A legbrutálisabb párkapcsolati bűncselekmény

…avagy a változás jogát márpedig fenntartom!

Imádom, vitathatatlanul a kedvenc mondatom a tanácsadásaim során, a:” pedig annyira imádta”,  vagy a “pedig annyira jó ötletnek tűnt”. Szerinted mennyire számítasz én-szédelgőnek, ha “néha” véleményt módosítasz? Felelősen benne lenni a saját életedben azt jelenti, hogy soha nem gondolhatod meg magad?! A frászt! De vajon van különbség a soha, a néha és az ésszerűen megváltoztatott vélemények között? 

Juli

Körülbelül csillió hete kezdődött, vagy talán még egy másik dimenzióban, amikor a Gyuri korszakalkotó másodállási lehetőséggel állított be azon a kedd estén. Annyira boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Hónapok hosszú vitái meghozták hát a várva várt eredményt, végre Gyurcimban csak felébredt a férfi őserő, sarkára állni készül és sok pénzt keresni. Kezdtem rózsaszínben látni a világot, elképzeltem, hogy talán lesz annyi pénzünk a hónapok végén is, hogy ne kelljen rendre a fodrászt lemondanom. Konkrétan röpködtem. Nem, tényleg nem akarok szemét pénzhajhász feleségnek tűnni, de nagyon elegem volt már a lemondásokkal teli évekből. Van ez a szerelem meg ilyesmi, nade… mindegy. Nem luxusautóra vágytam, csak egy kis biztonságra és egy kábé közepes életre.

A melóhoz persze be kellett fektetnünk…

Nem sokat, mondjuk pont annyit, ami nagyon hiányzott a következő hónapból. Mivel félretett pénzünk nem volt, előre vettünk el dolgokból, és tologattuk a havi kötelezőket. Volt már ilyen máskor is, de most boldogan tettem, hisz láttam valami fényt csillogni az alagút végén. Még kábé két hétig. Amikor Gyuri egy este totál lesújtva jött haza. 

– Bedőlt az ötletem cica. Nincs vállalkozás. – és leroskadt az egyik konyhaszékre

– Mi az, hogy bedőlt?? Hát el sem indult. – estem kétségbe azonnal, agyam kattogott, hogy mégis mi történhetett

– Nem is fog. Semmi értelme. Megnéztem és én lennék a negyedik a városban, aki belevág. Így már semmi, de semmi értelme… és kedvem sincs megint küzdeni mindenkivel, mindenki ellen. – fogalmam sem volt mit mondjak. Egy pár órát nagyon sajnáltam… tényleg! Majd elkezdtem magamban őrlődni. Jöttek vissza a mondatok…: Nincs kedve?? Gyűrtem, rágtam, nyeldekeltem, de ez valahogy nem ment le a torkomon. Persze nem vagyok egy balhés asszony, meg úgy össze is szaladt estére a sok feladat, nem volt energiám ezt a beszélgetést újra felhozni.

Valami hirdetési oldalra felrakott egy-két dolgot azokból, amiket megvettünk

De nyilván az összes befektetett pénzünk nem tudtuk vissza szerezni. Az összeset?? Ááá, a nevetséges töredékét sem. Valahogy azért túl lettünk ezen. Pár napig nem igazán szóltam hozzá, de neki mintha fel sem tűnt volna, ugyanúgy csacsogott, sörözött, tévézett esténként, mint aki jól végezte a dolgát. Mintha simán kiesett volna a fejéből, hogy kurvára semmi sincs rendben. Hogy ugyanúgy kuporogva élünk és, hogy bármikor oltári nagy haragra gerjedhetek, mert már megint az anyámék fizették be a gáz számlánkat. De nem. Teltek az esték szépen egymás után, dehát örökké nem mehetett így. Nem durván, nem is számonkérően, de azért csak elkezdtem kérdezgetni, hogy mégis van-e valami mentő ötlete az életünkre, hogy nem érzi-e, hogy mennyivel jobb lenne ennél jobban élni. 

– Folyamatosan ezen agyalok szívem, hidd el – vágta rá, miközben annyit sem tett, hogy a tekintetét felém fordítsa

– Tényleg? Min?? – annyira ideges lettem, hogy konkrétan majdnem felrobbantam

– Hogy, hogyan lehetne nekünk jobb – még mindig nem nézett rám

– És??? Van is valami eredménye a sok gondolkozásnak? 

– Nem bírom ha nyaggatsz! – tört ki, mint egy vulkán – Úgy csinálsz, mintha ez az egész csak neked lenne fontos. Mintha én egy senki lennék. Vagy mintha nem ezen görcsölnék nap nap után, hogyan jussunk előrébb – esküszöm, fröcsögött a nyála, ahogy beszélt

– De én erről semmit sem tudok! Honnan tudjam, hogy miket gondolsz a fejedben? Látszani nem látszik semmi! Nem mesélsz, nem beszélsz, nem osztasz meg velem semmit. Már arra sem emlékszem mikor szexeltünk utoljára!

– Na, kurva jó! Témánál vagyunk. Ez a kettő fontos dolog van, az életedben. A pénz meg a szex. Semmi másra nem is tudsz gondolni

– Te hülye vagy! De egyébként igen, kurva fontos nekem ez a két dolog és szerintem ez minden házasságban kurva fontos! És nehogy azt mondd, hogy még sosem mondtam! És… – elfogyott a levegőm, meg az érveim is. Ott álltam hülyén… a végén még én lettem a hibás. Szuper. Nem is hittem el. Egyszerűen nem tudtam mit mondjak erre.

– Jó, most tényleg nem értem minek fújod fel hétről hétre ezt az egészet – visszaült lenyugodva és úgy folytatta, mintha egy tök normális beszélgetés lenne, amiben vagyunk – úgy csinálsz, mintha nem lenne mit ennünk, vagy nem tudnék mondjuk tankolni. Mi a bajod? Van munkám, nem is keresek rosszul, te is szépen hozol haza… – és lenyomta ugyanazt a nagymonológot, amit csak az idén, legalább tizenötször hallottam tőle. Miszerint semmi gondunk, mindenünk megvan és mindenkinél csúsznak be pénzügyi gondok, ez egy ilyen világ most és tök fölösleges teperni, mert bármibe fogunk, az csak a pénzt viszi, ugye a legutóbbi próbálkozást is, aztán ki tudja mikor hozna bármi profitot…

De az én fejemben ez a világ nem létezett

Az én fejemben csak a lusta a férjem volt, meg én, aki vagyok akkora balfék, hogy simán elmegyek másodállásba, meg gürcölök és támogatom és még elhiszem neki századszor is, hogy mellém áll.

– De akkor mégis mi a fészkes francnak hitegettél, hogy van kedved bármibe is belevágni? Minek?? Miért hiteted el velem ezt újra és újra? – totál összeomlottam.

– Mert tudom, hogy te ezt szeretnéd. Tudom, hogy ilyennek szeretnél látni… és mert akkor nem nyaggatsz ezzel folyton – majd egy nagyot kortyolt a söréből.

Tanácstalan, elveszett és halálosan csalódott voltam

Úgy éreztem egyedül állok az egész világgal szemben. Volt egy tervem, egy célom és ezekhez egy párom. És most kicsúszott a lábam alól a talaj. Hibásnak éreztem magam, hogy hónapról hónapra hittem neki és szégyelltem is magam, hogy olyan sütnivaló bolond voltam, akit ennyire át lehetett verni.

• Hát hová lett a szerelem?

• Vagy soha nem is szeretett talán?

• Vajon másról is hazudott?

• Tényleg normális, ha egy felnőtt férfi havonta meggondolja magát?

• Valóban én vagyok a világ barma, vagy tényleg ennyire vak ez a rohadt szerelem?

…csak a kérdéseim maradtak és én. És most nagyon félek. Félek, hogy talán nem is lesz soha senki aki őszintén válaszolna ezekre nekem.