Emlékeztek Rékára? Jöjjön a folytatás…
….még mindig a második randi előtt, de már jóval az üveghegyen túl
Óvatlan Rékánk tehát ment tovább az úton…vagyis sodródott az ismeretlen érzésekkel, nameg az ismeretlen pasival. És persze flörtölt minden éjjel….és minden nappal:
“Már rég nem voltam a magam ura. És már nem is próbáltam megérteni ezt az egészet.”
Már nemcsak éjjel üzengettünk. Gyakorlatilag folyamatosan online voltunk. És még mindig a két héten innen.
Lassan úgy ismertem, úgy éltünk, mintha az lenne a valóág. A mindennapi dolgokat épp csak érintettem, de az igazi létem, az a billentyűk között volt.
A napok egy folyamatos szexuális vágyban lebegő masszává váltak. Képek, mondatok, néha egy-egy ellopott beszélgetés és képek, képek, képek, nameg az arra adott reakciók.
Zs:- Nem hiszem el. Még mindig meg tudsz lepni!
R:- Ez most jó, vagy rossz?
Zs:- Majdnem lefejeltem a monitort! Szerinted?
R:- Szerinted van még??
Zs:- Hihetelen vagy! Még mindig képes vagy felülmúlni önmagad….és az elképzeléseimet.
Zs:- Mit fogsz csinálni velem, ha végre találkozunk?R:- Húúú! Úgy érted, hogy hozzádérhetek végre?
Zs:- Úgy lesz, ahogy szeretnéd! Ha akarod én meg sem érintelek.
R:- Nos…… ez a felállás egészen más távlatokat nyit nekem.
Zs:- Szóval?
R:- Amit akaork?? Húú….Hát levetkőztetlek, és tényleg nem érhetsz hozzám. Kicsit se!
(ez akkor még elég utópisztikusnak tűnt, az első randi fényében…és akkor még azt hittem ez a titok. Nameg az, hogy “szétkényeztessem” nyilván)
……és ezután természetesen elhangzott minden, ami egy átlagos úrilány szájából elhangozhat, amikor azt képzeli, hogy a szájával fogja kinyírni a pasiját
Zs:- Ennyi?
….miii?? kétszer élveztem el, míg leírtam! és ez ennyi??
R:- Másfél óra alatt? Igen. Azt hiszem ennyire lennék képes. Igen, ennyi. De mégis mire gondolsz?
Zs:- Semmire. Csak kérdeztem.
R:- Nemáár! azonnal mondd el. Mégis mi mást tehetnék még veled?!
Zs:- Küldhetek videót?
R:- Persze.
….és megérkezett az első. Nem annyira tudtam mit gondoljak. De gyorsan követte még kettő és akkor meg még annyira sem tudtam. Konkrétan lebénultam.
A videón elég durva BDSM jelenetek voltak. Amiktől én körülbelül olyan távol voltam, mint Makó jeruzsálemtől. De még elképzelésben is. Sőt. Inkább riasztott a dolog, mint beindított.
Egy másodperc alatt Őt is olyan távolinak éreztem, hogy sírni tudtam volna.
Fogalmam sem volt semmiről. A gyomrom gombócban, a torkom összeszorult, émelyegtem…pont mintha megcsaltak, vagy elhagytak volna.
Ott álltam…a buta kis képeimmel, meg a béna “orálisan hűde jó vagyok” elképzelésemmel és úgy éreztem, hogy csúnyán átvert.
Zs:- Átment?
R:- Át.
Zs:- És? Mit gondolsz?
R:- Pill. Még nem tudtam megnézni (…hazudtam gyáván, mert képtelen voltam bármit is mondani)
Zs:- Ok. Kicsit nem leszek, tárgyalok. Jövök majd.
R:- Ok. Jó munkát. (…írtam totál letaglózva és kurvára elveszve)
Megnéztem újra. És persze még egyszer, meg még egyszer. Próbáltam úgy nézni, hogy hozzáraktam őt. A finom mozdulatait, ahogy nézett, az elmúlt egy hét összes kedves mondatát. És lassan elkezdett szelidülni a történet. Már nem tűnt olyan félelmetesnek. Sőt. Már annyira idegennek sem.
Zs:- Szia! Vagy?
R:- Ühüm. Még kicsit.
Zs:- Megnézted?
R:- Meg
Zs:- És? Nagyon gáz?
R:- Nem. Már nem. Csak nem tudom hol vagyok ebben én.
Zs:- 🙂 Hát remélem a jobbik végén 🙂
R:- De mi van, ha ez nekem nem megy?
Zs:- Mégis mi lenne? Akkor nem csinálunk ilyesmit.
R:- Nade, ha Te erre vágysz….
Zs:- Rád. Veled bármire. Ez csak egy lehetséges opció a folytatásra.
R:- Ok. De hozod a puha szád?
Zs:- Minden nálam lesz, ami kell ;-). És semmi olyan nem fog történni, amit te ne akarnál! Viszont most el kell rohannom, de este leszek.
R:- OK, szia
A fotók még durváddak, a párbeszédek mocskosabbak a vágyak pedig egyre vadabbak lettek. És menthetetlenül közeledett a második találkozás.
….és a végére -már megint- idekívánkozik az első rész lezárásának az ismétlése, szóval copy-paste:
