Most komolyan! Ez miért ekkora para?
Hölgyeim! Ismét a „jótanács” jön az elejére: meg kell tanulni őszintén bókolni.
Napok óta tart fogságban az élmény.
És szerintem téged sem fog hidegen hagyni.
Anita:
„Nincs mit ragozni az ügyön, szex volt az első csetelésre. Minden a helyén. Eszünk, igényeink, vágyaink, korlátaink és a vágy, hogy ezeket mind elveszítsük. Együtt.
Nem volt találkozás azonnal, de annál szenvedélyesebb lett, amikor összejött. A fizikai távolság és a kénytelen programozás, csöppet sem vett el az esemény fényéből.
Sőt! Ragyogó, csillogó és minden univerzumon átívelő volt az élmény.
Eszem elveszítve fedeztem fel azt, amire hetek óta vágyódtam
Mindent azonnal és nagyon akartam és szerencsére Ő is. Habzsoltuk egymást és tobzódtunk az élményben.
Mindent elárasztó, mindet elsöprő és mindent felülíró volt.
És pont ennyire volt megnyugtatóan ismerős, nyugodt és harmonikus. Az újdonság varázsa és az ősi felismerés bombaként robbant a kis hotel szobában.
Az első találkozásnál annyira természetes volt minden, hogy egyszerűen nem voltak korlátok
És mivel nem a visszafogottságomról vagyok híres, ennek azonnal hangot is adtam. Nemcsak a szerelmeskedésünk volt zajos, de az összes felismerés is, ami rám zúdult abban a pillanatban.
Szeretem az őszinteséget és vannak pillanatok, amikor egyszerűen ki kell mondani.
És ez egy nagyon ilyen „ami a szívemen az a számon” pillanat volt. Tehát egyszerűen, szemérmetlenül ódát zengtem a farkához.
Nadehát ez, szerintem nem akkora dolog. Örültem, hogy olyan, mint a képeken és örültem, hogy annál sokkal ügyesebben is bánik vele…
És, hát…
Hogy nem tizen-, nem húszon- és nem is harmincon évesekről beszélünk. Vagyis mindketten elmúltunk már negyvenévesek… és akkor …a kis üdv-monológom kellős közepén félbeszakít:
– …hogy gyönyörű a farkam?! – nagyon valódi megdöbbenés volt a szemében
– Őrülten! – lihegtem
– Hát, ezt nekem még soha senki ne mondta…
– Most szívatsz?!
– Nem. Tényleg nem.
– Dehát gyönyörű!!! – képedtem el
Persze ettől még gyönyörűbb lett a kis vallomásom és mindkettőnkben új dimenziókat nyitott meg. De tényleg nem értem, hogy hová vesznek el ezek a mondatok?!
Miért nem mondjuk??? Miért nem mondjátok??? Csajok! Nők! Asszonyok! Na, ne mááár!
