Hogy sírjak e, vagy nevessek még nem tudom, de mivel bizonyos családokban generációk óta tartja magát ez a kis legenda (és sok mai harmincas férfi is vette már hasznát a titkos tudománynak), nem tudom magamban tartani.
Mivel a jóképűségére és a jó szagára nemigen számíthatott és időnek is szűkén volt, ami az udvarlásra kellett volna, az öreg Bager csak a “szakmai” tudásában és a csodában bízhatott.
Persze akkor még nem volt öreg, sőt!
Ha nagy ritkán valami falusi mulatságba csöppent, ritkán ment haza teli “tarisznyával”.
Kiválasztott egy fiatal leányt, akit nem táncoltattak túl sokan és nagy komolyan megkérdezte:
-Oszt neked, van e már igazi udvarlód leányom?
-Nem, nekem nincsen.
-Oszt, tudod e, hogy miért?
-Nem én.
-Hát nem mondta sem anyád, sem a nővéred?!
-Mit?? -kérdezte az halálra váltan
-Hát a járásodon is látni! Hát neked ferde a puncid!
A lány persze zavarában és szégyenében szólni sem tudott. Csak állt pironkodva. Na ezt persze kihasználva a vén kujon egyből lecsapott a helyzetre.
-Nyugodjál meg leányom -majd pödörintett egyet a bajszán és folytatta- tudok én neked ebben segíteni.
Van egy varázsversem, csak gyere ki ide hátra, elmondjuk és minden rendben lesz veled!
Kimentek a kocsma mögé. Bugyi le, szoknya fel és utasítja a lányt:
-Fordulj csak háttal! Tegyed az egyik lábadat ide a bakra fel, hadd lám…..
-Bizony ám! Ferde! -mondta nagy nemtetsző sóhajtással.
-Na hajoljál csak előre ügyesen, mindjárt kiegyenesítem én ezt szépen.
És tényleg volt versikéje! Nameg persze, varázsrúdja is. A következő kis rigmus mondogatása közben, jól helyreigazította a ferde puncit, nameg a kishölgy önértéklésését is annak rendje és módja szerint:
“he’rre pina, he’rre, hogy ne legyéé ferde!”
És láss csodát!
Amikor a végén a lányka lerakta a lábát, tényleg egyenes volt ott, ahol kellett.
Az öreg örült, a lány meg kellő magabiztosságot kapott. Ezután, hogy egy nagytudású férfiember felfedezte és egyből ki is javította rajta azt, amit eddig nem is tudott, hogy nem jól van, egyből kacérabban mert nézni a legényekre.