Erika barátnőm hívott fel, kissé zaklatottan… na jó, nagyon zaklatottan és kérdezett:
– Én ezt nem értem -vág bele egyből- nem akarok tőle semmi, Ő sem tőlem, a kémia működik, mint a karikacsapás, azt hinném ennyi, de nem. Nem marad ezen a szinten
– Majdnem értelek, de igazából egyáltalán nem. Mi is a baj pontosan? – fogalmam sem volt hová akar kilyukadni
– Hát az, hogy csak szex. Érted. Találkozunk, szeretkezünk és továbbmegyünk. De nem működik…
Nem működik, mert, ha nem akarom, akkor is ott motoszkál a fejemben. Nem tűnik el attól, hogy visszaveszem a bugyim. Érted? Egyáltalán nem akarok tőle tényleg semmit, sem beszélgetni, sem újra látni, de a gondolataimban akkor is ott marad. Van, hogy beszélek is hozzájuk! Esküszöm. És ezt nem értem. És a legtöbbször nem is egyből utána, hanem napokkal később…
– Állj! Jól értem, hogy az a bajod, hogy valakivel randizol, szeretkezel vele és utána még gondolsz rá??
– Aha, jól. Dehogy miért? Meg miért ennyire?
– Hát azért drágám, mert ez ilyen. Mármint nem a szex, hanem az élet és az emberi kommunikáció. Ha egy ember a metrólépcsőn rádmosolyog, azt nem viszed el magadban akár egész napra is? Dehogynem! …szerencsére, pedig őt jó, ha öt másodpercig látod.
„Beszélgetünk, mosolygunk, szerelmeskedünk, jó kis adok-kapok az egész életünk”
Hogy ki mennyire hat ránk, az nyilván nem mindegy, de, hogy mindenki hat valamennyire, az biztos. Fogadd el és élvezd! Ja, és beszélgess többet, szexelj kevesebbet 😉