….már ha egyáltalán összejön.
De van, amikor a közösen kitervelt, édes, izgalmas vágy, csak egy keserédes felismerés lesz…
Dorina:
-Kérdezhetek valamit?!
-Igen!….
-Imádom, ahogy együtt vagyunk. Minden pillanatát, minden érintésed. Minden egyes gyönyört, amit okozol nekem. És a látvány, hogy mennyire élvezed….! Beleőrülök! És erről az jutott eszembe, hogy nem kellene valaki a szádra, amíg én kényeztetlek?
-Komolyan kérdezed vagy csak ugratsz?
-Abszolút komolyan.
-Dehogy mondod komolyan. Csak szívatsz!
-Nem. – mondtam határozottan és a szemében láttam, ahogy azonnal beindult a fantáziája és egy olyan nyalással hálálta meg az ötletem, hogy közben az eszméletemet is majdnem elvesztettem. És aznap még hatszor vitt így a csúcsra.
Napok, hetek, meg az idők végezete is elmúlt közben, de az elültetett gondolat, lassan csak gyökeret eresztett…
-Mikor érkezik a számra, akit a múltkor ígértél?-Tényleg?!
–Tényleg. Akarom ezt az érzést! De csak veled. Tudod, hogy mással ez nem működne. -majd két kézzel a hajamba túrt és keményen betolta a számba és el sem engedte a fejem, amíg fel nem robbant bennem.
Napok, hosszú-hosszú napok teltek el ismét…
-Basszus! Azóta ezen kattogok! Most már kurvára szeretném kipróbálni! -tört ki belőlem a semmiből, miközben ő épp a mellbimbóim kényeztetése után elindult lefelé.
-Mit???! -nézett vissza rám hirtelen, a köldökömtől.
-A harmadikat, aki lefoglalja a szád, miközben bennem vagy, vagy csak élvezkedem a farkaddal.
-Édes vagy. És örülök. Én nem mertem előhozakodni vele, nehogy azt hidd kevés vagy nekem. -Ugye tudod, hogy nem tudok betelni a punciddal, meg a melleiddel…
És, hogy nyomatékosítsa vallomását, az egész szemérem dombom bekapta és úgy kereste nyelvével a csiklóm. Őrjítő volt. Nem tudtam folytatni a mondatot, de amint elélveztem elemeltem a fejét és folytattam, bár beszélnem még nem volt könnyű…
–Tegnap kávéztam az egyik barátnőmmel és csak arra tudtam gondolni, hogy ő lenne “tökéletes”.
-Olyan szép? -kérdezte
-Nem! Annyira szexi. Nekünk tökéletes lenne!
-És? – kérdezett megint azonnal.
-És?? Nem olyan egyszerű megkérdezni csak így –vágtam vissza kissé sértődötten, mert egy picit ki is zökkentett az akaratosságával, bár valójában imádom, amikor ilyen követelődző. A puncimat is pont így szokta akarni a szájára. De tárgyilagosan folytattam:
–Meg olyan nagyon konkrétan még mi sem beszéltük meg.
-De ha netán ő mégsem, talán van még másik barátnőm…– tettem hozzá némi késéssel.
–Nem akarom sürgetni, és elfogadom, ha mégse akarod, de én már olyan vagyok, mint aki tudja, hogy mit kap karácsonyra és izgatottan számolja vissza a napokat, hogy mikor bonthatja ki az ajándékát.
-De én is akarom!! Mondtam már!! – erősítettem meg benne. Rám mosolygott majd a nyelvével mélyen elmerült a puncimban. A többire nem emlékszem…
És tényleg akartam. Befészkelte magát és folyton ott motoszkált.
Vágytam rá. Mást sem láttam a szemeim előtt. Százszor…ezerszer néztem végig a mozit. Különböző variációkban, tízezer fogatókönyv szerint. Minden részletét, minden kiélvezhető pillanatát végiggondoltam. Látni akartam. Érezni. Együtt átélni.Tudtam, hogy cserébe olyat kapok tőle, amit senki mástól. Éreztem rajta a növekvő odaadást és tudtam, hogy tényleg hálás a döntésemért.
Egy este végül a sok kis puhatolózó csipkelődés után, végre “hivatalosan” és “egybehangzóan” is kijelentettük egymásnak, hogy, igen, akarjuk. . Amit ezután művelt velem arra valószínűleg életem végéig emlékezni fogok. Olyan érzékien és fáradhatatlanul kényeztetett, amilyet még sosem éltem át, pedig vele is volt már néhány emlékezetes pillanatunk.
De, hogy kezdi el ezt egy “átlagos” pár?
Egy átlagos mondjuk, sehogy! Ezen a ponton már rég örökre összevesztek volna. Kb, háromszázszor. És mi? Na nekünk sem volt egyszerű.
Egy szimpla kávézás bárkivel is ultra fura lett. Az addigi mondatok, valahogy nagyon máshogy hangzanak, ha “csajozó” módra váltasz. Mondjuk a sok-sok eltelt év kicsit sem tett jót a vadászós dumámnak.
Első barátnő, aki vonzó, laza és kellőképpen nyitott és elérhető közelségben is van:
-Szia!
-Hellóóóó
-Hogy érsz rá ma-holnap? Kávézunk?
-Kicsit összeborultak a dolgok…2 hét múlva?
-Kizárt! Mikor vagy egyedül? Beszélnünk kell.
-10 perc.
-Ok. Hívlak.
Kicsörööög…ééééés…..semmi -viszont mostanra már annyira izgultam, mintha nem egy barátnőmmel szeretnék őszintén beszélni, de legalábbis valami vizsgára mennék. Komolyan gombóc volt a torkomban.
Csörög!! Hív! -esküszöm leizzadtam. De persze belül röhögtem magamon. Vagy csak kínomban?!
-Bosziii! Szia!
-Sziaaa Banya!
-Basszus! Szeretsz még?
-Hüjjje! Hogyne szeretnélek!
-Mennyire vagy szerelmes a pasidba?
-Háááát…eléggé.
-És mit gondolsz az édeshármasról?
-Hááát, ha két pasi meg én, mehet!
-Hahaha! Persze. De és ha nem így?
-Hát hogy? Jajjj….mit találtál ki? Én nem vagyok képes puncit nyalni, vagy…izééé
-Nem is kell! Te lennél szanaszét kényeztetve! Te lennél nálunk, a “hab a tortán”! ….. szó szerint.
-Hááát öööö….izééé
-Mi ez az izééé? Tudom, hogy te is erre vársz évek óta titokban! -vicceskedtem volna, de valószínűleg nem volt őszinte hangom
-Ez most nem fog menni Cica! Ne haragudj!
-Ki miatt? Vagy miért? Most vagy soha?
-Miattam. Ezt most nem szeretném elbaszni a Zolival. És ha most elkezdem, nem fogok tudni leállni. Ismerem magam. Te is ismersz! Utálom, hogy így van, de most muszáj nemet mondanom.
-Ok. Teljesen érthető!
-De, ha nélkületek is elbaszódik, Te leszel az első akit felhívlak!
-Kapd be!
-Azon vagyok.
Nem akarom túlragozni, de baromira szarul esett. Simán kikosarazott.
Egy nő!!! !!! Nem gondoltam volna, hogy így felsülök. Korábban annyit beszéltünk erről vele is. Kicsit ki is akadtam rá, hogy így cserben hagyott és keresztül húzta a számításaim.
És nem elég, hogy ezzel kellett szembesülnöm, de most még Neki is el kellett mesélnem.
Igaz volt még a tarsolyomban egy jelölt, de a történtek után, kicsit megingott az önbizalmam. Na jó, ne szépítsük, valójában romokban voltam.
3 napig kerülgettük egymást telefonon.
Hol neki, hol nekem volt alkalmas, hogy nyugiban beszéljük és végül nem bírtam tovább, csetre vettem a figurát. Nagy szerencsémre, nem ezzel kezdtem és ő volt a gyorsabb a nagy bejelentéssel. Kiderült, hogy ő azért üldöz napok óta, hogy elmesélje, hogy férjhez megy!
Hurrá! -hogy a franc essen bele, gondoltam magamban, de azért beszúrtam a trükkös kérdést, hogy tervez e egy görbe estét a nagy esemény előtt, vagy egy búcsúszexet velem, de mivel nagyon röhögött, feladtam.
Próbáltam elhúzni a mézes madzagot az orra előtt, hogy ezentúl csak egy pasi fogja kényeztetni, ami eléggé egyhangú lesz, és olyanban, amire én akarom rávenni, aligha lesz része, de erre csak azt kezdte el tolni, hogy ő már csak erre a megszokott szexre vágyik. Gondoltam, annyira leszek jó fej vele és nem rontom el a jókedvét azzal, hogy nem is olyan sokára, visszahangozni fognak a fejében a gondolataim, amikor unott házasok módjára, szenvedélyektől mentesen reszelnek, csak mert szar műsor van a TV-ben. Néhány semmitmondó mondatot váltottunk, de én már csak üveges szemmel, lehangoltan bámultam a monitort
Szuper! Kettőből, kettő NEM. Hogy bírják ezt a pasik??? Remélem nekik nem mondanak ilyeneket a csajok!
És akkor most hogyan tovább.
Persze barátnőm van még egy pár, de azért nem feltétlen engednék be bárkit az ágyba. Csak olyan jöhet szóba, aki képes ezt a helyén kezelni és akivel utána nem gáz a LIDL-ben összefutni. Szóval a közeli ismerősök listája kimerítve.
De akkor tényleg hogyan tovább?
Egy hang belül azt mondja, egy vadidegen kellene. De most jelentkezzek egy partnerkereső oldalra?! Hát ez nekem nem megy.
-Tök jó, hogy eljöttél hozzánk szexelni, de bocs, nem rád gondoltunk -áááá!
Nyílván átlapoztam egy párat azért, de nem volt erőm kitölteni a regisztrációs oldalt.
Szóval, hogyan tovább??
Nyilván szóba jöhetnek az ismerősök ismerősei. Nyilván, de hogyan. Csak úgy nem kérdezheted meg, hogy az a helyes kiscsaj ott szomszédodban, az mennyire bevállalós? Vagy egy közös kerti partin:
-Szia! Tök jó ez a bográcsozás. Szép a szemed. És mit gondolsz a hármas szexről? pfff
És persze most mindketten csalódottak vagyunk.
És ez a legrosszabb az egészben. Kicsit nehéz úgy szerelmeskedni, hogy tudom, hogy mi jár a fejében, meg persze az enyémben is. Hogy miközben a számban van hiányzik neki valaki. És ráadásul ez az én hibám. És persze úgy teszünk, mintha mi sem változott volna, de változott. Vagy csak én változtam meg a kudarctól? Csak bennem nőnek a kételyek? Már azt se tudom, mit gondol.
Szerencsére a nyelvén keresztül még nem érzem, hogy zavarná, ami nem történt meg, mert ugyanúgy imádja a csiklóm, mint eddig. De mi van akkor, ha az jár a fejében, hogy én nem akarom annyira?
Előbb vagy utóbb szóvá fogja tenni, vagy elfogadja a helyzetet? Harmadikat hozni ő biztos nem fog.
Ez tényleg ilyen nehéz?
Találni egy lányt, aki a színtiszta élvezet kedvéért találkozna egy párral és részt venne a kis játékukban? Swinger-klub, vagy hivatásos „beszerzése” csak a járható út?
A helyes út az, hogy feladom a keresést és megvárom, hogy a “sors” megoldja a kis problémánkat és nagyon remélem, hogy megoldja?
De mivan, ha mégse? Hogy lépjek tovább? Bevallom, nem hittem, hogy ez lesz a hónap legnehezebb faladata.
