamba, nem akarok egyedül megrohadni. Csak egy normális pasira vágyom. Egy hercegre, a nagy, fehér lovával.”

És ekkor leszállt hozzám “tündér-keresztanyám”, vagy ahogy mindenki ismeri Adrienn, és a maga nemes egyszerűségével seggberúgott

Együtt kávéztunk és épp belelendültem volna, a “nem értem mi a baj velem, pedig olyan jófej vagyok… és szeressünk már végre engem” kiselőadásomba, amikor előtört belőle az őszinte és kíméletlen barát

– Te most tényleg ennyire hülye vagy?? – hangzott a mellbeverő, de kijózanító kérdése. Hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem, nem állítanám de, hogy hatásos volt, az biztos! Azonnal abbahagytam az önsajnálati monológom és megszeppenve fordultam felé

– Miért??? Most mi nem vagyok, vagy mit mondtam rosszul?

– Ohhh, hát basszus, mégis milyen francos hercegről beszélsz?! Milyen rohadt fehér lóról?!

– Nem értelek! 

– Ági cseszd meg! A rinya nem jön be! Nem várunk a pasikra! Pasizunk! Tudod mi a te legnagyobb bajod?? Hogy kurva régen nem rakott fel senki az asztalra és nem b@…tt meg úgy isten igazán!

– Hát… öööö… Nem. Tényleg nem. De az mit segítene rajtam?

– Hááát, minimum a kedved jobb lenne… és nem kevésbé a szagod! Tudod…

– Hogy mi???! – most már tényleg bántott a stílusa

– A szagod basszus! Ne mondd, hogy soha nem hallottad?! Ferromon! Kémia…, biológia…, vonzás… tudod! Nameg, guba a gubához, hasonló-hasonlót… blablabla. Mi ebben olyan bonyolult? Csak szexszel tudsz szexet bevonzani. Szóval, ha jót akarsz magadnak és nem nőtt még össze a lábad között, tegyél egy szívességet a testednek!

– Úgy érted, csak úgy szedjek fel valakit, vagy ugorjak az első lassabban közelítő pasi nyakába?

– Úgy!

– Egy jótündértől, azért egy egy kicsit fura tanács…

-Márminthogy én??? Jótündér? Ez mókás! Na, ne velem foglalkozzál! Menjél és élvezd amid van! És Drágám, a rinya tényleg nem jön be!

…hát valahogy így kaptam meg életem legjobb tanácsát

És én szót fogadtam neki. Aznap ugyan nem, de másnap bizony már ott tomboltam az első buliban és bizonyhogy hazavittem az első kedves hímet. És tudod mit? Baromi jó volt. Ahogy leraktam a hülye paráimat és elfogadtam, hogy akár jól is érezhetem magam, abban a pillanatban, meg is történt. Persze, nem ez életem büszkeség menete, de semmi olyat nem tettem, ami bárkinek is ne esett volna jól. És, hogy -minden jó, ha jó a vége- két pasival és két héttel később, már hosszú hétvégét terveztünk életem igazi, új szerelmével.

 

 

Ez a kis kizökkentés felnyitotta a szemem

…és a tudat, hogy kívánatos és felszedhető nő vagyok, azzá is tett. És most végre határtalanul szerelmes is vagyok.
Ennek pont ma két éve. …és képzeld, vacsorát főzök. Igazi “gyertyafényest”!  😉