Figyelem! Gyerekes-reggeles tanmese következik, mégpedig az elengedés és a türelem erejéről

Tudom, hogy tudod, hogy fontos. Én is tudom. Mégis úgy ver hátba, amikor újra felfedezem, hogy csak pislogok. Aztán meg persze nagyon szégyellem magam, hogy miért nem tudom ezt minden nap??!
Amikor pedig annyira egyszerű
De tényleg, mint egy pofon, vagy mi. Naszóval az történt ma, hogy péntek reggel volt. És nekem se kedvem, se erőm nem volt a reggeli rutinhoz. Két fiúgyereket ébresztgetni, kiimádkozni az ágyból és időben felöltözve, reggelivel megtömve az ajtó elé készíteni Őket, indulásra kész állapotban.
Próbáltam jobbról, próbáltam balról, amikor is A”Miskolci Béka” észrevétlenül a kezembe ugrott és átvette a szerepem
Na jó, nem bolondultam meg teljesen, de valójában tényleg ez történt. 😀 Életre kelt a kezemben és lenyúlta a hangomat… Hát igen a „Miskolci Béka” tényleg nagy penge ebben, például egyszer egy hétvégét mentett meg a puszta jelenlétével nekünk és bár ez egy másik sztori, annyit azért elmondok belőle, hogy igen, a zöld kis barátunk akkor került hozzánk, amikor, oly sok kisgyerekes családként, mi is azt gondoltunk, hogy a felnőtt fesztiválok tök élvezhetőek kicsi gyerekekkel is, és hát azt kell, hogy mondjam, hogy nem. Hiába mondják, hogy van gyerekprogram is, meg műsor, meg minden izgi kisded cucc, baromira nem egy karonülő gyerek terepe egy fesztivál sem. Mindannak ellenére, hogy tuti van neked is jópár ismerősöd, akik igen határozottan próbál meggyőzni ennek az ellenkezőjéről és számos olyan sztorit tud mesélni neked, amikor ők elképesztően jót szórakoztak kicsinyekkel egy ilyen eseményen, én akkor is azt mondom, ha nem akarsz magaddal és a saját gyerekeddel kicseszni, nem cipeled magatokat ilyen eseményekre, ha nem muszáj. És mégis miért lenne muszáj?! Na jó, erről ennyit, a lényeg, hogy egy évekkel ezelőtti miskolci kocsonyafesztivál ékes szerzeménye ez a kis béka.
Szóval ott tartottam, hogy A „Miskolci Béka” a kezembe akadt és életre kelt
Bebújt a takaró alá, lehúzta a zoknijukat és felborzolta a hajukat, ők pedig kacagni kezdtek és pillanatok alatt keveredtek bele a reggeli mókába a zöld plüssel. Válaszolgattak neki, húzták őt, vicceskedtek vele, öltöztek, a kedvéért, sőt, egy szemig fogyott el minden a tányérról és mire Béka úrfi észbe kapott volna már az autóban ült, a biztonsági övvel gondosan berögzítve és izgatottan indult az oviba, meg az iskolába.
Bakker! Szar anya vagyok???
Miért nem ment ez ma nekem egyedül? Hát a fene se tudja. Egyszerűen vannak ilyen napok. És tudjátok mit? Ahogy Juci barátnőm mondaná: „Nincs ezzel semmi baj!”. Ma egy kicsi zöld béka nekem is segített türelmesebb anyunak lennem és segített a gyerekeimnek is abban, hogy kizökkenjenek a reggeli rutinjukból. Szóval engedd el olykor a megszokottat, ne erőltesd, amiről te is érzed, hogy ma nem működne és engedd be néha a „Miskolci Békát” az életedbe! 😉