Egy csodálatos, nem tökéletes női test története…
Nézzük tehát Anikó hogyan jutott túl, feszes hasa elvesztésének gyászolásán:
“Ott tartottam, hogy már épp jól voltam. Sokat fogytam, rengeteg sportoltam és épp szexisségem egyik csúcsnapját ünnepeltük a férjemmel, természetesen szexszel.
Már tényleg nem utáltam mindenkit, aki azzal jött, hogy rajtam múlik szeretem-e magam…
Már nem szóltam be mindenkinek aki bezzeg “sarkakatázott” és kezdetem elhinni, hogy tényleg igaz lehet a nézet… lassan kezdtem magamévá tenni az új testem. Nem ujjongtam, de élveztem, hogy rámjön a régi farmerem és naponta többször pózoltam a nagytükörben a régi gönceimben.
Nos, sok idő után, végre egy egész délelőtt édeskettesben…
Volt “ágybakávé”, villás reggeli és hosszú-habos fürdőzés is. Végül a kanapén kötöttünk ki. Annyira jó volt végre mindentől mentesen “csak” egymásra figyelni. Minden korlátot elfelejteni, vad, tiszta vággyal, teljesen meztelenül egymás karjában lenni. Nem kellett takaró, nem kellet zárni az ajtót, lent tartani a hangerőt… Végre fesztelenül, újra kamaszos hévvel, minden pózt újra kipróbálni és élvezni egymást. Csodálatos volt. A nap hosszú sugarakkal borította be a nappalit és nekünk nem kellett sötétben lennünk.
Újra nézhettünk egymás szemébe úgy, mint már hosszú hónapok óta nem
Erős kezeivel markolta a csípőm és ütemesen hatolt belém újra, meg újra pont úgy, ahogy szeretem. Alig halottam a hangját a saját zihálásomtól, de rémlett, hogy folyton a testem dicséri…, a hajamba túr, majd újra megszorít, és a fenekembe markol… imádtam. Végül már sikítva élveztem és azt akartam, hogy soha, de soha ne legyen vége… de akkor történt valami. Valami olyat láttam, amit nem kellett volna. Az egyébként álló helyzetben teljesen lapos és kábé csíkmentes hasam, négykézláb, pacalmód lógó, visszataszító bőrcafrang volt. Totálisan kiborultam. Persze nem azonnal, de másfél perc múlva igen.
Oké, elfogadtam. Oké, szeretem. De hogy, baromira nem tetszik és sohasem fog, az is biztos
Napokig a hatása alatt voltam és tudtam, hogy nincs megoldás. Vagy kibékülök a helyzettel, vagy soha többé nem szerelmeskedünk ebben a pózban. Az utóbbi mondjuk egy kicsit bajos volt, mert ezt szerettem a legjobban, szóval sajnáltam volna magunkat, ha le kell mondanunk róla. Olvastam lelkesen a lélekedző női cikkeket, de most már bárhogy álltam, ezt láttam magam előtt. A hasam egy katasztrófasújtotta övezet lett számomra.
De, hogy egy női gardrób sok mindenre gyógyír, ismét beigazolódott
Délután, a nagy ruhapakolós napon, előkerült egy fiókból egy viharvert szatyor. Hát igen, a viharvert szatyrok, olykor nagy kincsek rejtői. Tudjátok mi volt benne? Egy nagyon kurvás fűző. Valami farsangi, vagy nem tudom milyen eseményre kaptam egy barátnőmtől és mivel soha nem került ebből a szatyorból kijjebb, nem is gondoltam, hogy ez egy szenzációs segédeszköz. Pedig az! Ha hiszitek ha nem, ott, a gardrób közepén állva, azonnal felpróbáltam… és képzeljétek csoda történt. Álltam a tükör előtt és nem hittem a szememnek. Gyönyörű voltam. Azonnal előkotortam a lakk magassarkúmat is és csak néztem, néztem a saját tükörképemet sokáig.
Szexis és kívánatos voltam, az undok hasam nélkül
Hajoltam jobbra, hajoltam balra, de csak a gyönyörű, makulátlan, vékony derekam látszott a fekete csipke alatt. Azon melegében felhívtam a férjem és randit kértem másnap délelőttre. Mázlim volt, befértem a napirendjébe.
Nem volt, se kávé, se reggeli, se fürdő
Ahogy a gyerekek elmentek, bezárkóztam a fürdőszobába, magamra igazgattam a varázs-darázsderék-szuperszettet és egy látványos (értsd jó hangos) belépővel kitártam a hálószoba ajtót. A férjem tekintetében minden benne volt. Nem sajnálta sem a kimaradt kávét sem a reggelit. Most végre tényleg úgy szerelmeskedtem mint ezer éve nem. Totálisan magabiztos voltam és maximálisan gyönyörűnek éreztem magam. Olyannyira, hogy a nagytükör előtt kötöttünk ki végül. Eszméletlen volt. Felszabadultam és soha többé nem gondoltam semmilyen hiányosságomra. Tudtam, hogy elképesztően nézek ki. Persze, azóta már simán elhagyom a “jelmezt”, de a kezdeti visszarázódáshoz, igenis jól jött!
Szóval, jöhet nekem bárki a meztelenség fesztelenségével, szerintem mindenki találja meg azt, ahogyan és amiben úgy tud önmaga lenni, hogy ledőlnek a korlátai.
