Emlékeztek Rékára? Folytatom a történetét…mert bizony az első randi, nem az utolsó volt…
Óvatlan Rékánk tehát ment tovább az úton…vagyis sodródott az ismeretlen érzésekkel, nameg az ismeretlen pasival. És persze flörtölt minden éjjel:
“Olyan voltam, mint egy lökött, hormontúltengéses kamasz”
Néha megpróbáltam magam kívülről nézni és hát, ha nagyon őszinte akarnék lenni…de nem akarok. Legyen elég a sztorim, ne firtassuk a józan eszem. Bocs.
A következő liason-unkra közel két hetet kellett várnunk. De ha jól meggondolom, gyakorlatilag minden áldott nap szexeltünk. Éjjel, munka után ott vártuk egymást a csetablakban. Ahogy zöldre váltott a kis pont, már rutinból nedvesedni kezdtem. Hja, a jó öreg Pavlov! Nameg a reflexe.
Őrületes napok vették kezdetüket!
-Szép estét! Végeztél?
-Pill. Elküldöm és igen.
-Ok.
-Na?? Én itt! 🙂
-Szia! Hogy vagy?
-Mi van rajtad?
-Tesssék? 🙂 Hiányoztam?! Vagy mi?!
-Nagyon! Na??
-Meg fogsz döbbenni! Pizsi!
-:D 😀 😀 a szokások rabja vagy
-Mert jó.
-Muti!
-Úgy érted fotót kérsz?
-Úgy
-Hááát….ez most így elég béna lenne….
-Viccelsz? Nemáár! Azonnal!!!
-Te akartad…
És elindult életem egyik legizgalmasabb kalandja. A saját testem körül.
A következő napokban a szende-cuki, pizsamás fotóktól a profi domina szintig tornáztam magam. De nagyon durván! Tudom, hogy hülyén hangzik és lassan az ostobaság határát súrolja ezt szajkózni, de tényleg nem értem mi történt velem.
Hiányzott. Akartam.
Rohantam haza ebédidőben, alig vártam, hogy este legyen…és napközben is csak azon agyaltam mit vegyek fel, mi legyen rajtam a következő képeken.
A végén tényleg olyan fotóim voltak, hogy még én is megkívántam volna magam, azok alapján.
Nem tudok más magyarázatot, minthogy tényleg csak ő járt a fejemben egész nap.
Totál kitörölt onnan minden mást.
Másra sem gondoltam, csak a szájára, a kezére, az arcára…ahogy nézett a széken ülve….
Egész álló nap nedves bugyival járkáltam. Majd megvesztem.
És mivel más módom nem volt a levezetésre, sorra készültek a fotók.
Minden sorozat egy orgazmusáradat volt.Életemben nem szerettem még magam ennyire. Minden kattintás neki készült. Úgy éreztem, mintha Ő nézne. Amit a keresőben láttam, azt Ő látta. Az Ő szemével néztem magam. Gyakorlatilag Vele szexeltem és nem fotókat készítettem. Ő volt a kamerám. Vagy a kamera volt Ő?! Mindegy, nagyon rápörögtem.
És éreztem, hogy Ő is. És persze irányított is.
Na nem durván, de nagyon konkrétan.
Mindig nagyon határozottan dícsérte, ami igazán tetszett neki. Tényleg megnézett mindent és látott is.
Engem!
És nekem persze más sem kellett. Annyira élveztem, vártam, izgultam.
Elképesztően felemelő utazás volt. Rengeteg dolgot tudtam meg magamról és olyan kapuk nyíltak meg, amikről eddig nem is tudtam, hogy vannak.
Beszélni, csak alig-alig tudtunk.
Munka, család, munka…munka….család….
Én egy darabig fogalmaztam ugyan fejben a mondataimat, és egy csomó mindent akartam neki elmondani, de ezek a beszélgetések szépen, idejüket és érvénzyüket vesztve elmaradtak.
Helyettük viszont gyűltek a fényképek és az orgazmusok halomszám….
….és a végére idekívánkozik az előző lezárás ismétlése, szóval copy-paste:
